Ma 7 éve, hogy közzé tettem a Napi Boldogság első bejegyzését.

Még mindig tisztán emlékszem rá, hogy torkomban dobogott a szívem, ahogyan arra gondoltam, vajon milyen lesz a blog fogadtatása? Mit gondolnak majd az ismerősök, rokonok, és persze a számomra teljesen idegenek?

Egyáltalán milyen lesz írni az érzéseimről, legbelső gondolataimról, mindennapjaimról olyanoknak, akikkel soha nem találkoztam?

Teljes bizonyossággal tudtam, hogy ez az, amit csinálni szeretnék: a boldogságról, örömteli pillanatokról, pozitív gondolatokról írni – megosztani másokkal is azt, ami engem boldoggá tesz.

Így az én kis introvertált énemnek nem volt más választása, mint kicsit „meghúzni” magát, és elfogadni, hogy egy blog írása bizony ezzel jár.

Pontosan ma 7 éve, hogy elkezdődött a mi közös történetünk, és szép lassan, az évek múlásával a Napi Boldogság írása és szerkesztése a részemmé vált.

Azonban 7 hónapja, hogy egy „kis” szünet következett a blog életében. (Ennek okáról itt olvashatsz bővebben.) 7 hónapja, hogy egy sort sem írtam, bár bevallom, volt hogy eljátszottam a gondolattal. De billentyűzet közelébe sem jutottam, hogy valóban leüljek írni.

Akkor mégis mit keresek most én itt? Miért is írok ma? Mert úgy éreztem, KELL. De miért?

Olyan, mintha a blog, mint durcás hétéves állna előttem, aki nem érti, eddig miért nem játszottak vele, és most hirtelen miért is irányul rá anyja figyelme. Örömtől izgatott, de azért mérges is, kis lábával toppant, karjait melle előtt összefonva félrenéz, majd nekem szegezi a kérdést: „Miért?”

Nincs más választásom, mint hogy annak rendje s módja szerint megfelelő választ adjak:

Kedves Napi Boldogság!

El sem hiszem, hogy már 7 éves vagy. Ezek az évek elteltek egy szemvillanás alatt, ugyanakkor olyan, mintha mindig is itt lettél volna nekem.

Ez alatt a hét év alatt több mint ezer bejegyzéseddel sok ezer ember napját tetted szebbé, jobbá, pozitívabbá – boldogabbá. Többek között az enyémet is! ♥

Született ugyan pár kicsit megosztóbb bejegyzés az évek során, de az esetek nagy részében csak jót kaptál a Téged látogató olvasóktól. Pozitív visszajelzéseket, szeretetet, kedves üzeneteket. (Amin én csak ámultam-bámultam, és annyira megkönnyebbültem, mert be kell, hogy valljam, eleinte rettegtem a rosszindulatú hozzászólásoktól és az élesen kritizáló olvasóktól.)

Így azt gondolom (nem, én biztos vagyok benne!), hogy tényleg nem vagy Te más, mint egy Boldog Blog (csupa nagybetűvel).

Én egy ideje mégis úgy döntöttem, hogy bár nem örökre, de búcsút veszek Tőled, ami miatt most biztosan neheztelsz.

Íme, ma újra itt vagyok. Hiányoztál.

Kedves Olvasó, Neked is bevallom, hogy hiányoztak az „apró örömök, melyek boldoggá teszik a hetemet”: a VasárnaPillanatok. Sokszor vasárnap esténként azon vettem észre magam, hogy csodálkozom, miért nem ülök sietve (és persze hullafáradtan) a gép elé, miután lefeküdtek a gyerekek.

De ez így volt jól. Helyette inkább átöleltem Férjet, olvastam egy könyvet… vagy egyszerűen csak álomba merültem.

Bár az Instagramon továbbra is követni lehetett a mindennapjaimat, éreztem, hogy ez nem elég: hiányzik az ÍRÁS.

Az írás olyan, akár a rajzolás. Mikor először leülsz a papír elé, van róla némi fogalmad, hogy mit rajzolj, a fejedben már ott a nagyszabású terv.

De még ötleted sincs róla, HOGYAN. Belekezdeni a legnehezebb, már-már fojtogat a lap üressége, és az az érzés, hogy jutsz el a SEMMIBŐL a kész műig?

Aztán a döcögős kezdet után jön a nehéz folytatás. Megküzdesz minden vonással, majd egyszer csak olyan, mintha kezed önálló életet élne. A rajz kezd megelevenedni. Ekkor kezded igazán élvezni a műveletet. Igen, az írás pontosan ilyen. Nagyon szeretem ezt az érzést, melyet a modern tudomány csak így hív: FLOW.

Végül elégedetten hátradőlsz, hiszen kész az alkotás, ugyanakkor mindig van benned egy kis izgalom, hogy mit szól a külvilág. Vajon ki mit gondol majd, ha elolvassa? Vajon jól tettem, hogy leírtam, mit gondolok?

Ez valóban hiányzott az elmúlt 7 hónap alatt. Hiányoztak a kedves olvasói hozzászólások, az érzés, mikor beléptem a blog felhasználói felületére, és azt éreztem: otthon vagyok.

Ez a szünet azonban nem volt hiábavaló, de nem ám… nagyon nagy szükségem volt arra, hogy megtanuljam, milyen az elengedés. Több időt, figyelmet és energiát szentelhettem a családomnak, barátaimnak, állat(barát)aimnak, és végső soron persze magamnak is.

