El sem hiszem, hogy már négy éve, hogy megszületett az első Napi Boldogság bejegyzés.
Emlékszem a félelemmel vegyes izgalomra, mikor publikussá tettem (azt követően, hogy létrehoztam az oldalt, és elkezdtem, feltöltöttem jó néhány bejegyzéssel). Nem is tudom mit vártam – talán azt, hogy már másnaptól trollkodók hada özönli el az oldalt, hogy kritizáljon és meggyőzzön arról, rossz ötlet volt blogolásba kezdenem?
Komolyan ettől rettegtem legbelül, és nem mondom, hogy azóta teljesen levetkőztem ezt a „komplexusomat”, de dolgozom rajta. 🙂
Örömmel jelenthetem, hogy az elmúlt négy év alatt talán egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ért negatív élmény a bloggal kapcsolatban (egyébként a Halloween téma szokott a leghevesebb érzelmeket kiváltani egyesekből – erre már fel vagyok készülve.)
Ha mégis megerősítésre van szükségem, elég pár olyan bejegyzésre pillantanom, melyben feldolgoztam már ezeket a témákat. Például hogy miként viszonyuljunk a boldogságvámpírokhoz, vagy hogyan kezeljük a minket ért kritikát.
Ez alatt a négy év alatt – szerintem – a bejegyzések tartalma ugyanolyan színvonalas és érdekes maradt, talán csak a képeim lettek sokkal szebbek és élvezhetőbbek, és a mondanivaló megfogalmazása lett még kifinomultabb és a sok gyakorlatból eredően frappánsabb. (De javíts ki, ha tévedek!) 😀
Vicces, hogy pontosan a szülinapom előtt egy héttel indítottam útjára a blogot. Nem volt ebben semmilyen tudatosság, de mindig érdekes érzéssel tölt el, hiszen kicsit olyan ez, mintha minden évben együtt ünnepelnék vele. Mintha együtt adnánk hálát az elmúlt év boldog pillanataiért.
Mert boldog, örömteli pillanatok akadtak bőven, melyekről hétről hétre a VasárnaPillanatok bejegyzéssorozat tanúskodott.
A Napi Boldogságnak még mindig az a fő célja, hogy boldoggá tegye az idelátogatókat: akár egy vicces, lélegzetelállító vagy megható videóval, akár pár gyönyörű fotóval, akár olyan – saját életemből merített – tippekkel, gondolatokkal, melyek számomra is segítséget nyújtanak a pozitív gondolkodáshoz és az örömteli élethez vezető úton.
Mivel nagyon fontos számomra az otthon nyújtotta boldogság, rengeteg bejegyzés születik sütés-főzés, lakásdíszítés és csináld magad projektek témakörben.
A Napi Boldogság másik fő célja az olvasók inspirálása egy örömtelibb, teljesebb, kiegyensúlyozottabb élet felé – melynek során nap mint nap képes az ember arra, hogy felfedezze az élet apró szépségeit.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nekem nincsenek szomorú, stresszes vagy letargikus pillanataim. Ahogy mindenkinek, nekem is van belőlük bőven.
De szeretném, ha ez a blog mindig a pozitív gondolatok és élmények online tárháza maradna, ahová mindig jól esik visszatérni egy kis feltöltődésre. Még nekem is. Ezért tudatosan teszek is.
Továbbra is hiszek abban a gondolatban, melyet Gretchen Rubin fogalmazott meg Boldogságterv című könyvében, mely szerint „Tégy úgy, ahogyan érezni szeretnéd magad.” Ha belemerülök a kis boldog blogom írásába és szerkesztésébe, akkor úgy érzem, hogy a jó úton járok ennek a megvalósításában.
Ha nincs olyan jó kedvem, vagy lehangolt vagyok, akkor is megpróbálok mosolyogni és erőt meríteni a rám visszamosolygó arcokból.
Ha fáj valamim, akkor arra koncentrálok, hogy mi az, amim nem fáj, és hálát adok azért, hogy nem nagyobb fájdalommal kell megküzdenem.
Ha megszállnak a negatív gondolatok, akkor szándékosan próbálok a pozitívakra koncentrálni.
