Mostanság ritkábban tettem közzé bejegyzést, melynek nem csak az az oka, hogy három gyerek életét „menedzselem” nap mint nap (a 8 hónapos Tökmag egyre többet van ébren napközben, így este, mikor fáradtan rogyok az ágyba, mindig szomorúan konstatálom, hogy az aznapi bejegyzés is ugrott…).
Inkább azt mondanám, hogy borús gondolatok, problémák és arra keresendő megoldások foglalkoztattak (foglalkoztatnak).
Mindig is törekedtem a környezetbarát, fenntartható otthon kialakítására, de pár héttel ezelőtt, mikor a Föld napja alkalmából jobban beleástam magam a környezetvédelem és a „zöld” életmód témájába, megdöbbentem azon, hogy még így is mennyi mindent nem teszek meg a tisztább, élhetőbb jövőért.
Ezután napokig magamba zuhanva járkáltam a lakásban, és állandóan csak arra tudtam gondolni, hogy milyen mennyiségű szemetet termeltünk eddig – és még mennyit fogunk! Hogy az ember milyen szinten kiszipolyozza a környezetét, és milyen keveset ad vissza cserébe!
Amikor kinyitottam a csapot vagy lehúztam a vécét, azon sajnálkoztam, hogy mennyi ivóvíz megy veszendőbe (ez speciel eddig is sokszor eszembe jutott).
Kiábrándultan dobtam a műanyag szelektív kukámba az aznap „termelt” huszadik műanyag csomagolóanyagot.
Azon rágódtam, hogy vajon mit számít, ha én is még lelkiismeretesebb leszek, ha milliók viszont nem tesznek így?!
Bevallom őszintén, hogy már-már pánikszerű hangulat kerülgetett (hajlamos vagyok magam nagyon beleélni egy-egy helyzetbe – ebben az esetben sajnos azonban nem gondolom, hogy a pánikreakció eltúlzott lenne…).
Ekkor arra a döntésre jutottam, hogy szép lassan megpróbálok változtatni. Ennél sokkal többet tenni. Ha mást nem, legalább nemcsak a Föld, hanem a saját lelkiismeretem is tisztább lesz, és a gyermekeimet is a megfelelő hozzáállásra nevelem.
Persze eddig is jó példát vehettek rólam, nem is ez a fő probléma.
Az a baj, hogy itt rég nem arról van szó, hogy a műanyag flakont a szelektívbe dobom-e vagy sem. Inkább az a kérdés, hogy miként lehetne megoldani, hogy meg se vegyem, vagy ha megveszem, hogyan hasznosítsam újra!
500 kg szemét – ennyit termel átlagosan egy fő évente. Ez a szám elképesztő és megdöbbentő. Ennyi szemét kerül a kukába, majd a földbe vagy az égetőbe.
A „zero-waste” azaz „nulla hulladék ” kezdeményezés évek óta egyre több követőre lel világszinten. Természetesen nem akarom hamis illúziókba ringatni magam, hogy rövid vagy akár hosszú távon nullára tudom csökkenteni a kidobott szemét mennyiségét. De ha már a felére csökkentem, az is nagy eredmény! (Milyen csodás lenne, ha mindenki így tenne…)
Egyébként a „nulla hulladék” kezdeményezésről itt olvashatsz bővebben egy nagyon érdekes cikkben.
Szóval a környezettudatos életmód és persze annak fokozatai (hiszen ez mindenki számára mást jelent) egy olyan téma, amin lehet rágódni, gondolkodni, de lehet információt gyűjteni és TENNI is a jó ügyért! Van, amikor ez plusz pénzünkbe kerül, de van olyan is, hogy nulla pénzráfordítással tudunk tenni a környezetért (sőt, spórolunk vele!).
Az egyszer biztos, hogy meg kell reformálnunk a gondolkodásunkat, a rutinos, „kényelmes” életünket. Igen, valóban tenni kell érte, hogy ne romboljunk, de egy idő után az új rutin szokássá válik, és már egyáltalán nem okoz többlet energiát a zöld életmód sem.
Régebben is meg voltam győződve róla, hogy a környezettudatosság nélkül nincs boldogság (legalábbis az én számomra). Ez mostanában egyre inkább így van. Képtelen vagyok azzal a tudattal lefeküdni, hogy az én lelkemen szárad a bolygónk pusztulása.
Sokan most biztosan megmosolyogják ezeket a „nagy szavakat”, de én halálosan komolyan gondolom mindezt. Sőt, úgy érzem, hogy minél idősebb vagyok, annál borúlátóbb vagyok a témában.
Ez azonban egy pozitív hangvitelű blog (vagy mi a szösz? 😉 ), így nem a sajnálkozásról, hanem a problémamegoldásról szól.
Épp ezért szeretnék minél több olyan bejegyzést összeállítani, melyből Te is inspirálódhatsz a zöld otthonért.
Persze, tudom: „egy fecske nem csinál nyarat”. Ugyanakkor az egyik kedvenc Gandhi idézetem pedig az, hogy „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.” Gandhi pedig nemcsak mondta és hitte mindezt, hanem tette is. Pedig neki nem az volt a dilemmája, hogy hazai fokhagymát vegyen vagy kínait, és nem arról kellett döntenie, hogy a vécébe öntse-e a használt olajat vagy gyűjtőbe leadja…
Tégy Te is minden nap a Földért, keresd annak a lehetőségét, hogy minden nap egy picivel zöldebb életet élj! Legyen ez egy új szokás, és örülj neki, ha ez – akár lépésről lépésre – de minden nap sikerül!
A témában eddig az alábbi bejegyzéseim születtek, ha még nem láttad őket, akkor érdemes elolvasnod:
Boldogságterv #10: Légy környezettudatos!
Hogyan találd meg az örömöt a hétköznapok során?
Gondolatok a zöld lelkiismeret napján
10 rendhagyó újrafelhasználási ötlet
A boldog Földért: Hogyan spóroljunk az energiával?
A boldog Földért: Hogyan spórolhatsz a vízzel? 1. rész
A boldog Földért: Hogyan spórolhatsz a vízzel? 2. rész
Az 5 (szerintem) legjobb zöld blog
