Most őszintén, én vagyok az egyetlen, aki állandóan ádáz küzdelmet folytat, hogy korábban feküdhessen le?! Vagy másnak is eszébe jut ez a józan, mégis olykor (vagy mindig) kivitelezhetetlen terv?
Tegnap hajnalban, mikor már nem tudtam visszaaludni, az ágyban a takaróba burkolózva azon filozofáltam, hogy mennyire idegesítőek a hollywoodi sztárok. De komolyan!
Ha egy-egy hírességet szépségtitkairól faggatnak, akkor erre majdnem tuti, hogy erre az a válasz: „sok alvás és sok víz”. Hogy oda ne rohanjak! Nem értem, hogy miért nem azt válaszolják: „jó gének, drága krémek, megbízható plasztikai sebész”. Te jó ég, ennyire kiábrándult lennék? Vagy csak egyszerűen realista?
Zárójelben jegyzem meg azt az érdekességet, hogy ha sokat alszom egyben, akkor milyen gyűrött tud lenni a bőröm, és milyen táskásak a szemeim (pedig nem vagyok rá hajlamos, de tényleg). Ha viszont extrémen keveset áll módomban aludni, akkor elképesztően kisimultak tudnak lenni a vonásaim ébredés után. (Jójó, a szemeim állapotáról azért ne beszéljünk…)
De elismerem, ez csak valami tévedés lehet, mert annyit olvastam már a megfelelő mennyiségű (személyenként változó, de kb. 7 óra) alvás fontosságáról, hogy egyet kell értenem az amerikai megahírességekkel: a „ZZZZZZ” valóban fontos.
Épp ezért tudok sikító frászt kapni, amikor ezt egy kisgyerekes szülő előtt hangsúlyozzák. De mégis hogyan? Komolyan, mikor aludjon? A munkahelyén? Esti mesét olvasva? Vagy reggel, mikor egyébként is leginkább „hajcsár” a beceneve?
Nem, kedves barátom, a válasz erre arcátlanul – és már-már kiábrándítóan – egyszerű: feküdjön le este korábban.
Eddig nem tudtam miért, de bennem ennek a hallatától is felment a pumpa. Most, hogy Gretchen Rubin legújabb, „Jobban, mint valaha” című könyvét olvasom, megtörtént a megvilágosodás ezzel az érzéssel kapcsolatban.
Gretchen ezt írja: „Az emberek egymás után ismételten arról számoltak be, hogy krónikus kimerültségben szenvednek – amikor azonban azt az eléggé nem eredeti javaslatot tettem, hogy feküdjenek le korábban, zaklatottak és mérgesek lettek. Miért?
Kezdtem megérteni. Ezek az emberek nagyon kevés időt szánnak magukra, megállás nélkül rohannak, és kizárólag késő este van szabadidejük. (…) Tehát az emberek nem akarják elvesztegetni azt a becses kis időrést, még alvásra sem. Olyan, mint a jogfosztottság – és ezt az érzést mindenki gyűlöli.”
Micsoda felfedezés! Pontosan ez volt eddig a bajom a korábban ágyba menetellel! Hányszor, de hányszor fakadtam ki Férjnek este 10-kor, hogy én annyira, de annyira fáradt és nyűgös és álmos vagyok, de egyszerűen nincs kedvem lefeküdni aludni?!
Talán most, hogy tisztában vagyok ezzel a ténnyel, könnyebb lesz megtennem a lehetetlent, és előbb elteszem magam holnapra?
Nem feltétlenül. Mert bár tökéletesen tisztában vagyok az érzéseimmel, bár irtózatosan fáradt vagyok már este 10 magasságában, mégis emberfeletti erőt vesz igénybe, hogy elkezdjem az esti lefekvés előtti rituálémat.
Pedig ha belegondolok, nem is lenne annyira nehéz, mert én a pacsirták táborába tartozom. Gondolom, ismered a pacsirta-bagoly felosztást, aszerint, hogy ki mikor fekszik le, és mikor kel.
Én tipikus pacsirta vagyok, de ha lehet ilyet mondani, akkor egy renitens pacsirta. Azaz a korai lefekvésre van szükségem, és hajlamos vagyok korán is kelni, viszont ha erőnek erejével kényszerítem magam a késő esti fennlétre, akkor megsínylem minden szempontból.
Szerintem ez már a közép- és főiskolai évek alatt kiderül, ki mikor szeret tanulni, és az ember „felnőtt” évei alatt pedig rájön, hogy mikor tud a legkönnyedebben dolgozni. Pár kivételtől eltekintve nekem nem este 10 után jönnek az eget verő gondolatok – és az energiám is a béka segge alatt van.
Egy kutatás szerint ez a hajlam velünk született, annak ellenére, hogy a korunk is nagy szerepet játszik a bagoly vagy pacsirta életmód jellegét tekintve. Tehát ez nehezen befolyásolható, sokszor nem is módosítható.
Egyébként nagyon érdekes, hogy egy másik kutatás azt mutatta ki, a pacsirták nagyobb valószínűséggel boldogabbak és egészségesebbek, mint bagoly társaik – persze ez érthető, ha arra gondolunk, hogy az óvoda, iskola és munkahely nincs arra tekintettel, hogy az ember még tovább akarna aludni.
Tehát nekem elméletileg még nincs is olyan nehéz dolgom, hiszen pacsirtaként hajlamos lennék a korai lefekvésre. Mégis, észrevettem magamon, hogy szabályosan halogatom a dolgot minden este. Utána pedig baromi mérges vagyok magamra, mikor rájövök, hogy már megint fél 12-kor bújtam ágyba.
De mi ennek az oka? És mit tehetnék, hogy jobban menjen a korai (korábbi) lefekvés??
Összeállítottam egy olyan 5-ös listát, ami nekem (többé-kevésbé) beválik:
1.Hozd előre a tisztálkodási rituálét!
Megpróbálom már a gyerekek fürdetése alatt (bár ez néha nehezen kivitelezhető) lemosni és bekenni az arcomat. Ha úgy jön ki a lépés, gyorsan megfürdöm a vizükben, amíg ők fogat mosnak és felveszik a pizsamájukat. Így már én is hálóingben vagyok, mikor elkezdem olvasni nekik az esti mesét.
Előny: mindig külön örülök neki, hogy ezzel vizet spórolunk. Jó érzés a gyerekek lefekvése után úgy tenni-venni, hogy tudom, már csak a fogmosás van hátra (a fogamat csak azért nem mosom meg, mert néha még iszom lefekvés előtt egy teát vagy kakaót…).
Hátrány: elég kaotikus tud lenni a dolog, de egy kis gyakorlattal tökélyre fejleszthető.
2. Tartózkodj az izgalmas regényektől!
Vagy megnézheted magad… Ezt a pontot néha betartom, néha megszegem, attól függően, hogy mennyi az akaraterőm, és épp milyen könyvet olvasok.
Ugyanis ha egyszer belekezdtem egy izgalmas regénybe este 10-kor, akkor nincs az az Isten, hogy én éjfél előtt le is tegyem… Ha közepesen izgi a könyv, akkor adok magamnak fél órát, és az aktuális fejezet végéhez érve becsukom a könyvet.
Előny: nem lesz gondod azzal, hogy hajnalban fekszel, és másnap szívod a fogad.
Hátrány: akkor jogosan kérded, hogy mégis mikor olvass?!
3. Ne telefonozz az ágyban!
Ezt a pontot nagyon szigorúan betartom (egy-egy kivétellel, hiszen azok mindig akadnak). Nem ímélezem, közösségi médiázom az ágyban, mert egyrészt nehéz abbahagyni, másrészt totál felélénkíti az embert. Sőt, a telefonomat nem az éjjeli szekrényemen tartom, hanem több lépésre az ágytól vagy másik szobába teszem.
