Ma 10 éve, hogy az első bejegyzés közzétételével megszületett a Napi Boldogság.
Hiába mondom ki, hiába írom le, egyszerűen nem tudom elhinni.
Ez a tíz év úgy repült el, akár tíz színes léggömb, melyet egy szempillantás alatt szem elől téveszt az ember, ahogy kiengedi a kezéből… (s bár nagyon szép látvány, ilyet ma már nem tennék, mert tudom, hogy mennyire káros az élővilágra, úgyhogy a fenti kép csak illusztráció!)
Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak eme jeles nap alkalomból, s végül úgy döntöttem, hogy először is számba veszem, mi az a 10 legfontosabb dolog, ami az elmúlt egy évtized alatt történt velem.
1. Világra jött a kislányom, így háromgyerekes anyukává avanzsáltam, kétfiús anyából fiús-lányos anya lettem. Mondhatnám, hogy teljesen mindegy volt számomra, a két fiú után kislányom születik-e, de akkor hazudnék. Mikor az ultrahang alapján azt jósolták, hogy a harmadik kisbaba is fiú lesz, akkor először sokkot kaptam… majd kedvtelve képzeltem el magam három fiú büszke anyukájaként, és rövidesen kifejezetten megszerettem a gondolatot. Majd mikor pár ultrahanggal később kiderült, hogy Törpilla lány, megint sokkot kaptam – az örömtől és a meglepetéstől!
2. Elképesztő, de igaz: az elmúlt tíz év alatt tinivé érett Nagymanó és Kismanó, akik a blog születésekor még egészen picikék voltak. Törpilla pedig már kisiskolás. Kisbabás és kisgyerekes anyukából szép fokozatosan átvedlettem nagy gyerekes anyukává, akire már nincs ugyan szükség a nap 24 órájában, de ettől függetlenül főállásban szervezi a csemeték életét, fuvarozza őket a számtalan különórára és programra, no és mindig ott van, mikor szükség van rá!
3. Nyáron lesz öt éve, hogy belépett az életembe Indy, a hovawart, aki azóta igazi családtag, egyben táncpartnerem és legjobb „állatbarátom”. Az ő érkezése tulajdonképpen egy igazi dominóeffektust indított be az életem több területén is.
4. Az Indy-vel való közös dog dancing tréningek és versenyek nélkül már el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat! Részben neki is köszönhetem, hogy egyre nagyobb önismeretre tettem szert az utóbbi években, no meg hogy még mélyebben beleáshattam magam a kutyalélek rejtelmeibe. Arról nem is beszélve, hogy mennyit változott a kutyás sportokhoz és kutyakiképzéshez fűződő kapcsolatom.
5. Az is Indy-nek köszönhető, hogy az állatfotózással komolyabban kezdtem foglalkozni és több kutyafotós tanfolyamot is elvégeztem. Mindezt azért, hogy minél profibb képeket készíthessek az @indythehappyhovi Instagram oldalra, melyet szenvedélyesen vezetek már 3 éve! Ezzel párhuzamosan saját YouTube csatornánk is van, ahová dog dancinggel kapcsolatos videók kerülnek.
6. A futás ugyan nagyon régen az életem része, de az elmúlt tíz év alatt kezdtem el kisebb nagyobb megszakításokkal versenyekre járni (már amikor nem lábadozom egy sérülésből….). A futást soha nem engedtem el, és nem is tervezem elengedni, kiváltképp most, hogy van egy nagyon lelkes futópartnerem, akivel óriási élmény volt megélni a Hard Dog Race versenyeket!
7. Az elmúlt tíz év alatt lett családtag Chili és Mokka cica is, tehát már azt is elmondhatom magamról, hogy macskáim vannak, ami eleinte merőben különös volt számomra, de most már elképzelhetetlenek nélkülük a mindennapjaink! A macskák olyan otthonosságot varázsolnak a házba, ami semmihez sem fogható (oké, némi szőrt is!). Volt nem kevés vitám velük kapcsolatban Férjjel, de azt kell, hogy mondjam, hogy jöttek, láttak és győztek. 😉
8. Idén tavasszal lesz 7 éve, hogy áttértem a növényi alapú táplálkozásra, mely alapjaiban megreformálta a mindennapjaimat, a szemléletmódomat, az egészséghez fűződő viszonyomat, s ezáltal azt is, hogy mit jelent számomra a főzés. Továbbra is hiszem, hogy a jó úton haladok, és annak ellenére, hogy sokszor nehézségekbe ütközöm a vegán táplálkozás kapcsán, semmi sem tántoríthat el attól, hogy továbbra is növényevőként éljem a napjaimat! Így jött a képbe a biokertészkedés is, amit hosszú éveken keresztül csináltam, igaz most idő hiányában egy időre felhagytam vele, de az egészen biztos, hogy nem örökre!
