Mint tudod, jó ideje rajongok a levenduláért, melynek ékes bizonyítéka a sok-sok levendulás bejegyzésem, mely összegyűlt az évek folyamán. 🙂

Nem tudnám elképzelni a kertem pár illatos levendulabokor nélkül, ahonnan akkor tépek le pár szál virágot a nyáron (vagy akár ősszel is), amikor csak akarok.

A levendulának nemcsak a színét, illatát, hanem az ízét is imádom, így természetes, hogy minél több finomságba szeretem belecsempészni ezt az egyedi, semmihez sem fogható aromát.

Készítettem már levendulás jegeskávét és levendulás-epres jégkrémet, és a múltban többször sütöttem már levendulás kekszet is. Igen ám, de akkoriban még vajat és tojást használtam a sütéshez, azonban mára ez már megváltozott (olyannyira, hogy például már ki nem állhatom a vaj ízét a süteményekben, amit régen kifejezetten szerettem!).

Ehhez a levendulás kekszhez Minimalist Baker egyik kekszreceptjét használtam föl, egy picikét módosítva rajta.

A levendulás kekszeket körüllengi egy amolyan régimódi báj, amit nehezen lehet leírni – leginkább akkor tapasztalhatod meg az élményt, ha megsütöd ezeket a finomságokat. ♥

Mikor elkészítem őket, és teához vagy kávéhoz tálalom a kis levendulától illatozó korongokat, tökéletesen oda tudom képzelni magam egy angol vidéki ötórai teára, Miss Marple szomszédságában.

De azt is el tudom képzelni, hogy Provence egy kis eldugott falujában ezt a kekszet rágcsálom a reggeli kávém mellé.

Persze nem kell nekem Anglia vagy Provence ahhoz, hogy mindezt élvezzem, a saját kertünkbe kiülve is tökéletes az ízélmény. 🙂

Ez a keksz lehet omlós és lehet ropogós, attól függően, hogy mennyi ideig sütöd, milyen módszerrel formázod őket. Minden ízében levedulás, ugyanakkor a vanília finom aromája is érezhető benne.

Attól pedig ne tarts, hogy alma- vagy sütőtökpüré ízű lesz, mert ezek a hozzávalók csupán a tojás helyettesítésére szolgálnak, és ilyen mennyiségben tényleg nem lehet érezni az ízüket a kekszekben.

Hozzávalók:

  • 120 g kókuszolaj vagy margarin
  • 150 g barna nádcukor vagy kristálycukor
  • 70 g almapüré (vagy sütőtökpüré – ha nem vagy vegán, esetleg helyettesítheted 1 db bio tojással)
  • 1 ek szárított levendulavirág (vegyszerrel nem permetezett, evésre alkalmas!)
  • 1 tk vaníliakivonat (helyettesítheted egy vaníliarúd kikapart magjaival)
  • 260 g fehér liszt (én tönköly lisztet használok) – de próbáltam már fele teljeskiőrlésű, fele fehér liszttel is, úgy is működött!
  • 1/2 tk nyílgyökérliszt vagy kukoricakeményítő
  • 1,5 tk sütőpor
  • 1/4 tk só
  • 1 tk növényi tej (lehet mandula, zab, rizs, stb.)

Először egy tálban dolgozd krémesre a cukrot a szobahőmérsékletű (!) kókuszolajjal vagy margarinnal. Ezután add hozzá az almapürét vagy sütőtökpürét, majd a vaníliakivonatot.

Majd keverd bele a levendulavirágokat. Ha kicsit erőteljesebb ízt szeretnél, mehet bele púpozott evőkanállal, ha csínján bánnál a levendula ízével, akkor csak csapottal. Fontos, hogy olyan levendulát használj, amit nem az út szélén, vagy vegyszerrel permetezett növények szomszédságából szedtél, tehát emberi fogyasztásra alkalmas legyen!

Egy másik tálban keverd össze a lisztet, sót, sütőport, nyílgyökérlisztet vagy kukoricakeményítőt.

Ezt a keveréket szitáld bele a vaníliás-levendulás krémbe, közben folyamatosan keverd egy fakanál segítségével. Addig keverd, míg teljesen homogén masszát nem kapsz. Add hozzá az egy teáskanál növényi tejet, így könnyebb összedolgozni a hozzávalókat. Ha nagyon száraz a tésztád, adj még hozzá egy kanállal.

Végül két választásod van.

A precíz, ámde pepecselős: lisztezett deszkán kinyújtod a tésztát kb. fél centi vastagra, majd formák segítségével kiszúrod a kekszeket a kívánt alakra. Ezeket sütőpapírral kibélelt tepsibe teszed. (Ahhoz, hogy a kiszúrt formák tökéletesen megtartsák a formájukat, tedd őket be a fagyasztóba kb. 10 percre, hogy kicsit megkeményedjenek, és ezután tedd csak őket a sütőbe.)

A gyorsabb, kevésbé precíz módszer pedig az, hogy diónyi méretű golyókat gyúrsz, és a tepsibe helyezed őket, majd a kezeddel lelapítod őket kb. 1 cm vastagságúra. (Ha gumikesztyűt húzol, kevésbé tapad majd a tészta a kezedhez.)

Ezután tedd a kekszeket 175 fokos sütőbe. A fél centi vastag tésztát kb. 8-9 percig kell sütni, csak amíg el nem kezd szépen barnulni a kekszek széle. Már így is ropogósak lesznek.

A vastagabb kekszeket inkább 10-15 percig süsd, itt is figyeld, hogy kezdjenek már megpirulni a szélen, de ne égjenek meg. Itt ha nem sütöd olyan sokáig, omlósabb lesz a végeredmény.

Ezek a kekszek kiválóak ajándékba is, szép csomagolással, virágdíszítéssel. Szerintem mindenkit (aki szereti a levendulát) levesznek a lábáról! ♥

“Mennyei levendulás-vaníliás kekszek” - 3 hozzászólás

  1. Szia Anni:)
    Én egyszer hallottam valakitől, hogy a levendulaolaj mérgező. Te tudsz erről valamit? Mindig ez jut az eszembe ha levendulás receptet nézek. Tudom, hogy sokan csinálnak sokfélét levendulából, de én kicsit mindig félek tőle.

    Szép napot!
    Szandi

    • Szia! Én erről még soha nem hallottam! Nagyon sok helyen olvastam a levendula használatáról a konyhában, interneten, szakácskönyvben, megbízható tévés forrásokban is. Egyre kell nagyon odafigyelni, hogy ne szennyezett helyről szedd le a virágokat, tehát a közelében ne permetezzenek, vagy pl. ne az út széléről. A levendula egyébként az egyik legszelídebb illóolaj is, sokat használják gyerekek és kisbabák kezeléséhez is az aromaterapeuták.

  2. Szia!
    Igen, én szinte minden nap használom az illóolaját párologtatásnál és a kertben is an, csak sosem mertem megenni(bár jobban belegondolva levendulás fagyit ettem már…). De ezek a vaníliás-levendulás kekszek mennyeien néznek ki..ki kell próbálnom 🙂
    Szép estét!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .