Mielőtt még úgy döntenél, hogy elkattintasz, vagy meg sem nézed ezt a bejegyzést, közlöm Veled, hogy tévedsz! A zabkása méltatlanul lett az uncsi, utálatos reggelik skatulyájába eldugva!
Ha pedig az a válaszod, hogy köszi, de nem érdekelnek a receptek, mert úgyis megveszed a fél perc alatt elkészíthető instant zabkását a sarki boltban, akkor is felszólítalak, hogy olvass tovább! 😉
Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy pár perc plusz „munkával” mennyivel több törődést adhatunk szervezetünknek már a nap első óráiban, ahelyett, hogy valami tasakos (akár cukros?) műkaját tolnánk magunkba (persze időnként elhiszem, hogy nincs más választás, de érdemes megfontolni a természetesebb alternatívát is!).
Szóval a zabkása olyan, akár a koldus álruhájába bújt király: sokkal több van benne, mint amennyit elsőre feltételeznél róla!
Ja, és ha szereted a zabkását, esetleg szeretnéd, de még nem volt hozzá szerencséd, akkor utólag is bocsi a kicsit vehemens kezdésért. 😉
Én és a zabkása – ez egy hosszú történet. Réges-rég egy messzi galaxisban, azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, vagy legalábbis csak angolórákon találkoztam az „oatmeal vagy porridge” kifejezéssel, de én személy szerint soha nem próbáltam (leragadtam a szendvics, müzli, corn flakes triumvirátusnál).
Aztán mikor az Egyesült Államokban éltem pár hónapig, arra lettem figyelmes, hogy a szupermarketek polcai nemcsak a reggelizőpelyhektől (és leginkább cukros) müzliktől roskadoznak, hanem hosszú sora van a különféle kiszerelésben kapható zabkásáknak is.
Gondoltam kipróbálom! Olcsó volt és gyors… Csak bele kellett keverni a tasak porszerű tartalmába a tejet, majd bedobni a mikróba… Nem is voltak rosszak, azt félretéve, hogy kissé mű íze volt pl. a banános vagy a málnás verziónak, s most utólag visszagondolva elég édesek is voltak. Hát, az akkori énem elégedett volt ezekkel a kicsit sem egészséges instant „oatmeal”-ekkel. A mostani énem ha meglátja őket, az a reakciója, hogy: „Brrrr!”
Mikor hazajöttem, jegeltem a témát egészen kb. négy évvel ezelőttig, mikor úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a táplálkozásom, és növényi alapú étkezésre váltok.
Az első recept elkészítése után (melyet Deliciously Ella szakácskönyvéből készítettem), teljesen új világ tárult előttem! Mai napig emlékszem a számban az ízére… volt textúrája (a porszerű instant változattal szemben), íze kifinomult volt, krémes, és bár natúr volt de mégis elég édes az ízlésemnek.
Azóta sokféle receptet láttam és próbáltam, én mégis megmaradtam ennél a verziónál, melyet a későbbiekben Neked is megmutatok.
A zabkása személyében megismerkedtem egy hihetetlenül egyszerű, sokoldalú (kicsit sem unalmas!) és nagyon egészséges reggelivel! Arról nem beszélve, hogy igazán költséghatékony is lehet, ha szezonális hozzávalókat használunk hozzá.
Ahány ember, annyiféle zabkása, de egy biztos: én csak és kizárólag a házi készítésű, és persze növényi alapú (azaz mindenféle tejterméket nélkülöző) verzióra esküszöm!
Alapvetően nem kell más hozzá, mint aprószemű zabpehely (lehet nagy szemű is, ha valaki úgy szereti, illetve gluténmentes változatban is elérhető) és víz.
Ha kicsit krémesebb verzióra vágyunk, a víz egy részét (vagy egészét) helyettesíthetjük bármilyen növényi tejjel is.
Egy kis lábosban összerotyogtatom a zabpelyhet a választott folyadékkal, és közben hozzádobom az aktuális gyümölcsadagot, ami legtöbb esetben egy banán + alma vagy körte vagy fagyasztott bogyós gyümölcs kombinációja.
Mikor kész az „összerotyogtatás”, a tűzről lehúzva meg lehet még fejelni egy kanál mandula- vagy földimogyoróvajjal, egy kis kókusztejszínnel, aszalványokkal (mazsola, vörös áfonya…) esetleg lekvárral vagy natúr kakaóporral.
Ízesíthetjük a zabkását fahéjjal, vaníliarúd kikapart belsejével – ezek isteni aromát adnak a reggelinknek.
Tálaláskor pedig tényleg elengedheti az ember a fantáziáját, hiszen ha nem elég édes, lehet locsolni rá például egy kis juharszirupot, esetleg mézet.
Megszórhatjuk különféle (pirított vagy natúr) olajos magvakkal (dió, mandula, mogyoró, kesudió), de nagy kedvencem még a (pirított) kókuszchips, a kendermag, a kakaóbab töret vagy az étcsokicseppek is. (Ez utóbbi tudom nem hagyományos összetevő, de nem bírok ellenállni a pillanat alatt olvadozó étcsokoládénak a zabkása halom tetején…!)
Persze jöhet rá friss gyümölcs is, akár csak a végén is, így nem éri hőhatás a gyümiket (bár én szeretem az enyhén párolódott alma vagy körte édeskés ízét).
Ugye milyen jól hangzik?
Próbáld ki Te is, hidd el, nem bánod meg!
Íme, Ella receptje, mely azóta is legnagyobb kedvencem (a kókuszolajat kihagytam belőle, mert véleményem szerint teljesen felesleges):
- 40 g kisszemű zabpehely
- kb. 200 ml víz
- 2-4 ek kókusztej vagy -krém
- 1 felkarikázott banán
- Tálaláshoz 1 ek mandulavaj, egy kis juharszirup és friss vagy fagyasztott áfonya
Jó kísérletezgetést, jó étvágyat, szép reggelt! 🙂
Kedves Anni,
Örülök, hogy ezzel a finom, egészséges és valóban nagyon változatosan elkészíthető zabkásával jelentkeztél, ráadásul Ellától! Nálam tavasszal-nyáron a smoothie, ősszel és télen hétköznap inkább zabkása a reggeli. Egy hete, vasárnap este, a tűzhelyünk megadta magát. Neki keseredtem, mert végre sikerült beszereznem gluténmentes zabpelyhet és rákészültem, hogy hétfő reggel azzal indítom a napom. Hát egy teljes hetet kellett várnom rá, de nem gondoltam arra, hogy ma reggel újabb inspirációt kapok hozzá 🙂 az én verzióm mandulatejjel készült, fahéj és kardamom tette ízessé, cukormentes almapürével és finom mandarin szeletekkel koronáztam meg.
Szép reggel: pipa 🙂
Jó recept: pipa 🙂
Köszönöm 🙂
Nagyon jó ötlet a kardamom!!!
Kedves Anni,
egy pár nappal ezelőtt nem találtam meg a már bevált muffinreceptedet.
Amikor utána néztem a bogodban, örömmel láttam, hogy megint lehet részt
venni az életedben, lehet örömteli hétköznapi eseményekről olvasni,
ötleteket kapni. Köszönök szépen mindent.
Kívánok Neked egy nagyon szép személyes ünnepnapot, kedves meglepetésekkel.
A születésnapod alkalmábol kívánok minden jót, egészséged, sok mindennapi örömöt, szép, érdekes élményeket, további lendulet és
kreativitást, egy megfeleő adag munkát és pihenést. Minden jót Neked és
minden kedves két- és negylábú családtgodnak is.
Szeretettel
Kerstin
Kedves Kerstin, nagyon köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik a blog, és nagyon köszönöm a születésnapi jókívánságokat! Legyen szép napod!!