9. Már több mint 4 éve, hogy elvégeztem egy autogén tréning tanfolyamot, mely csak a kezdet volt a meditáció és a tudatos jelenlét felé vezető úton. Még nagyon sok a tanulnivalóm, de már most érzem a relaxáció illetve meditáció áldásos hatását, és bizton állíthatom, hogy az egyik legjobb döntés volt életemben, hogy elsajátítottam az autogén tréninget!
10. 2020 januárjában úgy döntöttem, hogy részt veszek Yoga With Adriene 30 napos jóga utazásán, mely talán a világ legismertebb és legnépszerűbb januári jógakihívása. Ez a kaland merőben megváltoztatta az életem és a látásmódom, s azóta csak egyre megszállottam jóga rajongó (és persze Adriene rajongó!) lettem. Soha nem gondoltam volna, hogy a jóga ennyire az életem szerves részévé válik egyszer – csak ajánlani tudom mindenkinek!
Persze ezen kívül is rengeteg minden más történt velem, de talán ez a tíz nagy történés az, amiért a leghálásabb vagyok, és gyakorlatilag a tíz pont minden egyes eleme része annak, aki most vagyok.
S hogy mi a helyzet a Napi Boldogsággal? Köszöni szépen, ő is nagyon jól van… bár az elmúlt tíz év tartogatott hullámhegyeket és -völgyeket egyaránt.
Őszintén bevallom, hogy ez a nap mérhetetlen nosztalgiával tölt el az elmúlt évtized kapcsán, hiszen hihetetlen sok érzést és élethelyzetet éltem meg itt a blogon, ami mind-mind eszembe jut, ahogyan végigfutom az elmúlt tíz év 1281 bejegyzését…
Mivel szinte minden bejegyzés egy adott élethelyzethez és lelkiállapothoz kapcsolódik, ha beleolvasok egy-egy posztba, elönt a nosztalgia, és amellett, hogy szép emlékek jutnak eszembe, szomorúság tölt el, hogy mindez már a múlté.
Eszembe jut az az érzés, mikor az elején aludni sem tudtam a blog indulásakor, annyira izgultam, hogy milyen reakciókra számíthatok. Ideges voltam, vajon mit szólnak majd a rokonok és a családtagok a bejegyzéseimhez?
Kezdetben nagyszabású ötleteim és világmegváltó terveim voltak, mindent beleadtam a blogolásba, s úgy éreztem, ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósuljanak, nem kell más, csak pozitív hozzáállás, kitartás, no meg a jó tartalom.
Jöttek azok az önfeledt pillanatok, mikor sok-sok követőre és aktív hozzászólóra tettem szert, amikor úgy éreztem, hogy van miért írnom, van miért dolgoznom a bejegyzéseken. Ez rengeteg erőt adott, mindent beleadtam a bejegyzések szerkesztésébe.
Aztán a kezdeti lelkesedésem és ambícióim az évek folyamán szép lassan megfogyatkoztak, ahogyan a Facebook átalakult egy kizárólag üzleti érdekek által uralt reklámfelületté, s ahol az utóbbi években a több mint tízezer követőmből két kezemen meg tudom számolni, hogy hányhoz jut el egy bejegyzésem, ha nem vagyok hajlandó fizetni érte.
Tíz évvel ezelőtt még a boldogságkeresés és a pozitív gondolatok tudatos kultiválása új dolognak hatott, mára már elárasztották a polcokat és a netet a boldogsággal és pozitív pszichológiával kapcsolatos művek, oldalak, csatornák. Ez azt támasztja alá, hogy anno valami jó dologba fogtam bele, de egyben azt is, hogy idővel még sokkal több energiát kellett volna abba tennem, hogy a blogom népszerűbbé váljon.
