♥ Na, nem a mese, bár nekünk is megvan a Jégvarázs, és időnként megnézik a gyerekek – hanem az a csodálatos látvány, ami napokig fogadott, ha kinéztem a kertbe. Jaj, de szeretem a havat! (Még lapátolni is… kivéve, mikor már lefagyott és letaposták – na, akkor viszont nagyon ideges tudok lenni 😉 )
♥ Már teljesen megszoktam, hogy Turbó esténként bent van az előszobában – mit bent van? Hangosan horkol! Igazán megnyugtató hangja van a horkolásának. Olyan otthonossá teszi az egyébként is otthonos lakást. 🙂
♥ Nagymanó korcsolyája megérkezett, juhéjj! Ennek mindannyian nagyon örültünk, de persze főként ő volt nagyon lelkes. Csütörtök délután ki is próbálta az iskolai korcsolya lecke alkalmával, majd bemutatta nekem a frissen szerzett tudományát délután, a befagyott tavon. Cuki volt! ♥
♥ Micsoda meglepetés! Mekkora hó esett péntek reggelre – és csak esett, és esett, és esett… Gyönyörű volt, nem bírtam betelni vele. Ezek a tél legcsodásabb pillanatai. Mikor mindent belep a puha hó, és a világ rögönt sokkal csendsebbé, békésebbé válik. ((Egészen addig, amíg nem támadnak a hókotrók (a mi kis lapos mellékutcánkban nem értem, hogy mégis minek) és a jóakaró önjelölt sózók (pedig már régen tilos a sózás), akiktől kiráz a hideg…))
♥ Ezen a héten is várt rám néhány orvosi kontroll, de szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. 🙂 A január-február mindig a különféle orvosi szűrésekkel, vizsgálatokkal telik, szinte minden hétre jut valami.
♥ Hihetetlenül fejlődik Törpilla, körmondatokban beszél, a lehető legképtelenebb dolgokkal jön a legviccesebb helyzetekben – az ember folyamatosan vagy nevet vagy olvadozik rajta. De legeslegjobban azt szeretem, mikor tudja, hogy vicceset mondott (vagy legalábbis azt hiszi), majd nagy vaskosan hahotázni kezd rajta (mármint saját magán). Ilyenkor alig bírom megállni, hogy ne zabáljam meg. 🙂
♥ Gyerekekkel a kertben havat lapátolni és hógolyózni – eszembe jutottak azok a napok, mikor gyerekként én is hógolyóztam, és a legnagyobb problémám azokon a délutánokon az volt, hogy átázott a kesztyűm és jéggé dermedtek az ujjaim. Még arra is emlékszem, hogy piros, jéggé fagyott ujjaimat meleg vízben áztattam, és mennyire lüktettek a hidegtől…
Most már más problémák foglalkoztatnak, de mikor mindent latba vetve ellenkeznek az ellen, hogy bejöjjenek a kertből, akkor megpróbálok visszaemlékezni ezekre a réges-régi emlékekre…
♥ Leszedtem a karácsonyi díszeket, mely soha nem okoz önmagában örömöt, viszont az utána következő megkönnyebbülés igen. Ez általában akár órákat is igénybe vevő, nem könnyű feladat.
Ezt követően olyan üresnek tűnik a nappali, de nyugi: kedvenc orchideáim mintha csak megéreznék, hogy szükségem van rájuk. Legdurvább virágzásnak ugyanis mindig rendre január-februárban kezdenek. Most is van vagy öt orchideám, szebbnél szebbek.
Vasárnap rendezgettem, gondozgattam őket, és sajnos a képen látható virág letörött. Ilyenkor mindig annyira mérges vagyok magamra – most például fél kézzel próbáltam operálni, mert közben egy isteni zöld (spenótos-matcha teás) smoothie-t ittam. Pedig milyen csodálatosan tökéletesek ezek a virágok!
♥ Kismanó még jó pár napot itthon töltött a fülgyulladásából kifolyólag, de szerencsére már nem volt semmi komoly baja. Nem esett nehezére az oviba visszatérés, mert kapóra jött neki a hó – már alig várta, hogy meggyógyuljon, és társaival hógolyózzon az udvaron.
♥ Mostanában Törpillával nehezebb a bölcsiben az elválás, de annál édesebb, mikor megyek érte uzsonna után (ki nem hagyná az uzsonnát, nagyon szeret sokáig elidőzni a szendvicsek fölött – bezzeg otthon!).
♥ Mikor megkívánok valami nagyon finom, igényes édességet, akkor mindig megsütöm magamnak (na, jó, a gyerekeknek is!) ezt a brownie-t. Ezúttal legurult mellé egy jó kis forró csoki is – valami mennyei volt ez a kettős!
♥ Szombaton Férjjel megint nekiveselkedtünk, és bevágódtunk a piacra. Ezúttal nem volt olyan hideg, mint múlt héten, de metsző szél fújt – esküszöm így jobban fáztam, mint mikor -10 volt… Olyan sok finomsággal megrakva tértünk haza: például kaptam friss kurkumát és gyömbért, ropogós jégcsapretket, zsenge szárzellert, édes és savanykás almát, lédús narancsot, pikáns csíráztatott zsázsát, ízes póréhagymát, és még folytathatnám a sort. Hála, hála, hááála!
♥ Forró fürdő. Ennyi!
♥ Egyik este Nagymanó nagyon szerette volna, ha ott maradok vele lefekvésnél. Nagyon fáradt voltam, így gondoltam egyet és bebújtam mellé a takaró alá (épp szellőztettünk, így még jól is esett egy kis meleg). Nem telt el tíz perc, de már mindketten mélyen aludtunk. Ez a része volt a sztorinak a jó, aztán most jön a rossz: mikor felébredtem, kikászálódtam, és pakolni kezdtem a konyhában… Brrr!
♥ Ropogó hó a csizmám talpa alatt.
♥ Mikor Férj megdicséri a főztömet. Például vasárnap este mexikói ragut csináltam (fekete bab, kukorica, kaliforniai paprika hagymás-paradicsomos-fűszeres szószban), amit ropogósra pirított pitával, avokádódarabkákkal és reszelt növényi sajttal tálaltam. 🙂
♥ Madáretetőben csipegető verebek (ők a legbátrabbak).
♥ Első saját készítésű mandulatej: isteni lett! Már jó pár adag zab- és rizstejet is főztem, de azok még nem teljesen tökéletesek. De ez a mandulaaaa….!
♥ Szombat reggeli málnás-avokádós smoothie baobab porral megbolondítva. Nyami.
♥ Januári rendrakós projekt igazán jól halad: már túl vagyok a kamrán, a fürdőszobaszekrényeken, a konyhaszekrények nagy részén, és végignéztem a ruhásszekrényem is. Újrahasznosításra, elajándékozásra, felhasználásra fel! (Ment pár dolog a kukába is, de szerencsére az a kevesebb.)
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
