Legutóbb azzal kapcsolatban adtam tippet, hogy miként kezdjük a reggelt pozitív megerősítésekkel.
Ha a pár perces pozitív megerősítéses módszert rendszeresen alkalmazzuk, egészen bizonyos, hogy hatással lesz az életünkre. Azonban mi az, amit a nap folyamán tehetünk azért, hogy a velünk történő negatív események okozta stresszt csökkentsük?
Az, hogy miként élünk meg és értelmezünk egy stesszes eseményt, nagyban függ a látásmódunktól. Mindannyian ismerjük azt az embertípust, akinél a pohár mindig félig üres (vagy teljesen?). Az ilyen ember így reagál a negatív eseményekre: „Miért mindig velem történik ez?”
Az ilyen ember felveszi az áldozat szerepét, s újra meg újra azt kérdezi „miért”, abban a hiszemben, hogy ha valahogyan megtalálja rá az okot, akkor csökken a szorongás, a stressz vagy a fájdalom.
Az áldozat szerepkörrel az a nagy probléma, hogy ha folyamatosan így gondolkodunk, arra tanítjuk az agyat, hogy már a negatív esemény bekövetkezése előtt negatívan álljon a helyzetekhez.
Rossz dolgok a világon mindenkivel történnek, ez nem vitás. Hiszen van egy csomó olyan körülmény, amire egyszerűen nincs ráhatásunk. Az a kérdés, hogy mit tudunk kezdeni az adott helyzettel, hogy állunk hozzá. Ez pedig a mi választásunk. Mindig lehetséges egy helyzetet újrakeretezni, és a legtöbbször pozitívabb szemszögből látni a dolgokat!!
Ennek kapcsán mindig Dr. Edith Eva Eger, koncentrációs tábort is megjárt pszichológus jut eszembe, akinek épp ezért lett egyik könyvének a címe „A döntés”. Ő maga a bizonyíték arra, hogy igenis képes az ember minden helyzetben túlélni és újrakeretezni.
„Az ajándék” című könyvében így ír erről: „Mindannyian megválaszthatjuk, hogy áldozatok akarunk-e maradni. Nem választhatjuk meg, mi történik velünk, de megválaszthatjuk, hogyan válaszolunk a tapasztalatra.”
Egy másik gondolata, amit nagyon fontosnak tartok ennek kapcsán, a következő: „A döntés képessége mindannyiunkban megvan. Amikor a külvilágból semmi segítő vagy tápláló nem érkezik, az pontosan az a pillanat, amikor lehetőségünk van felfedezni, kik is vagyunk valójában.”
Dr. Eger hitvallása a következő, Viktor Frankl holokauszt-túlélő pszichológussal egyetértésben:
„A legrosszabb élményeink lehetnek a legnagyobb tanítóink, előre nem látható felfedezéseket katalizálhatnak, és megnyithatnak bennünket új lehetőségek és perspektívák előtt. A gyógyítás, a beteljesülés és a szabadság abból a képességünkből ered, hogy meg tudjuk választani, miként válaszoljunk mindarra, amit az élet hoz, és mindannak, amit megtapasztalunk, jelentést adjunk, és belőle célt nyerjünk – különösképpen a szenvedésünkből.”
Hidd el, hatalmas szívességet teszel magadnak, ha tudatosan kontroll alá helyezed, hogy miként keretezed az életed, és nem arra koncentrálsz, hogy mi történik veled, hanem hogy mi az, amit Te tehetsz egy adott helyzetben.
Ellenkező esetben egy idő után lehúz a negativitás spirálja: az agy érzelmekért felelős területe (az amygdala) veszi át ilyenkor az irányítást, s az ember rágódni kezd, majd ennek következtében egyre csak emelkedik a stressz szintje.
Egyre több dologban látod meg a rosszat. Egy idő után úgy érzed a világ igazságtalan és veszélyes. Újra és újra lejátszod a fejedben az a bizonyos Veled történt szörnyű jelenetet vagy tragédiát. Rövid távon talán úgy érzed segít, hosszú távon azonban ez egy nagyon káros folyamat. Ugyanis ez egy ördögi kör, melyből egy idő után egyre nehezebb lesz szabadulni.
Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de azt gondolom, hogy ha már van egy tudatos elhatározás a részedről, az már fél siker! 🙂
Mit tehetsz a rágódás, a problémák felnagyítása ellen?
- Írd le a problémát. Írásban minden alapból sokkal racionálisabb, kicsit el tudsz távolodni a problémától, és kontextusba tudod helyezni a történteket.
- Összpontosíts az okra. A másik ember aki megbántott, vajon hogy érzi magát? Viselkedésének oka nem lehet valami olyasmi, aminek az égvilágon semmi köze hozzád? Például lehet, hogy rossz napja van, vagy veszekedett a feleségével, esetleg súlyos beteg egy családtagja, a gyereke miatt nem aludt éjjel, stb. stb. Általában mások negatív viselkedése annak a jele, hogy velük van valami probléma, és nem veled.
- Játszd újra az eseményt külső megfigyelőként. Meséld el a történetet egyes szám harmadik személyben. Könnyebb perspektívát váltani, ha arra kényszeríted magad, hogy kicsit más szemszögből nézd a dolgokat. Ezzel ugyancsak elkerülheted a katasztrofizálást.
- Aludj rá egyet. Vannak az életben olyan apró-cseprő problémák, melyek az adott pillanatban nagyon jelentősnek tűnnek, azonban másnap felébredve már távolról sem tűnnek olyan tragikusnak. Ilyenkor szoktam magamnak azt mondani, hogy „minden csoda három napig tart”, és valóban! Ez csomó mindennel kapcsolatban így van!
Mi a véleményed, menni fog?
