♥ El sem hiszem, de lassan 5 éves lesz a Napi Boldogság! Ebből az alkalomból nagy meglepetéssel készülök: új ruhát kap a blog, azaz teljesen megújul. 
Nagyon izgatott vagyok, hogy milyen is lesz majd, sok álmodozással és munkával eltöltött óra eredményeként születik majd meg az új, még szebb és még felhasználóbarátabb Napi Boldogság. Ennek apropóján a hetet betűtípusok, színskálák és színkörök böngészésével töltöttem, no meg azzal a nem kis feladattal, hogy az elképzeléseimet szép lassan megvalósítsam.
♥ Emellett Törpilla beteg lett, így annak ellenére, hogy szerencsére Férj anyukája egy csomót tudott segíteni, azért rám is hárult többlet „gyerekezés” a héten, így fajlagosan mindenre kevesebb időm jutott. Például blog bejegyzés írására (nulla), tornázásra (nulla!), gitárra (nulla) és főzésre (nagyon kevés).
♥ Törpilla a hét végére teljesen meggyógyult, hip-hip hurrá! 
♥ Az e heti manuálterápiás kezelés után mintha jobbnak érezném a sarkam. De még mindig teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi az, ami igazi javulást hoz (a pihentetésen kívül).
♥ Bunkert építeni Kismanóval, aki teljesen oda meg vissza volt az építmény szerkezetétől, melyet én ötlöttem ki neki. A kérdés csupán az, hogy mikor fogjuk tudni lebontani. Ha rajta múlik…
♥ Bécsi séta és egy kis vásárolgatás Férjjel. Jövet-menet álltunk csak meg Bécsben, és most döbbentem rá, hogy mennyire rég voltam (és mennyire kedvelem a várost).
♥ Ámuldozni a bécsi szupermarketek vegán élelmiszer választékán. És úgy egyáltalán az egészséges ételek és italok választékán…
♥ Nyugisan megvacsorázni majd később wellness-ezni egyet osztrák vidéki szállodánkban. Ha a gyerekek nélkül vagyunk, nem tudjuk megszokni a fura érzést, hogy „semmit teszünk”.
♥ Szombat reggel arra ébredni, hogy hatalmas pelyhekben szakad a hó, és minden csupa fehér. Hihetetlen szerencsénk volt, hogy esni kezdett a hó, mert mikor megérkeztünk a szállásra, még egy szem hó nem volt, és zuhogott az eső. (Pedig voltunk vagy 600 méteren.)
♥ Óriási meglepetés: egyik kedves barátunk 40. szülinapja alkalmából titkos hótalpas túra szerveződött a Rax-Alpokban. A nagy társaság busszal érkezett a helyszínre, ahol mi becsatlakoztunk – úgyhogy mi voltunk a hab a tortán. 
Nagyon szuperül sikerült a meglepi, a túra is fenomenális volt.
♥ Az idei első hóban gázolást méltóképp tehettem meg: 9 km-en keresztül haladtunk a csodásan friss hóban úttalan alpesi utakon, fenyőktől szegélyezve, meredek lejtők mentén. Még zergéket is láttunk egy alkalommal! Varázslatos élményben volt részünk, annak ellenére, hogy nagy köd volt végig a csúcson, így a kilátásban nem gyönyörködhettünk.
♥ Nevetgélni, beszélgetni a túra közben – szerencsére nem volt olyan vészes a tempó, hogy ezt ne tehessük meg.
♥ Meleg teát inni és megmelegedni az egyetlen hüttében, ami útba esett a túránk során (és mosdót használni!). Nem kicsit esett nehezemre utána visszavenni a talpakat és újra elindulni a metsző hidegben (pedig a szél még nem is fújt).
♥ Autókázás a havas alpesi falvak között: olyan jó, hogy mindig Férj vezet, így én alaposan szemügyre vehetem a tájat. Növényeket, állatokat, épületeket, embereket – mindent megfigyelek, mert annyira bájosnak tartom az osztrák hegyi falvak világát.
♥ Kimerítő túránk után hazaérkezni és találkozni a gyerekekkel! A fiúkat még felvettük este, de Törpillát már csak másnap hoztuk el Férj anyukájától.
♥ „Hahó, hahó, esik a hó!” Reggel arra ébredni, hogy a gyerekek izgatottan kiabálnak: esett a hó! Majd azonnal öltözni kezdenek, hogy minél előbb kimehessenek (ez reggel 7-kor történt).
♥ Hómacit építeni Törpillával és Kismanóval – a tél első havából.
♥ Rövid időre magukra hagyhattam a gyerekeket, hogy kint havazzanak a kertben, addig én aktuális teendőimet végeztem. Bár nem tartott sokáig az idill, mert nem sokkal később zokogva rohant be Törpilla, hogy a fiúk nem engedik építeni, én azért kiélveztem azt a kb. 15 percet, amíg nyugalom volt.
♥ Meghallgatni Nagymanót, ahogy a Postás Pat című mesefilm főcím dalát játssza gitáron. Annyira ügyes!
♥ Végre valahára sikerült Kismanót is bevonni a tanulásba. Ahelyett, hogy minket piszkált volna, amíg Nagymanóval tanulunk, ovis iskolaelőkészítő foglalkoztatót adtam neki, amit meglepő lelkesedéssel csinált, amíg mi a házit írtuk.
♥ Este megpillantani, hogy Kismanó a telefonommal mintegy száz (!) képet csinált a kertben a hóban. Alaposan végignézegettem őket, s elképzeltem, vajon mi is járhatott a kis fotós fejében alkotás közben. ♥ Így a mai kollázsomban 3 fotót csináltam csupán én, a másik 3 pedig az ő fotója! Vajon melyikek azok?
Megfejtés: a hómacit, a Kismanó lábait és a havas kertet ábrázoló képeket ő készítette, míg a maradék három az osztrák Alpokban készült.
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
