Jelentem, hogy idén januárban a Napi Boldogság örömnaptárját én is végigcsináltam (ha már egyszer megszerkesztettem! 😉 ). Ez alatt az egy hónap alatt sok tanulságot levonhattam a szokások kialakítása kapcsán, ezeket most megosztom Veled is!
1. Néha nem a kezdet nehéz, hanem a folytatás.
Nagyon lelkes voltam január elsején, kinyomtattam a naptárt, kifüggesztettem a falra, és szentül megfogadtam, hogy minden nap elvégzem a saját magam által kitűzött feladatokat. 🙂 A kezdet könnyű volt, nagy volt a lelkesedés. Kb. két hét után éreztem, hogy megcsappan az energia, de nem adtam fel, és szinte minden napba sikerült beiktatni egy-egy örömteli feladatot! Természetes, hogy egy szokás kialakítása közben vannak hullámvölgyek, a fontos, hogy a megtorpanás után se adjuk fel, és menjünk csak tovább!
2. Legnagyobb kihívásnak bizonyult: időben lefeküdni!
A 11-ére tervezett kihívást képtelen voltam teljesíteni, pont aznap sokáig ültem a gép előtt, és még egy érdekes film is ment a tévében (egyébként nem nézek filmet minden nap). Meglepődtem, hogy egy ilyen egyszerű feladatot nem tudtam kipipálni, de tulajdonképpen ez nem csoda, mert mindig hadilábon állok a megfelelő mennyiségű alvással…
3. A kedvesség boldogít.
Ezt eddig is tudtam, sőt, bejegyzéseket is írtam már ebben a témakörben, de most is bebizonyosodott, hogy azokon a napokon, mikor egy kedves tettet kellett véghezvinnem, boldogabbnak, elégedettebbnek éreztem magam.
4. Nem ártanak az emlékeztetők.
Van egy csomó minden, aminek pontosan a tudatában vagyunk, és a mindennapok folyamán mégis megfeledkezünk róluk. Példának okáért tudatában vagyok annak, hogy mennyire jótékony hatással van az ember lelkére, ha inkább a pozitív dolgokra koncentrál, és megpróbálja egy borús napon is a derűt keresni. Azonban ezt nem is olyan könnyű kivitelezni! A naptár egy-egy napja viszont már reggel emlékeztetett arra, hogy mi a feladatom (pl. mások erősségeit látni a hibáik helyett), és ez nagy segítség volt a megfelelő hozzáállás kialakításában.
5. Az Univerzum mindenben támogat.
Amióta ezt a könyvet elolvastam (Gabrielle Bernstein-től), hiszem, hogy nincsenek véletlenek – vagy legalábbis sokkal több isteni egybeesést vélek felfedezni az életemben, mint régebben. Így volt ez a naptárnál is: volt egy csomó nap, amikor pont olyan feladatot kaptam, amire a legnagyobb szükségem volt. Érdekes módon 21-én reggel még azon tűnődtem, hogy miként is feszegethetném a komfortzónám határait – délután pedig egy olyan bejegyzést írtam a blog születésnapja alkalmából, melyben olyan érzések is megjelentek, amiről nehezemre esett beszélni – de megtettem! Vagy például 27-én, miután Nagymanó lesérült a sípályán és szobafogságra volt ítélve, eléggé el voltam szontyolodva. Aznap ez volt a kihívás: „Tedd félre a negatív gondolatokat, lásd a mai napban a pozitív eseményeket!”
6. Örömteli szokásokat könnyebb bevezetni.
Ez tök evidens, de erről is megfeledkezünk néha. Azokat a szokásokat, melyekkel sanyargatjuk magunkat, s melyek nem okoznak örömöt, sokkal nehezebb hosszú távon fenntartani, mint az örömtelieket. Erre a legeslegjobb példa a drasztikus fogyókúra, amitől hirtelen fogyást várunk: rettenetesen szenvedünk közben, úgy érezzük, megfoszt minket minden élvezettől (legalábbis ami az evés élvezetét illeti), és csak rövidtávon fenntartható. Míg a mértékletes, egészséges hozzávalókból álló étrend hosszú távon is tarthatóbb – pont azért, mert nem von meg az embertől minden finomságot. Mivel a naptárban a feladatok nagy része kifejezetten örömteli volt, nem volt nehéz a kivitelezésük – és később nem volt lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy nem tudtam betartani, amit elhatároztam!
7. Tégy úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!
Ezt a mondást még anno Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvében tanultam, és nagyon jól az eszembe véstem. Ez a gondolat minden nap visszaköszönt januárban, mikor kicsit fáradtabban, rosszkedvűbben keltem – viszont az aznapi feladat pont az ellenkezője volt annak, ahogyan éreztem magam: például hogy mosolyogjak mindenkire. 🙂 Egy idő után azt vettem észre, hogy a mosolygás tompítja a rosszkedvemet, s pár óra múlva már totál jókedvű voltam!
8. A hála tényleg boldogít!
Erről is írtam már a blogon, de nem tudom eleget ismételni magam: ez pontosan így van, a saját bőrömön is tapasztaltam, sőt, szakemberek is alátámasztják ezt az egyszerű tényt. A hála pozitív érzelmeket szabadít fel az emberben – amennyiben stresszes vagy, félsz vagy rosszkedvű vagy, abban a pillanatban, hogy elkezded felsorolni a dolgokat, amikért hálás lehetsz, valami elkezd benned megváltozni. Minél több dolgot találsz, annál jobban fogod érezni magad. Próbáld ki, valóban működik!
9. A kivétel erősíti a szabályt.
Ebben az esetben ezt úgy értelmezd, hogy amennyiben előfordul olyan, hogy nem tudod tartani a kitűzött szokást (esetemben volt olyan nap, amikor nem végeztem el az aznapra tervezett „feladatot”), az még jobban megerősít az utadon. Nem kell, hogy emiatt abbahagyd, szó sem lehet róla! Inkább még erősebben, koncentráltabban folytasd másnap! Én legalábbis így tettem, és bevált!
10. S végül: Együtt minden könnyebb!
Mi a legfontosabb egy örömnaptárban? Hogy örömet okozzon! Nem csak nekem, hanem másoknak is. Bevallom őszintén, hogy nem kaptam túl sok visszajelzést, hogy valaki velem együtt csinálná a naptárt, talán mert januárban mindenkinek sokkal „fontosabb” dolgokon jár az agya, vagy egyszerűen senkinek sincs energiája ilyen komolytalan dolgokra. Volt azonban egy kivétel, és ez nem más, mint az anyukám. ♥ Mikor átküldte a fotót a kinyomtatott naptárjáról, és megírta, hogyan halad vele, az nem csak jól esett, hanem engem is motivált, és onnantól kezdve extra jó érzéssel néztem meg minden nap a naptáram, mert tudtam, hogy ő is velem tart ebben az örömteli kihívásban. ♥
“10 dolog, amire egy hónap „öröm-kihívás” tanított” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Azután, hogy (majdnem) kipipáltam, (a valóságban szépen vonalzóval átlót húztam) az öröm naptár ablakait, én is hasonló tapasztalatokról számolhatok be. Néha bakugrásokkal haladtam, azaz előre átgondolva a napomat és kiválasztottam azt a „feladatot” ami legjobban passzolt aznapi teendőimhez. Nem éreztem semmit tehernek, hiszen jónak lenni jó másokkal és magammal is!
Nagyon örülök neki, hogy Te is részt vettél benne!! 🙂 Lesz még folytatás, egyelőre idő hiányában még halasztva 😉