Én pont a marketing világából indultam, és érkeztem a boldog blogolás világába, és tudatosan hoztam azt a döntést, hogy nem szeretnék plusz energiákat fektetni abba, hogy ismertebb, olvasottabb legyen a Napi Boldogság. Egyszerűen azért, mert ezt az időt inkább magára az írásra vagy a saját boldogsághoz vezető utam megtalálására szerettem volna fordítani.
Így viszont maradt egy idő után a blogolás egy igen kis rétegnek, csoportnak, aki hűségesen vissza-visszatér, hogy megnézze hogy vagyok, milyen örömteli újdonságok kerültek ki a Napi Boldogság oldalaira… Egy jó ideje nem is nézem a statisztikákat, analitikákat, nem kutatom, hogy miként lehetnék látogatottabb.
De talán ez így is van jól – hiszen ha valaki megtalál, az okkal talál meg, és talán célja van annak, hogy pont azt a bejegyzésemet elolvassa. 🙂
Nagyon szeretek írni, szeretek alkotni, szeretek inspirációs forrásként szolgálni mások számára – épp ezért adott annyi örömöt az utóbbi évtizedben ez a blog.
S hogy sikeres vagyok-e benne? Talán a szó hagyományos értelmében véve nem, hiszen nincsenek többezres látogatottsági statisztikáim vagy promóciós együttműködéseim és bevétel sem származik a Napi Boldogságból.
De ha onnan nézem, hogy alkotás közben jól érzem-e magam, és van-e akár egy olyan ember minden nap, akinek valahogy kicsit szebbé teszem a napját, akkor bizton állíthatom, hogy a válasz nagybetűs IGEN! 🙂
S addig, amíg ez a két fenti kritérium teljesül, én itt leszek! Köszönöm Neked, hogy eddig Te is itt voltál, és remélem, hogy még sok örömteli percet okozhatok számodra az elkövetkezendő években is.
Egy örömteli meglepetéssel már készültem is mára: A NAPI BOLDOGSÁG SZÜLINAPI NYEREMÉNYJÁTÉKÁN MOST YUMBOX UZSONNÁSDOBOZT NYERHETSZ!
Remélem minél többen részt vesznek a játékban, a részletekért kattints a fenti linkre! 🙂
Sok szeretettel:
“Boldog 10. születésnapot, Napi Boldogság!” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni!
Gratulálok Neked és boldog 10.szülinapot a blogodnak! Hihetetlenül gyorsan elrepült ez az idő, már 10 éve követem a Napi boldogságot?!!
Nekem személy szerint sok boldog pillanatot és rengeteg inspirációt adtak a bejegyzéseid. Készítettem én is boldogságtervet, nyomtattam ki karácsonyra képet (ami minden évben felkerül a falra), a „Vasárnapillanatok” és a „10 dolog” című bejegyzéseid hatására pedig igazán értékelni kezdtem az apró örömöket az életben.
Az igazi boldogság pedig az a felfedezés volt számomra, hogy van valaki, akit ugyanazok a dolgok érdekelnek és tesznek boldoggá, mint engem. Szerintem sokan vagyunk így ezzel, a nevükben is remélem, hogy még sokáig inspirálsz bennünket.
Sok sikert a következő 10 évhez is!
Kedves Kata!
Nagyon-nagyon köszönöm a leveled, el sem hiszed, mennyire meghatódtam, ahogy olvastam. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az anyukámon kívül kb. senki sem olvassa a bejegyzéseimet. 😀 Igazán köszönöm ezt a pozitív visszajelzést Neked, nagyon boldog napokat kívánok, s remélem még sokáig maradsz a Napi Boldogság olvasója!
Boldog szülinapot Napiboldogság”
sok sikert és kitartást Anni
Kedves Ferenc! Nagyon köszönöm a gratulációt és a bíztatást. Mindig nagyon boldog vagyok, ha hozzászólás érkezik az olvasóimtól, ez megerősíti bennem az abba vetett hitet, hogy van értelme írni és alkotni. 🙂