Az utóbbi hetekben volt egy visszatérő gondolatom, mely egyszerűen nem hagyott nyugodni. Ez a vészjósló gondolat, pedig nem volt más, mint a következő.
Hónapok óta írok a boldogságról, az élet apró örömeiről, de mi van, ha egyszer majd olyan „rossz passzban” leszek, hogy ez nem fog menni?
Mi van, ha nem lesz erőm, hogy boldogságról írjak, mikor épp pont ellenkezőleg érzek?
Természetesen voltak már idén olyan pillanatok, amikor inkább mindennek az árnyoldalát láttam. Amikor lebetegedtem vagy lesérültem, valamelyik beteg családtagért aggódtam, esetleg nagyobb problémák megoldásán agyaltam.
Ettől függetlenül mindig erőt vettem magamon, és leültem írni. Megpróbáltam elvonatkoztatni, és csak a jóra koncentrálni. Az írás és az örömteli dolgokkal foglalkozás egyébként is jobb kedvre deríti az embert. (A „Tégy úgy, ahogy érezni szeretnéd magad” elv tényleg működik!)
Vannak viszont napok, mikor úgy érzed, ez sem elég. Hiába akarsz pozitív lenni, inkább feldühít az a hozzáállás, hogy „Gondolkodj pozitívan, akkor minden rendben lesz.” Van olyan, hogy már megtettél mindent, amit lehetett, mégis boldogtalannak, szomorúnak, esetleg elkeseredettnek érzed magad.
Apropó, mi is az a „minden”? Persze megint csak magamból tudok kiindulni. Én az alábbi módszereket használom tudatos jobb kedvre hangolásként.
Az első a listán mindig a mozgás. Bármilyen típusú sport megfelel a célnak, legyen az torna, futás vagy akár kutyasétáltatás. A mozgás közben és után is sokkal, de sokkal jobban érzem magam, mint azelőtt.
Ezután következik a házimunka. Segít, ha rendet rakok, felporszívózok, felmosok, port törlök. Valahogy az a benyomásom ilyenkor, mintha saját magam is rendbe raknám. Fura, de működik.
Hihetetlenül felemelő, ha az ember a szeretteivel lehet. Ha szomorú vagyok, Férj és a gyerekek nagy valószínűség szerint felvidítanak.
A barátaim is nagyon jó hatással vannak rám, eddig ha bármi gondom volt, a barátokkal való találkozás után mindig sokkal jobban éreztem magam.
A szeretteim körébe tartoznak az állataim is, ők is megnyugtatnak, vidámságra hangolnak. Őket nem nyomasztják a lét súlyos kérdései, teljes mértékben a jelenben élnek. Éppen ezért képesek az önfeledt, mindent elsöprő örömre (kiváltképp a kutyám, Turbó 🙂 ).
A kreatív tevékenységeket is a gondűző kategóriába sorolom, mert egyrészt elterelik az ember gondolatait, másrészt az ember „kiélheti” bennük a szomorúságát. A kreatív tevékenység lehet rajzolás, festés, írás, scrapbooking, fotózás, sütés-főzés, albumkészítés, sőt, még az olvasás is ide tartozik. (Tény, hogy ez utóbbi kevésbé jön be, ha nagyon magam alatt vagyok. Nem tudok koncentrálni az olvasásra, ha komolyabb gondok gyötörnek.)
A nevetés az egyik legjobb orvosság rosszkedvre. Könnyű azt mondani! Kinek van kedve a nevetéshez, mikor legszívesebben inkább zokogna? (Egyébként azzal sincs semmi baj, ha egy ideig sírsz, csak sajnos egy idő után még rosszabbul érzed magad tőle.) Ezért próbálom azokat az alkalmakat keresni, hogy nevessek, még akkor is, ha inkább sírni lenne kedvem.
Érdekes, hogy az ember még a legnagyobb tragédiák közepette is képes nevetni, persze ilyenkor nem önfeledt nevetésről, hanem a feszültség levezetéséről van szó. De bárhogy is nézzük, a nevetés jót tesz. Jót tesz a betegeknek és egészségeseknek, a jó- és rosszkedvűeknek egyaránt.
De mi van, ha semmi nem segít??!
Akkor nincs más lehetőségem, mint hogy elfogadjam: szomorú vagyok.
Ezután pedig sebesen szállnak a gondolataim, és eszembe jut, hogy milyen lenne az élet szomorúság nélkül.
Vajon létezhetne akkor boldogság? Hogyan értékelhetném az életem boldog pillanatait, ha az egész élet csak abból állna?
