Boldogságterv #29: Tégy jót másokkal!

2013. szeptember 2.

jó tettTudtad, hogy szeptember 5-e a jótékonyság világnapja? Tudtad, hogy magyar kezdeményezésre (!) nyilvánította az ENSZ Közgyűlése ezt a napot világnappá? Méghozzá azért, mert ez Teréz anya 1997-ben bekövetkezett halálának napja.

„Jó tett helyébe jót várj!” Az egyik legismertebb közmondásunk – de talán még soha nem gondoltál bele, hogy a boldogságoddal is nagyon szoros kapcsolatban áll!

Most nem arra célzok, hogy bármiféle „jutalom” ütné a markunkat, ha önzetlenül segítünk másoknak. Igaz, hogy amióta világ a világ, ez a motívum vesz körül bennünket.

Hiszen a keresztény vallásban és a buddhizmusban is tisztán megnyilvánul ez az üzenet. Ha valami jót teszel, akkor azt a jót többszörösen kapod majd vissza, akár a földi ittléted, akár a túlvilági léted, vagy a következő életed folyamán.

Még a népmesék világa is erről szól, hiszen a legtöbb mesében a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Az egyik kedvenc gyerekkori Benedek Elek mesém, a „Mi van a ládikóban?” is pontosan erről szólt, biztosan Te is ismered a lusta és a szorgalmas lány meséjét.

Én most arra gondolok, hogy amikor jót cselekszünk, közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy mennyire érezzük jól magunkat a bőrünkben. Hiszen milyen jóleső érzés tölti el az embert, mikor valakinek segíthet, mikor hasznosnak érezheti magát!

szívTudományos bizonyíték is rendelkezésünkre áll, mely alátámasztja, hogy a szívből segítő magatartás puszta látványa is erősíti az immunrendszert.*

A jó cselekedetek gyakorlása, az adakozás, a másik ember megsegítése bizonyíthatóan fokozza a szubjektív jóérzést. *

A kísérletek szerint minél szabadabban, minél változatosabb módokon, és minél inkább „önkéntes” jelleggel teszünk jót másokkal, annál nagyobb a boldogságérzésünk.* Az utóbbi tényezőnek nagyon nagy jelentősége van a boldogságfokozó hatás szempontjából.

Tehát az adakozás, a segítségnyújtás akkor igazán hatásos, ha azt valóban tiszta szívből, saját elhatározásunkból tesszük, és nem külső kényszerítő tényező (érdekek, társadalmi nyomás, stb.) hatására.

Segíteni nemcsak azért jó, mert tudjuk, hogy így egy másik ember életébe pozitívumot viszünk, hanem azért is, mert így a saját magunkról kialakított képet is jó irányba formáljuk. Egy-egy önzetlen tett folyamán önértékelésünk is megnő, így boldogabbnak, elégedettebbnek érezzük majd magunkat.

Egy másik nemrég végzett kutatás szerint az önkéntes tevékenység csökkenti a depresszió előfordulásának kockázatát, bizonyítottan növeli a jóllét érzését, és összességében meghosszabbítja az életünket.

Az önzetlen segítségnyújtás anyagi és társadalmi állapottól függetlenül nagyon fontos – az ember saját belső egyensúlya érdekében. Ez egy olyan kijelentés, melyben hiszek, mégsem „büszkélkedhetem” azzal, hogy ebből a boldogságfogadalomból kitűnőre vizsgáznék – sőt.

gyerekekTöbb olyan alkalom is volt már az életben, amikor nyújthattam volna segítséget, de nem tettem.

Talán mert nem éreztem kötelességemnek. Vagy mert úgy éreztem, túlzott energiabefektetést igényelt volna. De olyan is volt, hogy attól féltem, kihasználnának.

Egyik-másik ilyen alkalomra azóta is rossz érzéssel, sajgó szívvel gondolok, ugyanis a legtöbb esetben nemcsak annak a bizonyos embernek jött volna jól a segítség, hanem én is több lettem volna talán a jótett által.

Azóta persze megpróbálok nem azon rágódni, hogy mit tehettem volna másként, hanem inkább arra koncentrálok, hogy tanuljak a hibáimból. Azaz, hogy miként is adhassak magamból tudatosan másoknak.

Ahhoz, hogy rendszeresen jót tehessünk, fontos, hogy válasszunk egy-két a szívünkhöz közel álló ügyet, melyet aktívan és szenvedélyesen támogathatunk. De ezen kívül talán még fontosabb, hogy mindennapi életünk részévé tegyük a jóságot, az önzetlenséget, a segítőkészséget.

Ez pedig az elsőnél egy sokkal hosszabb, nehezebb, ugyanakkor kétségkívül felemelőbb feladat/folyamat.

Az alábbi vigasztaló gondolat azonban felvidít, még akkor is, ha néha úgy érzem, többet is tehetnék, vagy hogy nem vagyok „elég jó”:

„Azok, akik nem hagytak maguk mögött káprázatos eredményeket, csak kis jó tettek sorát, már nem éltek hiába.” (Charlotte Gray)

Boldog lennék, ha minél több „kis jó tettet” hagynék magam mögött, és ha ez a bejegyzés Téged is erre inspirál, akkor még boldogabb leszek! 🙂

*A tanulmányok forrása Bagdy Emőke „Hogyan lehetnénk boldogabbak?” c. könyve (Kulcslyuk Kiadó, 2010).

További felhasznált forrás: The Caring Cure: Can Helping Others Help Yourself? (Psychology Today)

Fotók forrása sorrendben: tinasheonline.com, kindredhq.com

 

 

Oszd meg Te is a boldogságot!

    4 hozzászólás

    1. Vannak olyan országok, ahol nagy hagyománya van az önkéntes munkának, és már ebbe nőnek bele a gyerekek. Úgy tudom itthon is elkezdődött valami, és 2014-ben csak az kaphat érettségi bizonyítványt, aki valamennyi önkéntes munkát végez!

      • Igen, remélhetőleg ez itthon is így lesz, de a változást nekünk kell kezdeményezni, mert egyébkeént nem lesz igazán változás. Ezért igyekszem én is megtenni az első lépéseket. (Lesz még téma ezzel kapcsolatban.)

    2. Nagyon örülök, hogy írtál erről a témáról (is).. minden nap kell egy apró jócselekedet, segítségnyújtás, vagy csak egy jó szó, esetleg hogy tényleg, valóban odafigyelve meghallgass valakit.. pici apró dolgok.. 🙂

    Hozzászólok

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    *

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk...

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár