Amikor elkezdtem adatot gyűjteni a bejegyzésemhez, akkor 100%-ig biztos voltam benne, hogy erre a kérdésre a válasz: igen.
Aztán ahogy egyre jobban belemélyedtem a témába, és próbáltam kibogozni a szálakat, rájöttem arra, hogy a képlet távolról sem olyan egyszerű, mint azt korábban hittem.
Először jöjjenek a „hagyományos”, sokak által ismert kutatási eredmények, melyek azt támasztják alá, hogy az ember valóban boldogabb, ha állatot tart.
Ezen kutatások szerint az állattartóknak magasabb az önbecsülésük, fittebbek, kevésbé érzik magukat magányosnak, tudatosabbak, nyitottabbak, és kevésbé hajlamosak a túlzott aggodalomra.
Ez mind nagyon jól hangzik!
Más tanulmányok azt támasztják alá, hogy az állattulajdonosok nagy általánosságban boldogabbak és egészségesebbek, mint akiknek nincsenek kedvenceik.
Az állatok fajra való tekintet nélkül általában ugyanolyan szintű szociális és érzelmi támaszt adnak a gazdiknak (mindegy, hogy kutyáról, macskáról, rágcsálóról vagy akár hüllőről van-e szó).
Ami viszont érdekes, hogy azok, akik az állataikhoz közel érezték magukat, embertársaikkal is szorosabb kapcsolatot ápoltak. Az állattulajdonosok nem azért támaszkodtak állataikra, mert szegényes emberi kapcsolataik voltak, és pótlékként akarták őket felhasználni, hanem inkább „kiegészítésként” funkcionáltak kedvenceik.
Továbbá az emberek akkor profitáltak az állataikból igazán, ha az emberi kapcsolataik is jól működtek. Ellenkező esetben sajnos az állattartás sem hozott annyi pozitívumot a „konyhára”.
További pluszként szerepel a kutatási eredmények között, hogy az állattartók körében alacsonyabb a szívérrendszeri megbetegedések és a depresszió előfordulása.
Sőt, a legújabb tanulmányok arra is rávilágítottak, hogy nemcsak beteg, hanem egészséges emberekre is nagyon jó hatással vannak a házi kedvencek (eddig leginkább betegek eredményeit elemezték, pl. magas vérnyomású embereknél azt tapasztalták, hogy az állattartás segít kordában tartani a vérnyomásukat).
Most pedig jöjjön a feketeleves! Egy csomó olyan cikkre bukkantam, melyek olyan tanulmányokról számolnak be, amik teljes mértékben megkérdőjelezik a fönti eredményeket.
Sőt, vannak olyan kutatások is, melyek inkább pont az ellenkezőjét látszanak igazolni! Hm. 🙁
Nem mennék most bele ezek részletezésébe, ha érdekel, nézd meg a forráslistát, ott van minden cikk, amit olvastam a témával kapcsolatban.
A lényeg tömören és velősen tulajdonképpen az, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az állattartók egészségesebbek, vidámabbak, boldogabbak, kevésbé magányosabbak vagy kiegyensúlyozottabbak lennének. Haha.
Én gyerekkorom óta imádom az állatokat, úgyhogy eléggé részrehajló vagyok a témával kapcsolatban, de persze a kutatások eredményeit nem kérdőjelezhetem meg (azért az szöget ütött a fejembe, hogy miként is lehet ennyi féle ellentmondás a tanulmányok között – szóval, akkor most melyiknek is higgyek?!).
Úgyhogy – mint mindig – most is csak saját véleményemet tudom tolmácsolni. Mely szerint az állatok boldogabbá tehetik az életünket – amennyiben életünk más területei is egyensúlyban vannak.
Hiszen ha nincsenek szerető családtagjaink, barátaink, akikre számíthatunk, akikkel megbeszélhetjük problémáinkat, akikre rácsöröghetünk, ha gond van, akikkel nevethetünk és élményeket oszthatunk meg, majd idézhetünk föl, akkor nincs az a kutya a világon, aki segíteni tudna, hogy ne érezzük magunkat magányosnak és elszigeteltnek.
Viszont számos olyan triviális előny felmerül bennem, ami viszont nem elhanyagolható napi boldogságunk szempontjából!
