El sem hiszem, hogy megint elérkezett január 22-e, a Napi Boldogság születésnapja!
Ilyenkor minden évben számvetés következik a bloggal és egy kicsit a saját életemmel kapcsolatos történésekről, majd mindig megjegyzem, hogy repül az idő! 😉
2018 rengeteg új élményt, szépséget és örömöt hozott, ezzel párhozamosan viszont egyre kevesebb és kevesebb időm maradt a blog számára, ami bevallom, hogy nagy szívfájdalmam.
Épp ezért döntöttem úgy, hogy kicsit rendhagyó módon ma inkább arról mesélek, mi is történt velem 12 hónap leforgása alatt, kiemelve a sok boldogsággal teli emléket. (Mindezt persze a teljesség igénye nélkül!) Így talán saját magam számára is jobb megvilágításba kerül, hogy vajon miért is nem volt annyi időm a blogolásra. 😀
♥ Januárban életemben először vehettem részt hótalpas túrán az osztrák Alpokban Férj és pár jó barátunk társaságában, mely örök emlék marad!
Januárban újult meg a Napi Boldogság webes felülete is, mely nagyon sok munkát, időt és energiát igényelt, de igazán megérte! ♥ Ekkor indult útjára a Napi Boldogság hírlevele, mely más hírlevelekkel ellentétben nem árasztja el a postaládád, sőt – talán kicsit túl ritkán is érkezik, úgyhogy iratkozz föl bátran! 😉
♥ Februárban – szinte hihetetlen – Kismanó 7 éves lett, melyet Felsőtárkányban egy rövid kis kikapcsolódás keretében ünnepeltünk – a gyerekek legnagyobb örömére!
Valamint a barátnőimmel sikerült egy rövidke kiruccanást tennünk Hollókőre, ahol végre volt időnk alaposan belemerülni a hosszú órákon át tartó, véget nem érő diskurálásba! Egyszer megfogadtuk, hogy ha lehet, minden évben szervezünk egy „ottalvós” bulit valahol, ahol senki sem zavar, és csak beszélünk, és beszélünk, és beszélünk…!
♥ Márciusban kiderült, hogy Kismanót felvették abba az általános iskolába, ahova Nagymanó is jár, mely nagy örömmel töltött el mindannyiunkat, hiszen ő mindenképp oda szeretett volna járni, ahova bátyja is.
Elkezdtem személyre szabott terápiás jógaórákra járni, hogy megpróbáljak valahogy megszabadulni talp-, boka- és derékproblémáimtól. Eddig is kedveltem a jógát, de most éreztem igazán az ízére, lelkesen vetettem bele magam a különféle ászanák világába, és szentül elhatároztam, hogy minden nap igyekszem végigcsinálni az előírt gyakorlatsort.
♥ Április végén új taggal bővült a családunk a vörös Chili cica személyében, akinek érkezését már nagy izgalommal várta az egész család. Bővebben Chili érkezéséről ebben a bejegyzésben olvashatsz. 🙂 Annyit tennék csak ehhez hozzá, hogy talán furán hangzik, de Chili érkezésével számomra egy nagy álom vált valóra! ♥
Még ugyanebben a hónapban részt vettem Steiner Kristóf főzőkurzusán anyukámmal és húgommal, mely nagyon inspirálólag hatott rám, így írtam is róla egy jó kis ajánlót.
♥Májusban belekezdtem az autogén tréning elsajátításába egy tanfolyam keretében, erről a fantasztikus élményemről pedig itt olvashatsz részletesen.
♥ Júniusban ünnepeltük Férjjel a 10. házassági évfordulónkat, melynek alkalmából páros fotózáson vettünk részt az esküvői helyszínünkön, a Budai Várban, és kedvenc fotósunk segítségével újra átélhettük a Nagy Napot. Az akkor és most fotókért és romantikus történetünkért kattints erre a bejegyzésre. Az évfordulót egy kettesben töltött hétvégével ünnepeltük Sárváron, ami egy kis relaxációra adott lehetőséget. ♥
♥ Júliusban elérkezett Nagymanó 9. születésnapja (Te jó ég, már mekkora!), majd nagy kalandra indultunk: Spanyolországba utaztunk a gyerekekkel, akik most először látták a tengert és utaztak repülőn, így hatalmas élmény volt ez mindannyiunk számára. Az izgalmas utazásról itt olvashatsz részletesen.
♥ Augusztus nemcsak azért volt különleges, mert eltölthettünk néhány napot Balatonfüreden, hanem azért is, mert Törpilla negyedik születésnapját ünnepeltük.