Lehet, hogy most meglepődsz, de el kell, hogy mondjam: ez nem mindig volt így.
Az optimizmus és a hála érzése tanulható – ha igazán akarod, képes vagy a változásra! Én „tanult optimistaként” tekintek magamra, akinek bőven van még lehetősége további fejlődésre.
Az elmúlt egy év számomra nagyon sűrű volt – ebből kifolyólag a blogra kevesebb időm jutott, mégis egy sor szép számmal büszkélkedhetem megint:
Az utóbbi egy évben 321 ezer felhasználó látogatta meg a Napi Boldogságot, így összesen több mint 1 millió 400 ezer látta már a blogot, mióta belekezdtem az írásába!
175 bejegyzést tettem közzé, így összesen már 945 bejegyzésből lehet válogatni a Napi Boldogságon.
Összesen több mint 2 ezer hozzászólás érkezett már a bejegyzések kapcsán (nagyon remélem, hogy a jövőben is sokszor számíthatok a véleményedre!).
A Napi Boldogság Facebook követőinek száma pedig már meghaladta a 10 600-at. ♥
Igaz, kevesebb időm volt bejegyzéseket írni és összeállítani, de nyáron publikussá vált az Instagram oldalam, és azóta gyakorlatilag nem telt el nap, hogy ne töltöttem volna föl egy fotót, mely megörökíti a nap egy boldog pillanatát. Ha van kedved, nézd meg ezt a kis fotós boldogságtárat, mely – bár nem büszkélkedhet nagy követői számmal – mégis nagyon közel áll a szívemhez, és rengeteg örömöm lelem benne.
Most pedig jöjjön egy kis ízelítő abból, hogy melyek voltak az elmúlt évben az én kedvenc bejegyzéseim.
Kedvenc zenés bejegyzésem: Amikor a modern zene klasszikussá válik
Kedvenc ajánlóim: Edd magad boldogra Ellával! és Mesepszichológia: miért és hogyan olvass mesét?
Kedvenc csináld magad bejegyzésem: 15 s.k. ajándék levendulából
Kedvenc receptjeim: Almás-burgonyás krémleves és Smoothie 1×1
Kedvenc sport motivációs bejegyzésem: Fantasztikus inspiráció: egy 90 éves ultrafutó!
Kedvenc „nyomtass ki” bejegyzésem: Nyomtatható karácsonyi ajándékkísérők
Kedvenc megható videóm: Egy fiatal pár 70 évet öregszik 5 perc alatt
Kedvenc lélegzetelállító videóm: Szárnyalj Te is a levendulamezők fölött!
Kedvenc kertészkedős bejegyzésem: Így termelj magadnak zöldséget kert nélkül!
Kedvenc személyes bejegyzésem: Levelet kaptam a jövőből
Kedves Olvasó, köszönöm Neked, hogy itt vagy, és olvasol. A Te hozzászólásaid és bátorításaid nélkül már nem lenne Napi Boldogság.
Hiszen az ember alapvetően azért ír, hogy olvassák – még akkor is, ha az írás maga is örömet okoz.
Kedves Családom, köszönöm a támogatásotokat, szereteteteket, hogy lehetővé teszitek, hogy írjak és ezáltal (is) boldog lehessek. ♥
Végül pedig köszönet a Pozitív Napnak, ahol a blog idén már helyett kapott, mint állandó „boldog rovat”. Ha van kedved, látogass el Te is erre a pozitív oldalra, és lásd Te is kicsit rózsaszín szemüvegen keresztül a világot. 🙂
Szívből remélem, hogy még sokáig lesz lehetőségem szebbé tenni a napjaidat, s megosztani Veled boldog pillanataimat.
S ne feledd: „A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.” (Lev Tolstoj)
Sok szeretettel:
Kedves Anni!
Boldog születésnap-okat!! :o)
Örülök és hálás vagyok, hogy vagy nekünk!
Mindig szeretettel gondolok Rád és a kis családodra is, és küldöm a hálát feléd/felétek, amikor olvaslak…
Szeretettel:
Egy gyakorló anyuka és feleség, aki hasonlóan érez és gondolkodik sok mindenről, mint Te…
Kedves Nóra! Nagyon köszönöm a kedves soraidat, nagyon jól estek. 🙂 Olyan jó annak a reményében írni, hogy sok hasonlóan gondolkodó látogató olvassa majd a soraimat. 😀
Kedves Anni!
