♥ Utolsó napok az óvodában. Minden percét kiélveztük ennek a négy napnak, hiszen Kismanó két és fél hónapra, Nagymanó viszont örökre mond búcsút az ovinak! Nem gondoltuk volna, hogy ennyire elérzékenyülünk az utolsó napon, Nagymanó is nagyon szomorú volt, és – bár várja már az iskolát – többször elmondta, hogy mennyire rossz itt hagyni az ovit. Nagyon jól érezte magát itt az utóbbi években, hála az óvoda összes dolgozójának, akik nap mint nap kiteszik a lelküket, hogy gyerekeink szeretetteljes légkörben és csupa jó érzéssel fejlődjenek ez alatt a pár év alatt. Köszönet nekik még egyszer!
♥ Készült a héten levendulaszörp, ami szép levendulás csomagolást kapott – nemcsak mi, hanem (remélhetőleg már) Nagymanó óvónénijei is megkóstolták már ezt a frissítő nyári finomságot. Szerintem nehéz nyáron vetekedni egy jó hideg levendulás limonádé frissességével!
♥ El sem hiszem: megérett az első cukkinim! Teljesen odavagyok ezért a növényért. Először is minden hobbikertész álma: úgy nő, mint a bolondgomba. Másodszor pedig soha nem láttam még testközelből, hogy miként is nő a cukkini. Gyönyörűek a virágai (tudom, hogy ehetők) és vicces látni, ahogyan a termés elkezd belőlük kifejlődni. Nagymanó is rendszeresen szalad megnézni, hogy mennyit nőtt (gyakorlatilag napi szinten tapasztalható változás!).
♥ Elővettem a húsvéti nyuszi által hozott asztfaltkrétákat – gondoltam rajzolgatunk egy kicsit Törpillával. Neki hamar elege lett a firkálásból, viszont a fiúk teljesen átadták magukat az alkotás élményének, miután hazajöttek az oviból. Büszkén mutatták az alkotásukat, egy szivárványszínben játszó mintát. A meglepetés csak másnap ért, mikor egy szivárványszínű mintás kutya fogadott az ajtóban – Turbó ugyanis a legnagyobb lelki nyugalommal heveredett le kedvenc helyére – ahol a krétarajz volt! Délutánra pedig hírmondója sem maradt ennek az élő és élettelen alkotásnak, ugyanis mindent és mindenkit elmosott a zuhogó eső. 🙂
♥ Apropó, Turbó. Törpilla és Turbó barátsága nagyon különleges – ugyanis a lassan 10 éves kutya gyakorlatilag mindent megenged kis rajongójának. Akinek legújabban az a hobbija, hogy tiszta erőből húzza a farkát! Ilyenkor egy idő után jámboran arrébb áll, de soha egy percre sem fejezi ki nemtetszését. Ettől függetlenül soha nem hagyom magukra őket egyedül, mert az ördög nem alszik (annak ellenére, hogy 100%-osan megbízom a kutyánkban!). Törpilla valamelyik nap arra vetemedett, hogy rálépjen szegény napon sütkérező kutya fülére – na, akkor felnyüszített, felugrott és elviharzott, de még ekkor sem jutott eszébe, hogy agresszíven reagáljon. Nekem annál inkább, jól letoltam Törpillát, aki abszolút nincs a helyzet komolysága tudatában…
♥ Most már tényleg teljes pompájában virítanak a kertünkben a levendulák. Minden évben dilemmázom, hogy levágjam-e őket, vagy ne. Előbbi esetben sok illatos, saját levendulám lesz, amivel tudok díszíteni, és fel tudom használni sütéshez-ajándékkészítéshez (lásd az e heti bejegyzésem), stb. Viszont akkor nem díszítik jó ideig a kertünket, és annyira szeretek rájuk nézni!
♥ Nyári ajtódísz, amit én fabrikáltam egy nagy csokor levendula és egy készen vett felirat segítségével. Szerintem szép lett.
♥ Évek óta nem vettem részt munkahelyi megbeszélésen – most a bloggal kapcsolatban került sor egy rövidke egyeztetésre, ugyanis hamarosan intenzívebb együttműködésbe kezdek a Pozitív nappal. 🙂 Azt kell, hogy mondjam, a megbeszélés nagyon pozitív volt!
♥ A magyar válogatott sikere az EB-n. Szögezzük le, hogy egyáltalán nem vagyok nagy focirajongó. Sőt. De kit ne kapna magával a hazafias hév, mikor egy meg kétszer fél pasi, és egy kétéves kislány kiabálja a nappalijában azt, hogy góóóóóól!? (Törpilla tapsolt és ugrálva kiabálta, hogy „góóój”)
♥ IKEA látogatás (és vásárlás) a fiúkkal – a fő cél az volt, hogy vegyünk nekik egy szekrényt a szobájukba, mert lassan már nem férünk el a sok dobozokban tárolt holmitól. Miután Férj összeszerelte a szekrényt, nagy örömmel pakolt be ki-ki a neki kijelölt szekrény fiókjaiba és polcaiba. Csillogó szemmel osztozkodtak a játékaikon, és nagy élvezettel rendezték be a saját kis szekrényüket. Imádtam figyelni őket eme foglalatosság közben! 🙂
♥ Ovis kirándulás a Dera-szurdokba – csodás volt az időjárás, és nagyon-nagyon élvezték a gyerekek a patak melletti utacska megmászását. Igazi élmény volt számukra az ovis ismerősökkel a túrázás, és mi is élveztük a délelőttöt. Törpilla boldogan utazott Férj hátán, akinek azért a kirándulás végére már nem volt olyan édes a teher 😉 (Pontosan 12 kg…)
♥ Apák napi meglepetés Férjnek: szív alakú, csokis tortácska, tejszínhabbal és fagyival tálaltam neki. 🙂 Apropó, Apák napja: nem igazán tartja számon, hogy mikor is van, és mindig szabadkozik, hogy egyáltalán köszöntjük ezen a napon. De ettől függetlenül látom, hogy nagyon jól esik neki a dolog. 😀
Ma „reggel” (5 után nem sokkal) kivételesen ő ment Törpillához, és ő töltötte vele a reggelt, hogy egy kicsit még tudjak aludni. Eszembe jutott, hogy milyen fantasztikus dolog, hogy megoszthatom vele a gyereknevelés minden örömét és gondját, el sem tudom képzelni, hogy mit csinálnék nélküle. Fantasztikus Apa!!! ♥♥♥
♥ Összefutni szüleimmel a Vegan Food Fest-en, melynek ma volt az utolsó napja. Érdekes volt a vegán hotdog, meg láttam vegán gyrost és sok más érdekességet is, de azt hiszem én inkább maradok az „eredeti” növényi alapú ételek mellett, nem az a célom, hogy „másoljam” a húsos fogásokat.
Ettől függetlenül ezen a héten elkészítettem életem első hamburgerét (vegán verziót), és szerintem nagyon jól sikerült! A gyerekek is nagyon odavoltak érte, Férj is jóízűen evett, de azért hozzátette, hogy ha lehet, ne nevezzem már ezeket a növényi pogácsákat húspogácsának, mert az teljesen más fán terem 😉 Alig várom, hogy elkészítsem ezt a fogást vendégeknek is, szerintem tuti nyerő választás, bár tény, hogy nem lehet az ízvilágát összehasonlítani egy húsos hamburgerével (én nem használtam az enyémhez szóját).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