Igen, az elmúlt hónapok alatt jó pár dologra rájöttem. Talán leginkább arra, hogy a tökéletesség nem minden. Sokszor pont a tökéletlenségben van a boldogság. Évek óta halogatom, hogy ezt beismerjem, hogy ezt leírjam, talán kellett ez az idő, hogy ezt valóban így is gondoljam.

Valamelyik nap egyszerűen csak derült égből a villámcsapásként eszembe jutott az általam annyira szeretett és nagyra tartott Sri Chinmoy mondása:

„A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik.”

Szerintem van annak húsz éve is, hogy először olvastam ezt a mondatot, de sok időnek kellett eltelnie, hogy igazán meg is értsem. Talán még most is tanulom.

Persze az ember végső soron mindig ugyanaz marad, nem tud teljesen megváltozni. De mivel mindig is idealista voltam, abban hiszek, hogy szép lassan tudatossággal igenis tud változtatni. És ez nekem épp elég. 😉

Így – kedves blog – nem ígérem most Neked, hogy fantasztikus bejegyzéseket írok heti 3-4-5-ször. Még akkor sem, ha ezzel kevesebb lesz az olvasóid tábora (bár nem hinném, hogy a jelenleginél kevesebb lehetne 😀 ).

Születésedtől kezdve fontosabb volt számomra a minőség, mint a mennyiség. Ez továbbra is így lesz – kiegészítve azzal, hogy nem teszek ígéreteket, nem teszem magasra a lécet. Igen, természetesen szeretnék én is sok jó írást közzé tenni, ugyanakkor a túl magas elvárások és perfekcionizmus nélkül (oké, a maximalizmus egy része nem kizárható, de ez nem is baj 🙂 ).

Boldog születésnapot! Remélem úgy örülsz nekem, ahogyan én Neked.

Napi Boldogság már nem is tűnik annak a makacs hétévesnek. Most olyan, akár egy bölcs nagymama, aki akár 70 is lehetne, megértően bólogat. Szeret úgy, ahogy vagyok. Bíztató pillantása megnyugtat, karjait kitárja, melegen mosolyog.

Kedves Olvasó, újra köszöntelek itt a Napi Boldogságon, remélem időnként benézel hozzám.

Még akkor is, ha fényes szülinapi ígéretek és torták helyett pont kisebb elvárásokról és kevesebb bejegyzésről regélek. De talán Te is megértesz. ♥

Kívánok Neked tökéletlenül is BOLDOG, örömteli, egészségben teljes, 2020-at! Kívánom, hogy merd az álmaidat megvalósítani, és a belső harmóniát keresni.

Remélem, hogy ebben a jövőben is lehet egy icike-picike részem. 🙂

ui.: Nemcsak azért más ez a nap, mint a többi, mert 7 éves a blog és 7 hónapja ma írok először, hanem mert több mint egy év után ma végre búcsút mondtam a fogszabályozómnak!!! Hip-hip hurrá!

uui.: És ha már 7-nél tartunk, hab a (szülinapi) tortán, hogy 7 nap múlva lesz az én (nagyon kerek) születésnapom. 😉

“Ez a nap más, mint a többi, ezt én is jól tudom…” - 7 hozzászólás

  1. Yuhuuu!!! 🙂 Már nagyon vártam ezt a napot! Hihetetlen, hogy 7 hónap telt el az utolsó bejegyzésed óta! Közben sokszor benéztem ám hozzád, vagy mert inspirációt kerestem, vagy csak azért, mert bíztam abban, hogy előbb-utóbb újabb híreket kapunk a Boldogság témakörében Tőled. Ma reggel alig akartam hinni a szememnek. Félálomba nyomtam rá az oldalra, a hátha érzéssel, de rögtön felébredtem, amikor megláttam, az „újra itt vagyok!” feliratot 🙂 Kedves Anni, nagyon örülök Neked! Elgondolkodtató az idézet, amivel indítasz. Ezeknél jobban talán csak a VasárnaPillanatok-at és recepteket szeretem…és tessék! Mindhármat rögtön meg is kaptam 🙂 feldobtad a hetem, köszönöm! A mai nap boldogság morzsája számomra mindenképpen az, hogy van folytatás!
    Boldogsággal teli hetet kívánok: Mona

    • Köszönöm, hogy írtál! Gondoltam ám Rád, miután megírtam az első bejegyzést, hezitáltam, hogy írjak-e Neked, de aztán úgy döntöttem, legyen inkább meglepetés…! 😉 Neked is nagyon boldog napokat kívánok!

  2. Kedves Anni! Nagyon Boldog vagyok!!! A gyerekek elaludtak és gondoltam nosztalgiázok a napiboldogságon. Nagyon szerettem és már nem kell múlt időbe írnom, mert van folytatás. Szuper!!! Hiányoztál.

  3. Kedves Anni!

    Tegnap vettem észre, hogy újra írsz a blogon. Én úgy megörültem 🙂
    Szeretném elmondani, hogy engem nagyon inspiráltál eddig is. A Te mintádra elkezdtem én is írni a heti apró örömeimet 4 éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Most nekem is volt egy hosszabb szünet, de én is újra kezdem 🙂

    Minden jót Neked! Ági

    • Kedves Ági, nagyon köszönöm a leveled, igazán jól esett!!!! 🙂 Boldog napokat kívánok Neked, örülök neki mindig, ha arról értesülök, hogy valakit inspirál a Napi Boldogság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .