Fotó kész, filter (ha van) feltéve, cím és hashtagek megírva, már nyomhatod is, hogy „share”. Az ugrott be ma, mikor végrehajtottam az előbb leírt folyamatot, hogy vajon hány ezren teszik ugyanezt pontosan ebben a pillanatban?
Mert nem másról szól az Instagram, mint a pillanat megörökítéséről.
Vagy legalábbis erre a célra hozták létre 2010-ben ezt a közösségi hálózatot – ekkor még csak iPhone-on volt elérhető az alkalmazás (ma már szinte minden okostelefonon).
Kevesebb mint három év alatt már 100 millióan használták, s ez a rohamos növekedés elsősorban könnyen kezelhetőségének és persze a feltöltött fotók egyediségének köszönhető.
Elsősorban. Mert ami a kép- és videómegosztó alkalmazás fő célja, az tényleg nagyon egyszerű: megörökíteni és megosztani az élet pillanatait másokkal.
Azonban az évek folyamán ez sokat változott, és az Insta már nem csak erről szól. Sőt.
Ma, amikor már több mint 500 millióan használják az alkalmazást aktívan minden hónapban, sokkal nagyobb a tét.
Amikor egy-egy világsztár olyan bődületesen sok követőt számlál, mint például az első tízbe tartozó Ronaldo (58 millió követő), Beyoncé (70,8 millió követő) vagy Taylor Swift (77 millió), akkor felmerül a kérdés, hogy ezeknek a sztároknak egy-egy Instagramra felkerülő fotója vajon pontosan mennyit is érhet?!
Egy-egy márka persze nem csak a celebeken keresztül tarolhat, hanem a „mezei” felhasználókon keresztül is. Példának okáért elképesztő, hogy milyen mennyiségű Starbucks kávé fotója kerül föl naponta – jelenleg kb. 23 millió hashtaget számlál a márka.
Én 2011-ben kezdtem használni az Instagramot, egészen pontosan 2011 őszén, mikor az első fotót csináltam vele Kismanóról. Azaz el sem hiszem, lassan öt teljes éve!
A vicces az, hogy mikor elkezdtem használni, nem is igazán tudtam, hogy mi a fő rendeltetése. 😀 Tetszettek benne a különféle szerkesztési opciók és filterek, így innentől a telefonon készült fotóim nagy része ezzel az alkalmazással készült.
De egyáltalán nem azzal a célzattal, hogy meg is osszam őket! Ha hiszed, ha nem, öt nappal ezelőttig pontosan 1, azaz egy követőm volt, aki nem más, mint a húgom.
Na, nem mintha én nagy Insta-rajongó lettem volna, talán ha követtem 5-6 embert, akkor sokat mondok (húgomon kívül hosszú éveken keresztül kb Jamie Oliver és Nigella Lawson részesültek csak ilyen kitüntető figyelemben).
Aztán egyre inkább kezdett beférkőzni a gondolat a fejembe, hogy azt a tömérdek mennyiségű képet, amit eddig készítettem, milyen jó lenne megosztani másokkal is.
Ekkor döntöttem úgy, hogy az Insta albumom egy kicsit „nyilvánosabb” formára pofozom, azaz elkezdek taggelni és persze kitörlöm a képek felét, melyeket túl privátnak tartok a megosztáshoz.
Mert ugye sokan vannak, akik az életük minden mozzanatát megosztják ismeretlen felhasználókkal, de én be kell, hogy valljam, nem tartozom közéjük.
Még akkor sem, ha zseniális képek születnek nap mint nap a gyerekekről, és néha nagy kísértést érzek, hogy azt a végtelen szépséget vagy cukiságot megosszam mindenkivel a Földön. Nem, én mégis úgy érzem, hogy nem akarom őket ország-világ szeme elé tárni.
De mi is számomra az Instagram lényege?
Megosztani mindazt a sok-sok apró örömöt, mellyel nap mint nap találkozik az ember: egy pohár jeges limonádét, egy jól sikerült, ízletes salátát, Turbó hűséges tekintetét, egy csokor illatos rózsát, a természet fantasztikus körforgását, soha nem látott helyeket, és még ezernyi más gyönyörűséget.