Először is, egy állatról gondoskodni kell, ami az emberben mindenképp növeli a felelősségtudatot és rendszerességre szoktat. (Mikor este elfelejtek Turbónak enni adni, nagy bőszen kaparja az ajtót – ő aztán nem feledkezett meg róla! 🙂 )
Ezen kívül az embert jó érzéssel tölti el maga a gondoskodás ténye, továbbá az a hála és szeretet, amit cserébe állatkáinktól kapunk.
Aztán nézzük az egészséges életmódot. Itt nagy előnyben vannak szerintem a kutyások, ugyanis a sétáltatás az egyik legjótékonyabb velejárója az ebtartásnak. Az ember muszáj, hogy kimenjen a friss levegőre – kicsit sétál, kicsit gyalogol, akár még fut is egyet.
A sétája során pedig érintkezik a külvilággal: szomszédokkal, más kutyasétáltatókkal. Ez módot ad a másokkal való kommunikációra, ismerkedésre.
A kutya így nagyon jó „ürügyet” szolgáltat a beszélgetés kezdeményezésére, és számtalan program kiindulópontja lehet. Mehetünk közös sétára és kirándulásokra ismerősökkel, beléphetünk egy a fajtához kapcsolódó egyesületbe, csatlakozhatunk egy kutyaiskolához vagy agility klubhoz.
Erről nekem mindig az a híres jelenet jut eszembe a 101 kiskutya című Disney rajzfilmből, mikor Jaspert sétálni viszi kutyája, Pongó, majd „összefutnak” Anitával és Perditával. Persze, ez csak rajzfilm, de az a véleményem, hogy kicsit kisarkítva akár lehetne a való életből vett szituáció is. 🙂
Ez a megállapítás egyébként a legtöbb háziállatra igaz. Az állatok nagyon jó témául szolgálnak, hiszen nagyon sok embernek van házi kedvence, így nem kell mást tennünk, csak megkérdezni ismerősünket, hogy van az a bizonyos Cirmi vagy Bodri. Utána pedig már hallgathatjuk is a lelkes válaszözönt.
Az állatok jó alkalmat kínálnak arra, hogy „csak úgy” játsszon az ember. A kutyával, a macskával mindenképp, de még egy nyuszival is lehet játszani. Ez egy olyan tevékenység, amiben egyébként nem lenne részünk, hacsak nincsenek gyerekeink.
Szerintem egy állat rengeteg humoros helyzetet, nevetést is csempészik mindennapjainkba, és azt is jól tudjuk, hogy a nevetés a legjobb orvosság! Öt-null ide.
Egy jó házőrző vagy jelzőkutya az ember biztonságérzetét is nagyban növeli. Este, ha egyedül vagyok otthon, engem megnyugvással tölt el az a tudat, hogy Turbó minden apró neszre éktelen ugatásban tör ki – a kertbe idegen teljes csendben tuti nem teheti a lábát.
Ha arra van szükségem, hogy kicsit eltereljem a figyelmem, mert valami bánt, akkor nagyon jó hatással van rám egy kis kutyázás vagy tengerimalacozás (a lovaglásról nem is beszélve).
Az állatokkal való fogalalkozás kifejezetten megnyugtatja az embert. Azt egyébként kutatások is alátámasztják, hogy az állatok simogatása milyen jó hatással van az ember lelkére és testére egyaránt.
Mindezt a sok pozitívumot figyelembe véve, azt hiszem, hogy tanulmányok nélkül is tudom, hogy nekem mi a jó, és mi tesz boldoggá. 😉 A kutyám egyértelműen igen. Ezért úgy döntöttem, nem dőlök be az ellentábornak.
Most pedig rohanok, mert Turbó már nagyon várja, hogy futni menjünk, és ennek igazán nem mondhatok ellent. Végül is ma van az állatok világnapja, nem? 🙂
Téged hogy tesznek boldoggá az állataid?
Bejegyzéshez felhasznált források: Friends With Benefits – Psychology Today, Living Alone? Can Canine Companionship Help Beat Loneliness? – Psychology Today, Why Do Human Friends (But Not Pets) Make People Living Longer? – Psychology Today, Debate: Do Pets Make Us Happier? – Huffington Post
Fotók forrásai sorrendben: pouted.com, dvdizzy.com és saját 🙂
“Vajon az állattartók boldogabbak?” - 1 hozzászólás