Miért pont cupcake? És miért pont levendula? Bármily hihetetlenül hangzik, nem az a fő oka ennek a bejegyzésnek, hogy mindkettő elég felkapott lett mostanság.
Azért készítettem múlt hétvégén ezeket az isteni tortácskákat, mert mind a levenduláért, mind a cupcake-ért régóta rajongok.
A cupcake-ekbe akkor szerettem bele, mikor a jókora habos-cukros finomságokat Carrie Bradshaw és barátnői a Magnolia Bakery előtt üldögélve falatozták a Szex és New York egyik epizódjában. A Magnolia Bakery akkor és ott igazi turista látványosság lett!
Be kell, hogy valljam, New York-i utazásunk során egyik túránk pontosan oda vezetett (szegény Férj, végigjárta velem a Szex és New York összes híres filmjelenetének helyszínét!).
Onnan lehet megismerni az egyébként nem túl központi elhelyezkedésű cukrászdát, hogy japán turisták kattogtatnak a kirakat előtt (és magyarok, lásd a mellékelt ábrát 😉 ).
Magyar (kissé naiv) mentalitással lazán bevásároltunk magunknak 3-3 cupcake-et, mely egyébként nagyon hasonlít a muffinra, csak épp különféle ínycsiklandó krémekkel pakolják meg a tetejét.
Az első elfogyasztása után döbbentünk rá, hogy az amerikai cupcake-ek igaz, hogy finomak, de köszönőviszonyban sincsenek a magyar ízlésvilággal – ugyanis rettenetesen cukrosak. Az is igaz, hogy mindketten rettenetesen édesszájúak vagyunk, de a híres cukrászda tortácskái kifogtak rajtunk (elfogyasztásuk után vissza sem tudtunk gyalogolni a szállásra, inkább taxit fogtunk).
Mindezek ellenére nem ábrándultam ki a cupcake-ekből. Inkább saját ízlésvilágomra formálom őket, leginkább a krém receptjét módosítva 😉 – isteniek lettek a Napi Boldogság első szülinapjára készített finomságok is.
A levendulát talán még régebb óta imádom, tulajdonképpen mindent, ami levendula. Odavagyok az illatáért, a látványáért, a sokoldalúságáért. Persze az ízét is szeretem. 🙂 (Pár éve sikerült Provence-ba is eljutnom, bár nem a levendulavirágzás idején, de azért „dúskáltam” a sok levendulás finomságban.)
Így született meg a levendulás cupcake, melynek alapja Nigella levendulás muffin receptje (Egész évben nyári ízek). A krém pedig saját kompozíció. 🙂
Hozzávalók (12 db tortácskához):
- 125 g liszt
- 1 tk sütőpor
- 125 g puha vaj
- 125 g levendulás cukor (ne rettenj meg, olvass tovább!)
- 2 nagy, lehetőleg bio vagy tanyasi tojás
- 1 csipet só
- néhány ek tej
- 200 ml magas zsírtartalmú tejszín
- 1 doboz (125 g) natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
- 50-100 g porcukor (Ízlés szerint! Én kevesebbel is beérem. 🙂 )
- lila ételfesték (folyékony vagy por állagú, interneten vagy speciális élelmiszerboltokban megvásárolható)
- 12 ágacska frissen szedett levendula, plusz 2-3 db a levendulás cukorhoz (Figyelem! Vigyázz arra, hogy olyan levendulát szerezz, melyet nem ért semmilyen vegyszer, illetve nem közvetlenül autóút mellett nő. Szedj a kertből, kérj valakitől, akinek van a kertjében – vagy menj Tihanyba levendulát szedni!)
A levendulás cukrot (mely a sütemény levendula ízét biztosítja) a következőképp készítsd el. Egy tiszta befőttesüvegbe tégy néhány frissen vágott levendula ágacskát, majd töltsd meg finom szemű kristálycukorral. Hagyd állni minimum 2-3 napig, de igazából hetekig, sőt hónapokig is állhat. Minél tovább hagyod benne, annál intenzívebb lesz az íze. Mielőtt felhasználnád a cukrot, távolítsd el belőle a levendula ágacskát. Az nem baj, ha van pár aprócska virág, ami lehullott – az mehet a süteménybe!
Amennyiben nagyon sietsz, és már nincs időd a cukrot elkészíteni, találtam egy expressz receptet: robotgépben porítsd a megadott mennyiségű kristálycukrot 2 levendulaágról leszedett virágzattal, és már kész is!
Ha megvan a levendulás cukrod, akkor nekikezdhetsz a sütögetésnek. 🙂
Először is vedd ki jó előre a hűtőből a vajat, tojást, tejet, hogy szobahőmérsékletűre engedjenek.
Ezután egy robotgépbe tedd bele az összes száraz hozzávalót, kicsit keverd meg, majd add hozzá a folyékony hozzávalókat, és a gép bekapcsolásával keverd a tésztát simára. Adj a tésztához 1-2 evőkanál tejet, attól függően, hogy milyen a tészta állaga (ha nem elég folyós, akkor kell a tej mindenképp).
Ha nincs robotgéped, mindezt fakanállal is megteheted, csak kicsit idő- és munkaigényesebb feladat.
Töltsd meg a 12 muffin kosárkád egyenlő arányban a kapott tésztával (a legkönnyebb mindezt egy fagylaltkanállal megoldani), és tedd a 200 fokra előmelegített sütőbe kb. 20 percre.
Süsd egészen addig, amíg a tészta teljesen át nem sül, de vigyázz, már kb. 18 perc után ellenőrizd.
Miután úgy érzed, hogy kész, vedd őket ki a sütőből, hagyd őket 5 percig pihenni a muffin formában. Utána óvatosan vedd őket ki, és tedd egy tálra vagy rácsra, várd meg, hogy teljesen kihűljenek.
Itt választhatsz: egy éles kés segítségével levagdoshatod a muffinok tetejét, hogy aránylag egyenes felszínre púpozd majd a krémet, de hagyhatod a muffinokat úgy is, ahogy vannak. Én inkább vágtam – és közben faltam. 😉
Amíg hűl a muffin, bőven van időd, hogy elkészítsd a krémet, ami a tortácskák tetejére kerül.
Verj föl 200 ml habtejszínt, lehetőleg minél keményebbre, majd add hozzá a porcukrot. Ha ez nehezen megy, adj a tejszínhez egy csomag habfixálót. Ezután add a krémhez a krémsajtot, és verd tovább (vagy fakanállal keverd teljesen össze).
Végül adj hozzá pár csepp lila ételszínezéket, szőlőlila árnyalatra lesz szükséged. Ha nincs ételszínezéked, az sem gond, csak akkor kevésbé „levendulás” az eredmény. 🙂
A krémet töltsd habzsákba, és mindegyik muffin tetejére kerüljön belőle jókora adag. (Nekem maradt egy kis adag, amit vacsora után friss eperrel ettünk meg…)
Legvégül díszítsd a tortácskákat egy-egy ágacska frissen szedett levendulával. 🙂
Ja, és zsebeld be az álmélkodó bókokat. 😀
Kollázshoz felhasznált fotók forrásai: innen, innen, innen, innen és a cupcake pedig saját 😉
Ez nagyon-nagyon jól hangzik, de azért van vele pepecs, a kókuszos-cseresznyés banánkenyér egyenlőre közelebb áll hozzám időigény szempontjából!.
🙂