♥ El sem hiszem, de lassan 5 éves lesz a Napi Boldogság! Ebből az alkalomból nagy meglepetéssel készülök: új ruhát kap a blog, azaz teljesen megújul. 🙂 Nagyon izgatott vagyok, hogy milyen is lesz majd, sok álmodozással és munkával eltöltött óra eredményeként születik majd meg az új, még szebb és még felhasználóbarátabb Napi Boldogság. Ennek apropóján a hetet betűtípusok, színskálák és színkörök böngészésével töltöttem, no meg azzal a nem kis feladattal, hogy az elképzeléseimet szép lassan megvalósítsam.

♥ Emellett Törpilla beteg lett, így annak ellenére, hogy szerencsére Férj anyukája egy csomót tudott segíteni, azért rám is hárult többlet “gyerekezés” a héten, így fajlagosan mindenre kevesebb időm jutott. Például blog bejegyzés írására (nulla), tornázásra (nulla!), gitárra (nulla) és főzésre (nagyon kevés).

♥ Törpilla a hét végére teljesen meggyógyult, hip-hip hurrá! 😀

♥ Az e heti manuálterápiás kezelés után mintha jobbnak érezném a sarkam. De még mindig teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi az, ami igazi javulást hoz (a pihentetésen kívül).

♥ Bunkert építeni Kismanóval, aki teljesen oda meg vissza volt az építmény szerkezetétől, melyet én ötlöttem ki neki. 🙂 A kérdés csupán az, hogy mikor fogjuk tudni lebontani. Ha rajta múlik…

♥ Bécsi séta és egy kis vásárolgatás Férjjel. Jövet-menet álltunk csak meg Bécsben, és most döbbentem rá, hogy mennyire rég voltam (és mennyire kedvelem a várost).

♥ Ámuldozni a bécsi szupermarketek vegán élelmiszer választékán. És úgy egyáltalán az egészséges ételek és italok választékán…

♥ Nyugisan megvacsorázni majd később wellness-ezni egyet osztrák vidéki szállodánkban. Ha a gyerekek nélkül vagyunk, nem tudjuk megszokni a fura érzést, hogy “semmit teszünk”. 🙂

♥ Szombat reggel arra ébredni, hogy hatalmas pelyhekben szakad a hó, és minden csupa fehér. Hihetetlen szerencsénk volt, hogy esni kezdett a hó, mert mikor megérkeztünk a szállásra, még egy szem hó nem volt, és zuhogott az eső. (Pedig voltunk vagy 600 méteren.)

♥ Óriási meglepetés: egyik kedves barátunk 40. szülinapja alkalmából titkos hótalpas túra szerveződött a Rax-Alpokban. A nagy társaság busszal érkezett a helyszínre, ahol mi becsatlakoztunk – úgyhogy mi voltunk a hab a tortán. 😉 Nagyon szuperül sikerült a meglepi, a túra is fenomenális volt.

♥ Az idei első hóban gázolást méltóképp tehettem meg: 9 km-en keresztül haladtunk a csodásan friss hóban úttalan alpesi utakon, fenyőktől szegélyezve, meredek lejtők mentén. Még zergéket is láttunk egy alkalommal! Varázslatos élményben volt részünk, annak ellenére, hogy nagy köd volt végig a csúcson, így a kilátásban nem gyönyörködhettünk.

♥ Nevetgélni, beszélgetni a túra közben – szerencsére nem volt olyan vészes a tempó, hogy ezt ne tehessük meg.

♥ Meleg teát inni és megmelegedni az egyetlen hüttében, ami útba esett a túránk során (és mosdót használni!). Nem kicsit esett nehezemre utána visszavenni a talpakat és újra elindulni a metsző hidegben (pedig a szél még nem is fújt).

♥ Autókázás a havas alpesi falvak között: olyan jó, hogy mindig Férj vezet, így én alaposan szemügyre vehetem a tájat. Növényeket, állatokat, épületeket, embereket – mindent megfigyelek, mert annyira bájosnak tartom az osztrák hegyi falvak világát.

♥ Kimerítő túránk után hazaérkezni és találkozni a gyerekekkel! A fiúkat még felvettük este, de Törpillát már csak másnap hoztuk el Férj anyukájától.

♥ “Hahó, hahó, esik a hó!” Reggel arra ébredni, hogy a gyerekek izgatottan kiabálnak: esett a hó! Majd azonnal öltözni kezdenek, hogy minél előbb kimehessenek (ez reggel 7-kor történt).

♥ Hómacit építeni Törpillával és Kismanóval – a tél első havából.

♥ Rövid időre magukra hagyhattam a gyerekeket, hogy kint havazzanak a kertben, addig én aktuális teendőimet végeztem. Bár nem tartott sokáig az idill, mert nem sokkal később zokogva rohant be Törpilla, hogy a fiúk nem engedik építeni, én azért kiélveztem azt a kb. 15 percet, amíg nyugalom volt. 🙂

♥ Meghallgatni Nagymanót, ahogy a Postás Pat című mesefilm főcím dalát játssza gitáron. Annyira ügyes!

♥ Végre valahára sikerült Kismanót is bevonni a tanulásba. Ahelyett, hogy minket piszkált volna, amíg Nagymanóval tanulunk, ovis iskolaelőkészítő foglalkoztatót adtam neki, amit meglepő lelkesedéssel csinált, amíg mi a házit írtuk.

♥ Este megpillantani, hogy Kismanó a telefonommal mintegy száz (!) képet csinált a kertben a hóban. Alaposan végignézegettem őket, s elképzeltem, vajon mi is járhatott a kis fotós fejében alkotás közben. ♥ Így a mai kollázsomban 3 fotót csináltam csupán én, a másik 3 pedig az ő fotója! Vajon melyikek azok?

Megfejtés: a hómacit, a Kismanó lábait és a havas kertet ábrázoló képeket ő készítette, míg a maradék három az osztrák Alpokban készült.

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

 

Oszd meg Te is a boldogságot!
Share on Facebook0Pin on Pinterest0Tweet about this on TwitterShare on Google+0Email this to someone

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*