Tegye fel a kezét, aki úgy érzi, pont annyi ideje van egy nap, hogy minden tennivalónak kényelmesen a végére érjen. Aki soha nem siet, nem halogat, s nem érzi, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok a sok rá váró feladat miatt.
Nem hinném, hogy akad olyan olvasó, aki lelkesen feltette a kezét. 🙂
Olyan viszont biztosan van, aki hozzám hasonlóan pont a sok rá váró feladatból kifolyólag érzi, hogy nagy rajta a nyomás. S minél több a határidős munka, elintézendő feladat, annál nagyobb a stressz.
Bizonyított tény, hogy amikor az ember elvégez egy rá váró feladatot, dopamin szabadul föl a szervezetben. Ez a magyarázat arra, hogy jó érzéssel tölt el, mikor kipipálsz egy tételt a hosszú tennivaló listán. Valahogy ilyenkor olyan benyomása lesz az embernek, hogy kézben tudja tartani a dolgokat (még ha ez illúzió csupán…).
Oka van annak, hogy olyan népszerűek az időgazdálkodási tréningek, és könyvek egészen széles skálája áll az ember rendelkezésére a témában. Mindig is foglalkoztatta a modern embert, hogy miként hozhatna ki még többet a napjából, s miként csökkenthetné a rá nehezedő nyomást. (Engem legalábbis mindig nagyon érdekelt!)
Ha arra számítasz, hogy komplex időgazdálkodási tervvel állok most eléd, akkor sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak: ugyanis tapasztalatom szerint mindenkinek más válik be, személyiségtől és életviteltől függően.
Ugyanakkor egy dolog egészen biztos: amíg nem tudod, hogy mivel is megy el PONTOSAN egy nap az időd, addig esélyed sincs arra, hogyan tegyél a hatékonyabb időbeosztásért.
Dr. Rangan Chatterjee szerint az első és legfontosabb teendőd, hogy egy napig (de inkább egy hétig!) jegyezd le, hogy mit csináltál ébredéstől elalvásig. Percre pontosan. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt megteszed, meg fogsz lepődni.
Meglepődsz, hogy mennyi időt pazarolsz feleslegesen a közösségi médiás felületeken, vagy az internetet böngészve, esetleg a tévét kapcsolgatva (akinek nem inge, természetesen ne vegye magára!).
Az ember gyakran hajlamos arra, hogy például halogasson, különféle okokból kifolyólag. Ilyenkor sokan esnek abba hibába, hogy a tökéletes körülményekre várnak, az adott feladat elvégzéséhez. Ez bevallom, velem is gyakran előfordul. Valahogy így:
„Megírom azt a bejegyzést, de még előtte összerámolok a konyhában, kiakaszt ez a rendetlenség. Összepakolom a gyerekek után szétdobált szennyest a fürdőben. De ha már itt vagyok, berakom a mosást, mert az sem várhat. Hú, de szárazak a növények, ez nem mehet így tovább, gyorsan meglocsolom őket. Úgy látom, hogy van mit kitisztítani a macskaalomból is, az sem várhat tovább. Most már tényleg nekiülök a bejegyzésnek, de előtte csinálok még egy kávét, anélkül nem fog menni. Mialatt a kávét csinálom, az e-mailjeimet pörgetem, és kiderül, hogy nem intéztem el pár átutalást, sőt, telefonálnom is kellene…” És ez így megy tovább! Töredelmesen bevallom, hogy akár napokon keresztül!
Én utálom ezt az érzést, Te hogy vagy vele? Nyomaszt, hogy tudom, hogy valamit szeretnék elvégezni, de mégsem kezdek neki, mert van még ezer más tennivaló a listámon.
Olyan is van, hogy kapkodok ide-oda, így még kevésbé lesz hatékony a folyamat. Aztán annyira kifáradok, hogy képtelen vagyok belekezdeni abba, amibe eredetileg szerettem volna, csak bambulok a telefonomra, és azon veszem észre magam, hogy már vagy negyed órája kutyás Insta posztokat nézegetek a rendetlen konyha közepén. 😀
Annyi mindennel van így az ember: van aki a nemszeretem házimunkával, más egy kellemetlen telefonhívás elintézésével, vagy akár a sportolással.
Ilyenkor szoktam magam emlékeztetni a jó öreg Nike szlogenre: „JUST DO IT”. Végül is semmi más dolgom nincs, csak annyi, hogy MEGTEGYEM, amit tennem kell. Oké, de hogyan, ha nincs rá elég időm?
Hát, időt kell rá szakítani. Méghozzá a megfelelő tervezés segítségével. Ha van időnk a feladataink nagy részét befejezni, illetve saját magunka időt szakítani, szinte biztos, hogy a stressz szintünk is csökkenni fog idővel.
Vajon Dr. Chatterjee milyen jótanácsokat ad ebben a témában „The Stress Solution” című könyvében? Nézzük! 🙂
Legyen aktív énidőd!
A mai világban már-már szinte lerágott csont az énidő fogalma, pedig tényleg nagyon sokaknak nem adatik meg, hogy minden nap akár csak fél órára csak és kizárólag magukkal foglalkozhassanak. 🙁 Pedig ez elengedhetetlenül fontos a stressz csökkentéséhez – ráadásul úgy az igazi, ha ez az énidő elég aktív ahhoz, hogy teljesen elvonja a figyelmünket az aktuális problémáinkról, és kizárólag a jelenben tudjunk létezni. Az ilyen jellegű tevékenységek tudják igazán kikapcsolni az embert, legyen az sport vagy valamilyen más hobbi, a lényeg, hogy aktívan tudj benne jelen lenni.
Három dolog, amit mindenképp tervezz a napodba:
- Valami, ami örömöt okoz (pl. zenehallgatás, olvasás, kutyasétáltatás, bármi!)
- Valami, amivel fejlődsz (pl. számodra ismeretlen idegennyelv elsajátítása, új hobbi vagy sport tanulása, megtanulni egy hangszeren játszani, stb.)
- Valami, ami mozgással jár (ez lehet 10 perc önfeledt tánc, egy rövid torna gyakorlatsor, futás, gyaloglás, csapatsport, a lista itt is végtelen)
Kell a semmittevés!
Igen, jól hallottad! Bármennyire is szorosan szervezett a napod, igenis szükséged van néha a magányosan eltöltött „üresjáratokra”. Még akkor is, ha ezzel most nem értesz egyet.
Képtelenség mindig hatékonynak és hasznosnak lenni. Az agyunk olyan sok információval van terhelve a nap folyamán, hogy elengedhetetlenül fontos néha egy-egy tudatosan a jelenben megélt pillanat. Mikor nem görgetsz a telefonodon, nem beszélgetsz valakivel, és a tévét sem nézed. Amikor csak úgy vagy.
Lehet, hogy ez elsőre nehéz lesz (nekem is az volt), de egy idő után rájössz, hogy mennyire értékesek ezek a saját magaddal töltött percek. Na, de hogyan, mikor így sincs időd semmire? Jöjjön a következőkben néhány tipp…
Három dolog, hogy kevésbé érezd elhavazva magad:
- Minden egyes napra tervezz valamilyen „énidőt”. Lehet ez egy 10 perces jógázás vagy séta a közeli parkban, de akár egy hosszabb időt igénylő tevékenység is. A lényeg, hogy tervezd be a programodba, és tényleg csak a legvégső esetben halaszd el. Saját meglátásom, hogy ha tényleg nagyon sűrű időszakot él át valaki, akkor érdemes inkább alultervezni ezt a kis magadra szánt időt. Vagyis legyen akkor maximum 15 perc, de azt tényleg ne töröld a naptárból a munka vagy házimunka miatt.
- A tömegközlekedésben vagy a kocsiban töltött sokszor stresszes időszakot tedd élvezetesebbé érdekes podcast-ek, vagy relaxáló zene hallgatásával. Ezzel ugyan nem takarítasz meg időt, de biztosan jobb lesz az alaphangulatod!
- Legközelebb, mikor sorban állsz valahol, próbáld ki, hogy a telefonod nyomogatása helyett nem csinálsz semmit. Észrevetted, hogy a mai világban képtelenek vagyunk akár pár percig is várni? Mindig csinálnunk kell valamit! Próbálj meg minél több ilyen pár perces szünetet beiktatni a napodba, mikor egyszerűen csak vagy, és maximum a Téged körülvevő dolgokra figyelsz. Figyelem, ez elsőre nehezebb lehet, mint gondolnád! (Egyeseknek egyenesen szürreális élmény 😀 )
Bármilyen nehéznek és bonyolultnak is hangzik, próbáld meg legalább egyszer, hogy egy héten keresztül minden napra beosztod az idődet, de úgy igazán precízen (kb. félórás pontossággal). Ha tervezel, az az általános tapasztalat, hogy több dolgot tudsz megvalósítani a nap folyamán, mintha egyáltalán nem tervezel.
Az én személyes tapasztalatom az, hogy ilyenkor derül ki, hogy az ember olyan mennyiségű feladatot akar belepréselni egy napba, melynek fizikai képtelenség az elvégzése. Mikor először megpróbáltam pár évvel ezelőtt a napomba mindent beletervezni, amit szerettem volna, akkor jöttem rá, hogy teljesen irreálisak az elvárásaim magammal kapcsolatban. Ugyan erre jó pár nap kellett, hogy rádöbbenjek, mert először abban a hitben voltam, hogy a tervezéssel vannak a gondok… aztán egy kicsit később esett csak le, hogy sajnos az elvárásaim voltak túl magasak magammal szemben…
Ami tényleg nagyon fontos, hogy minden napra beírd a tervezett szabadidőt is, ne csak a munkaidőt, házimunkát, bevásárlást és egyéb elintéznivalókat. Legyen benne tényleg minden!
Így kiderül, hogy mi az, amit reálisan el tudsz végezni, illetve sokkal jobban tudatosítod magadban, hogy hagyj időt minden nap saját magadra is. (Tudom, hogy sajnos van olyan, hogy ez csak napi fél óra, de az is több, mint a semmi!)
A következő bejegyzésben arról írok majd, hogy mi az a jól bevált trükk, amivel tuti jól indul a napod, és a saját magadra szánt időt is kipipálhatod!