Titkon vágyom rá, de tudom, hogy lehetetlen. Ahelyett, hogy a lehetetlenért ácsingóznék, inkább érdemes lenne megbarátkoznom a valósággal, nem?
Az élet nem csak a boldogságból áll – törekedhetünk arra, hogy minél boldogabbak legyünk, de ez nem változtat a tényen, hogy vannak hullámvölgyek, amikkel meg kell küzdenünk.
Az a lényeg, hogy elfogadd a negatív érzelmeket, és tudd, hogy ez természetes. Az élet tele van csalódással, szomorúsággal és tragédiákkal. Ezen nem tudsz változtatni.
Azon viszont igenis tudsz változtatni, hogy miként kezeled a boldogtalanságot. Elfogadom, hogy szomorú vagyok. Egy ideig talán nem is tudok kilépni belőle, beburkol magába, mint egy sűrű, sötét felhő. Aztán egy idő után felülkerekedik bennem az „életösztön”, ami azt mondja, hogy megküzdök vele. Megküzdök a rossz érzésekkel, csakazértis!
Ha pedig egy kis vigaszra van szükségem, eszembe jut Toni Bernhard* tanácsa: „Ne feledd, hogy a hangulatok és az érzelmek múlékonyak.”
Hogy ez pontosan mit is jelent? Toni ilyenkor változásra a természet törvényeként gondol.
Így képes megszabadulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy mostantól minden nap ilyen rossz lesz.
Ez sokat segít abban, hogy elhidd, a Te érzelmeid is ugyanolyan változékonyak.
Toni ezt az „időjárás gyakorlatnak” hívja. Az érzelmeket és hangulatokat ugyanolyan kiszámíthatatlannak és szeszélyesnek látja, mint az időjárást. Borúra derű!
Ez a metafora ad számára erőt, hogy könnyedebben álljon a rossz napokhoz, mivel így tudatosítja magában, hogy érzései egyszer majd ugyanúgy megváltoznak, mint az időjárás. Az egyik pillanatban az élet szürkének és viharosnak tűnik – a másikban pedig kibújik a nap a felhők közül. Talán még szivárványt is láthatunk.
Az érzelmek, a hangulatok és a rossz napok is múlékonyak. Ez a gondolat nekem is sokat segít. Soha nem tudhatod, mit hoz a holnap! Talán egy szebb napot?
ui.: Hihetetlen, de eddig minden csupa szürkeség volt, és mire a bejegyzés végére értem, kisütött a nap! Talán, itt már megengedhetek magamnak egy 🙂 -t.
*Toni Bernhard a jog professzoraként dolgozott egy kaliforniai egyetemen, egészen addig, amíg krónikus betegsége nem kényszerítette a nyugdíjba vonulásra. Már korábban is a buddhizmus eltökélt híve volt, a betegségében is a buddhista filozófia segítette. „Hogyan legyünk betegek” című könyve több díjat is nyert, és gyakorlati tippeket tartalmaz krónikus betegeknek és ápolóiknak.
Fotók forrásai sorrendben: gdefon.com, wallaad.com, wellhappypeaceful.com, lewallpaper.com
“Boldogságterv #37: Az is oké, ha szomorú vagy!” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A fény és árnyék, az öröm és bánat, a fekete és fehér, a lent és fent, a 🙂 és 🙁 egymás nélkül nem léteznek. Ezt el kell fogadni. Azt gondolom az emberi természet – alapvetően – olyan, hogy a rosszat nem viseli el sokáig. Látni kell a felfelé vezető utat, hogy lesznek jobb napok, és még sok boldogságban lesz részünk. Ebben kell hinni, és nekem ebben segít a „Napi boldogság” olvasgatása.
🙂
Kedves Anni! Alapvetően elég boldog csajszinak mondhatom magam, aki igyekszik mindenhez optimistán állni. Akárhányszor maga alá temet a szomorúság, mindig kétségbeesek, hogy mikor tűnnek már el a rossz dolgok az életemből. Pár napja megint mélyponton vagyok, de a cikkedtől határozottan erőre kaptam. Egyelőre még nem lett jobb, de az írásodat olvasva legalább már elhiszem, hogy hamarosan jobb lesz. 🙂 Köszönöm Neked!
Hurrá, akkor már megérte megírni! 🙂 Nagyon örülök! Én sem voltam rózsás kedvemben, mikor megírtam, sőt. De azóta sokkal jobb lett a helyzet. Egyszer lent, másszor fent…!