Előny: nem fekszel álmatlanul egy e-mailen vagy bejegyzésen rágódva az ágyban, miután már rég aludnod kellene. Nyugodtabb lesz az éjszakád.
Hátrány: igazából nincs, talán azt kivéve, hogy sokaknak nehéz megvalósítani (de nem lehetetlen!).
4. Tévébámulás kilőve!
Az egy dolog, hogy sajnálom az időt a tévé céltalan bámulására, de akkor kétszeresen is ideges vagyok, ha ez még az alvás rovására is megy. Szerencsére ilyen nagyon ritkán fordul elő, mert teljesen leszoktattam magam az esti tévézésről. (Gyakorlatilag a tévézésről.)
Van, akinek ez maga lenne a pokol (emlékszem, egy volt kolléganőm nem is tudott elaludni a tévé alapzaja nélkül), de nekem a hálószobában vibráló képernyő lenne az, úgyhogy én köszönöm, nem kérek belőle!
Előny: nem idegeskedsz azon, hogy már megint baromságra fecsérelted az időd az alvásod rovására, jobban alszol, hiszen bizonyított, hogy az elalvás előtti tévézés nem tesz jót a nyugodt alvás szempontjából.
Hátrány: tévéfüggőknek nagyon nehéz a megvalósítás, vannak akiknek csak ilyenkor jut idejük filmnézésre, ezért azoknak is nehezen kivitelezhető.
5. Tedd kellemessé a lefekvést!
Hogy ne csak csupa tiltásból álljon eszközeid tárháza, mindenképp betennék a lista végére valami kellemeset is. 🙂 Igen, néha jutalommal kell rávennünk magunkat olyasmire, amihez baromira nincs kedvünk. Nekem ilyen a lefekvés is. De mégis mi legyen ez a jutalom?!
Egy olyan rituálé, ami nem hosszú, mégis ráhangol az alvásra, és örömet okoz. Például 10-15 perc lapozgatása kedvenc magazinodnak.
Én lefekvés előtt legszívesebben az aktuális Country Homes and Interiors számot lapozgatom – kifejezetten megnyugtató hatással van rám az idilli vidéki otthonok nézegetése, és álmodozás arról, hogy egyszer én is ellátogatok egy angol vidéki városkába. (Ilyenkor a recepteket is szívesen olvasnám, de inkább mégis átugrom, mert attól tuti éhes leszek, és enni biztosan nem szeretnék lefekvés előtt!)
Ilyen rituálé lehet még valami könnyű, nyugtató zene hallgatása, vagy esetleg esti elalvást elősegítő illatosító permetezése a párnádra (pl. levendulavíz).
Van még egy valami, illetve valaki, akire nem sajnálom az időt: és ez pedig Férj. 🙂 Nagyon örülök, ha ő az esti rituálém, mert ő is nagyon tud motiválni az ágyba bújásra 😉 (Ennek egyetlen hátulütője lehet – ez esetben neki is valóban korán kell ágyba mennie, ami elég ritkán fordul elő…)
Előny: a jutalom jó motiváció 😀
Hátrány: nem igazán van.
A lényeg, hogy mindenkinek más taktika válik be, Neked magadnak kell kitalálnod, hogy Téged mi ösztönöz a korábbi lefekvésre.
Hidd el, már fél-egy óra plusz is csodákat tehet másnap reggel a közérzeteddel!
Neked milyen más ötleted van arra, hogy rávedd magad a korábbi lefekvésre?
ui.: És sikerült este 10 óra 28 perckor posztolnom, el sem hiszem! 😉
Képek forrásai sorrendben: webmd.com, weheartit.com, singlemindedwomen.com, goodhousekeeping.com, chiro-first.co.uk, elpanteranera.tumblr.com