S hogy mi a véleményem a szelfikről? Be kell, hogy valljam, szeretem őket. Egy bizonyos pontig.
Én addig tartok értékesnek egy Insta képet, amíg van benne kreativitás, és a kép minősége megfelel egy bizonyos (általam elvárt) szintnek.
A lepattant női mosdóban, semmitmondó, otthoni tükörben pózolás (miközben a háttérben minden tele a sok kacattal) számomra nem ezt jelenti. Még akkor sem, ha Selena Gomez vagy Sarka Kata csinálja mindezt. (Persze nyugodtan írd meg, ha Te nem így gondolod!)
Igen, meg lehet mutatni, hogy valaki csinos, valaki szexi vagy épp kidolgozott a hátsója, de – szerintem – vannak ennek kifinomultabb, inspirálóbb formái. Mert instázni is tudni kell. 🙂
Szeretem az olyan felhasználókat, akiknek van stílusa, és nem egy szerepet vesznek föl, hanem önmagukat adják. Akiknek van változatosság a képeiben, és mindig adnak valami pluszt az embernek.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy senki nem adja 100%-ig önmagát, hiszen valamilyen szinten mindannyian a pozitív oldalunkat mutatjuk a közösségi oldalakon (illetve sokan azt, amilyenek lenni szeretnének).
Éppen ezért félek attól, hogy az Instagram (és az összes többi közösségi médiás felület) rossz irányba viszi az embereket. Mert lássuk be, ez nem a való élet. A saját életemre nem húzhatok filtert és nem szerkeszthetem, mielőtt megélem. (Még akkor sem, ha néha szeretném…;-) )
És nem élhetem más életét sem. Még akkor sem, ha belátok élete legrejtettebb zugaiba, privát életének minden részletébe.
Mert nyilván nem látsz bele minden részletbe: azok a problémák, fájdalmak, kudarcok és szomorú pillanatok nem kerülnek föl, melyet az illető megél. Ne legyenek illúzióid: mindenki szembesül velük.
Nem érdemes hasonlítgatni, mert mindig lesz nálad szebb, fiatalabb, sikeresebb, gazdagabb vagy gyorsabb – a szomszéd Instája pedig mindig színesebb.
(Ezzel kapcsolatban melegen ajánlom figyelmedbe „Hagyd a hasonlítgatást!” című bejegyzésemet.)
Nem, Neked van saját életed – melynek a boldogságáért Te vagy a felelős!!! Az pedig tuti nem vezet jóra, ha órákon keresztül bújod a közösségi oldalakat, hogy mások boldogsága után áhítozz.
Akkor miért is csinálom a Napi Boldogság Instagram oldalát?
Mert az a véleményem, hogy inspiráló, boldogságfokozó eszköz lehet, ha az ember jól bánik vele.
Ha megörökíti és megosztja másokkal a boldog pillanatokat, de nem úgy, hogy ez a boldog élet rovására menjen.
Ha például isteni (vegán) recepteket keresel, vagy egy jó helyet, ahol finom a kávé és a süti. Vagy ha épp fogalmad sincs arról, hogy mit vegyél föl. Vagy ha egyszerűen csak cuki dolgokat szeretnél nézegetni, esetleg a lakásod szeretnéd kicsit átrendezni. De persze az is érthető, ha így szeretnél tudomást szerezni barátaid boldog pillanatairól.
Nyilván mindenkinek mást jelent az Instagram, de egy biztos: tudatosan kell megakadályoznod, hogy más emberek (idegen vagy ismerős) élete eggyé váljon a mindennapjaiddal. Mert végül is hová lesz a Te életed?
Én azért használom az Instagramot (persze a szuper filtereken kívül), mert szeretem a jó fotókat, az élet sokszínűségét és az egy-egy pillanatban rejtőző örömöt.
Remélem, hogy sok olyan inspiráló momentumot láthatsz a Napi Boldogság oldalán, mely Téged is boldoggá tesz! ♥
Fotók: Napi Boldogság Instagram oldala
