Kicsit megkésve ugyan, de jöjjenek a múlt hét örömei – volt belőlük jó sok! 🙂
♥ Síelés a családdal Ausztriában – szinte hihetetlen, de 6 éve volt utoljára síléc a lábamon, azóta nem voltunk ilyen-olyan okokból kifolyólag síelni. Már itt volt az ideje! Nagyon jól éreztük magunkat, már el is felejtettem, milyen lélegzetelállítóak az osztrák hegycsúcsok…
♥ Gyerekekkel síelgetni a kis gyerek pályán délutánonként – ugyanis délelőtt pár órát a síiskolában töltöttek, amíg nekünk szabad program volt. Kismanó szerette volna kipróbálni a snowboard-ot, s mondanom sem kell, hogy végül végig snowboardozni tanult. Egy álom vált valóra! 🙂
♥ Eszméletlen büszke voltam mindhárom gyerekre, hogy milyen ügyesen, önállóan tanultak a síiskolában, majd utána még a felvonó zárásáig gyakoroltak a pályán.
♥ Férjjel kettesben síelni és egymásnak panaszkodni, hogy már nem vagyunk a régiek. 😀 Ó, öreg csontjaink! 🙂
♥ A felvonón üldögélni Férjjel, és a tájat kémlelni, ami egyébként annak ellenére szép havas volt, hogy pár hete már nem esett a hó.
♥ Második nap együtt síelni Nagymanóval – akinek egy nagyon csúnya esés következtében sajnos kicsavarodott a térde, ami nagyon fájt neki. Valószínűleg a térdszalagja húzódhatott meg (már ugyanebben a térdében volt húzódás síbalesetből adódóan). Ez utóbbi üröm az örömben, de…
♥ Próbáltam a dolgok jó oldalát látni, és az önostorozást követően (miért nem mentünk lassabban, miért engedtük, hogy feljöjjön velünk nehezebb pályára, miért nem hagytuk abba előbb a síelést aznap) hálát adtam azért, hogy nem lett nagyobb baja!
♥ Látni, hogy Törpilla és Kismanó is (snowboarddal!) egyedül mennek fel a felvonón.
♥ Férjjel jókat nevetni.
♥ A hegycsúcson ropogó tűz mellett ebédelni kettesben egy hüttében (ahol beáldoztam a növényi alapú étkezést egy eredeti osztrák gőzgombóc kedvéért, más normális alternatíva híján – a mákkal és vaníliaszósszal nyakon öntött gombócot egyébként kb. 6 évvel ezelőtt ettem utoljára – és még mindig finom…)
♥ Finom vegán vacsorákat enni a szállodában. Szerencsére a séfnek nem okozott problémát az elkészítésük. (Köszönöööm!)
♥ Viszont a hüttékben hírből sem ismerik a növényi tejet, sőt – még jól meg is mosolyogtak, mikor megkérdeztem, hogy van-e nekik. 🙂 Ezen meg én vidultam nagyot. 😀 (Nem is értem, hogy kérdezhettem ilyet!) Úgyhogy elvoltam kávé nélkül, nem is akárhogy – egész jól kibírtam!
♥ Épségben hazaérni a síelésből, és a saját ágyamban aludni! (Jó pár éve nagy örömöt okoz egy-egy utazás után a saját ágyamban alvás, ami azt hiszem megint arra enged következtetni, hogy én sem leszek fiatalabb! 😀 )
♥ Elmenni az állataimért a kutya- és macsakapanzióba. Még akkor is, ha ilyenkor rendszerint macskapisit és kakit takaríthatok a hordozókból… (Chili és Mokka gyűlöli az utazást, végignyávogják az egész utat, s rendszerint megörvendeztetnek valami saját gyártású melléktermékkel…)
♥ Indy fantasztikusan szép lett, ugyanis kozmetikában volt!
♥ A születésnapomon a reggeli kávét az ágyban elfogyasztani, amit Nagymanó csinált meg nekem.
♥ Csodás szülinapi ajándékok: virágcsokrok, rajzok, egy meditációs jógapárna és egy hőn áhított John O’Donohue könyv.
♥ Férjjel együtt jógázni a szülinapom alkalmából – csatlakozott a jógaprogramom 28. napjához!
♥ Ünnepi vacsora egy japán étteremben – mikor kiléptünk vacsora után az étteremből, szemerkélt a hó!
♥ A 30 napos jógautazásom utolsó előtti napját végigcsinálni – végtelenül felemelő, ugyanakkor szomorkás is volt egy kicsit.
♥ Az egész napos szélviharban otthon, a jó meleg házban biztonságban és kényelemben lenni – hálát adtam ezért a privilégiumért!
♥ Olvasgatni az új könyvemet, mely különlegesen szép áldásokat tartalmaz az élet minden helyzetére és területére. A könyv címe To Bless the Space Between Us – A Book of Blessings (Mint utólag kiderült, ez az amerikai kiadás, a brit kiadás címe Benedictus – A Book of Blessings volt).
Az reggeli áldás (Matins) utolsó sorai ezek:
„May I live this day
Compassionate of heart,
Clear in word,
Gracious in awareness,
Courageous in thought,
Generous in love.”
Mely nagyjából annyit tesz, hogy: „Hadd éljem e napot könyörületes szívvel, tiszta szóval, tudatos jóakarattal, bátor gondolatokkal, szeretetben bővelkedve.” ♥
Ennyi örömteli pillanat, csoda, hogy belefér egy hétbe, az olvasása is örömöt szerez!
Örülök neki! 🙂