Boldog születésnapot a blognak és közelgő szülinapodra Neked is! Legyen még nagyon-nagyon sok ilyen lékelemelő, kedves, pozitív bejegyzésed. Gondolom hozzám hasonlóan sokunknak teszed vele a mindennapjait boldogabbá!
További sikereket és boldog Élet-et kívánok szeretettel: Évi
Kedves Évi! Nagyon köszönöm a kedves soraidat, köszönöm a jókívánságokat! 🙂 Többszörösen jól esnek ezek a sorok, mert talán másokat boldoggá tenni a legnagyobb boldogság.
Kedves Anni! Talán egy éve járok rendszeres időközönként vissza a Napi Boldogságra inspirálódni. A kedvenc blogjaim közé tartozik, a dobogó tetején áll. 🙂 És bizton jelenthetnek ki, elérted a célod, mert többször előfordult már, hogy szomorú pillanataimban felkerestem, hátha találok valami inspiráló tartalmat. És sosem csalódtam. Szerintem receptre kéne írni a letargikus embereknek: 30 perc böngészés a Napi Boldogságon.
Szeretettel: Panni
Ui.: Ősszel én is elkezdtem blogolni, amit már régóta terveztem, de az ihlet csak mostanában érkezett meg. Téged tekintelek az egyik fő ihletadónak. Nagyon örülnék neki, ha egy pár percre be tudnál tekinteni, a Napi Boldogságról is írtam egy bejegyzést, mint fő inspirációs forrásról. Egyszóval, nagyon nagy örömet okozna, ha be tudnál nézni, és egy kis építő kritikát mondani. Remélem nem kérek ezzel túl nagyot. Köszönöm. eletfuszerezo.wordpress.com
Kedves Panni! Köszönöm szépen a dicsérő szavakat, bevallom, nagyon jól estek. Ezek szerint akkor nemcsak nekem jelenti a blog az öröm forrását. Nagyon örülök, hogy Te is belekezdtél a blogolásba, szerintem szuper dolog! Mindenképp benézek majd, amint lesz egy kis időm rá! 🙂
Olyan érzésem van a bejegyzések olvasásakor, mintha egy kedves családtaghoz kukkantanék be, aki mindig szívesen lát. Van ideje beszélgetni akár az Élet nagy dolgairól, akár a hétköznapok kis semmiségeiról. Lehet, hogy ezzel megfejtettem a Napi Boldogság sikerének titkát?
Sok-sok szeretettel bátorítunk és kiváncsian várjuk a folytatást 🙂
😀 Köszönöm szépen, remélem, tényleg így van! 🙂
Én is köszönöm, hogy írsz! Sokszor kutatok Nálad új ötletek után, vagy csak az idézeteid érintenek meg. Remélem, még sok év múlva is így benne leszel a virtuális térben!
Köszönöm szépen, aranyos vagy!! 🙂
2014. szeptemberében „A sötét korszakom” kellős közepén találtam rá a blogra. Megtetszett pár bejegyzés -akkor vált hitelessé számomra ez az egész, hogy nem egy nagy habos cukormázas tortaként kell elképzelni a blogot, ahol minden boldog és tökéletes, amikor az egyik postban megemlited, hogy a Férjed elvitte a gyerekeket vonatokat nézni,mert te túl ideges és feszült voltál- és azóta itt „ragadtam”- (illetve megvettem és elolvastam a Boldogságterv című könyvet is. 🙂 ) A vasárnapi összegzések a kedvenceim. Lehetne valami más témájú de hasonló jellegű bejegyzés sorozat. 🙂
A jövőben kitartást, időt és inspirációt kívánok, hogy még mi olvasok sokáig „itt ragadjunk”! 🙂 – Petra
Kedves Petra! Köszönöm szépen a kedves szavakat, és persze a visszajelzést is, mindig nagyon örülök neki, ha kapok tippeket a bloggal kapcsolatban. 🙂