Sőt, ugyanezen a hétvégén újabb családtag érkezésének örülhettük, Indiana a szőke hovawart kölyök személyében. Kész csoda, hogy eddig Indy-ről még nem írtam külön bejegyzést, talán mert olyan sokszor szerepel a VasárnaPillanatok bejegyzésekben és az Instagramon is. De ami késik, az nem múlik! 😉
♥ Szeptember sok-sok változást tartogatott számunkra, mert Kismanó is iskolás lett, Törpilla pedig középső csoportos ovisként egyedül maradt az óvodában (kifejezetten nehezményezte, hogy bátyja iskolába ment). Szerencsére az iskolakezdés nagyon jól ment, így nyugodt szívvel váltunk meg minden reggel a gyerekektől a suliban.
Szeptembertől Kismanó lovagolni kezdett, melyhez később Nagymanó is csatlakozott, így a lovak kicsit újra az életem részeivé váltak, melynek elmondhatatlanul örültem. 🙂
Én pedig újra tervezett futásba kezdtem edző segítségével, s így nemcsak a futásaim lettek strukturáltabbak, hanem rendszeres törzserősítést is beleiktattam a mindennapjaimba (brrr!).
♥ Októberben Indyvel ovisok lettünk, és részt vettünk az első kutyakiállításunkon is, ahol Indy első helyezést ért el, és „nagyon ígéretes” minősítést kapott. 🙂
A fiúk először mentek ottalvós táborba (micsoda mérföldkő!), és talán életük egyik legszebb élménye lett a pár napos lovastábor, melynek folytatását már alig várják.
♥ Novemberben Nagymanó és én is fogszabályozót kaptunk – ezzel egy régi tervem vált valóra (ugyanakkor sok plusz feladatot vettem vele a nyakamba!). Keep smiling! 🙂
Elkezdtem egyre jobban beleásni magam a klikkerképzés elméletébe, és gyakorlatban is állandósítottam a módszer használatát, mely valljuk be őszintén: teljesen megbabonázott! (És rögtön feltettem magamnak a kérdést: „Hogy ezt eddig miért nem jutott eszembe?!”)
Novemberben kutyás családi fotózásra mentünk, mely igen nagy kihívást jelentett számunkra, és Férj vagy hatvanadszorra megesküdött, hogy soha többet… 🙂 A képek viszont nagyon-nagyon jól sikerültek!
♥ Decemberben pár napot Németországban töltöttünk, hogy megcsodáljuk az adventi vásárok hangulatos forgatagát, így először váltunk meg Indy-től, aki addig jól megérdemelt pihenését töltötte egy szuper kutyahotelben (alig akart megismerni, mikor érte mentem! 😀 ).
A hónap fennmaradó részét hektikus karácsonyra készülés jellemezte, mert annak ellenére, hogy minden évben megígérem magamnak, hogy időben elkezdek az ünnepre felkészülni, ez nem történik meg… csodával határos módon azonban mindent sikerült befejeznem karácsony napjáig és még egy kis utólagos lazításra is maradt idő. 🙂
Sajnos ezzel párhuzamosan a futóedzéseimet betegeskedés és sarokproblémáim miatt fel kellett függesztenem, de remélem nem sokáig…
♥ …ugyanis idén januárban az évet egy ChiRunning azaz Chi-futás tanfolyammal indítottam, ahol fény derült arra, hogy mi a legideálisabb gyalogló- és futótechnika, mellyel sok sérülés, fájdalom kiküszöbölhető. Emellett visszatértem a jógagyakorlatokhoz és újra belevágtam egy manuálterápiás kezelésbe. Remélem, hogy hamarosan újra többet és hosszabbat futhatok, főként mert szép lassan majd Indy is csatlakozhat hozzám! 😉
Eme 12 hónapos lista alapján úgy tűnik, tényleg nem unatkoztam 2018-ban, és valóban nem csoda, hogy a blog háttérbe került. Mint már említettem, ezt nehezen éltem meg (élem meg a mai napig), ugyanakkor az is igaz, hogy ezeknek az élményeknek nagy részét nem élhettem volna át, ha a blognak sokkal több időt szentelek.
Nincs is most más hátra, mint hogy boldog 6. születésnapot kívánjak a Napi Boldogságnak, és megköszönjem Neked, hogy még mindig a blog látogatója, olvasója vagy!
S hogy mi hoz a jövő? Lenne sok jó ötletem és tervem a bloggal kapcsolatban, de sajnos idő hiányában egyszerűen képtelen vagyok a többség megvalósítására, mert az élet oly sok más területén szeretnék még eredményt elérni és jól teljesíteni.
Így most konkrét terveket nem szeretnék megfogalmazni, viszont felhívnám a figyelmed a születésnapi nyereményjátékra, melynek keretében most egy ÖRÖMNAPLÓT NYERHETSZ! (A JOY Örömnaplóról már írtam tavaly, és most úgy döntöttem, hogy egy szerencsés játékost megajándékozok vele, hogy megörökíthesse 2019 örömteli pillanatait. 🙂 )
A NYEREMÉNYJÁTÉKBAN VALÓ RÉSZVÉTELHEZ KATTINTS IDE!
Szeretettel:
