Te jó ég, el sem hiszem, hogy már hat hónap eltelt, mióta megírtam első boldogságterv bejegyzésemet! Hétről hétre új meg új fogadalmak kerülnek terítékre, és miután megírom a bejegyzést, az adott héten mindig próbálok az adott témára koncentrálni.
Természetesen azt hinni, hogy egy hét alatt (vagy akár egy hónap alatt!) gyökeresen megváltozhat az ember, botorság. Ugyanakkor hiszem, hogy ha készek vagyunk a változásra, ha igényt érzünk magunkban arra, hogy jobb emberekké váljunk, akkor szép lassan eredményeket érhetünk el.
Hogy mi az, ami kell hozzá? Hát, kitartás mindenképp… 😉 Lássuk, az utóbbi hat hónapban mire is jutottam ezzel a rengeteg hasznos fogadalommal!
Sikerélményem van a dolgok átrendezésében, kidobásában és szanálásában. Azt kell, hogy mondjam, hogy még élvezetet is találok benne! 🙂
A rendszeres mozgás sem esik nehezemre, kivéve akkor, mikor programokkal teli napoknak nézek elébe. Ilyenkor nem jut idő a sportra, de próbálom túltenni magam rajta, és arra koncentrálni, hogy az események végeztével újra visszatérjek a régi kerékvágásba. (Ha viszont olyan hetet zárok, amikor szinte minden nap mozgok, akkor extrán boldognak érzem magam!)
A gyűjtésbe és az emlékmegőrzésbe szinte semmilyen plusz energiát nem fektettem az eddigiekhez képest, ugyanis ezek eddig is szerves részei voltak az életemnek. Úgyhogy bár ez jól megy, itt nem jár a plusz piros pont! (Talán csak akkor, mikor totál el vagyok havazva, mégis erőt veszek magamon, hogy írjak a gyerekek naplójába. Utána érezhetően sokkal jobban érzem magam.)
A vitázás területén fejlődtem, ugyanis sokkal jobban figyelembe veszem (tudatosan!) a másik álláspontját. Ezen a bizonyos héten arról is volt szó, hogyan kezeljük a kritikát, na, ebben rengeteget segített, hogy összeszedtem a fő „segítő” gondolatokat. Ugyanis ez továbbra is nehéz, de mindig figyelmeztetem magam, hogy csakis a saját épülésemre szolgálhat az engem ért kritika (rosszindulatú megjegyzéseket nem kaptam, úgyhogy ezzel nem volt gond).
Sikeresen odafigyelek arra, hogy a szórakozás jelen legyen az életemben, ugyanakkor a bolondozással még mindig vannak néha problémáim. Sokszor előfordul ugyanis, hogy örülök a pillanatnak, de talán nem elégszer.
Úgy érzem, mostanság kevesebbet panaszkodom, azt hiszem ez is a boldogságtervnek köszönhető. Persze van még itt is mit fejlődni, de egyre kevesebbet veszem magamon észre, hogy azon siránkozom, milyen rossz az idő, vagy milyen rosszul aludtam.
Többször is letérhetnék az útról, a komfortzónámból meglepően nehezen tudok kilépni! Na, ez még bőven fejlődésre szoruló terület – igyekszem!
A környezettudatos látásmód eddig is része volt az életemnek, de most, hogy ennyi okos dolgot összegyűjtöttem a témában, látom, még mennyi mindent lehetne tenni. Emiatt sokszor van lelkiismeret furdalásom. Például azóta sem tudtam elintézni, hogy ne csöpögjön a csap (vagyis Férjtől várom a megoldást, de lehet, hogy nekem kéne inkább lépnem az ügyben?), és ez minden nap idegesít.
Továbbra is mumus a zsörtölődés visszaszorítása, ez egyértelműen az egyik fő gyenge pontom. Hirtelen felcsattanások, mérgelődések, letolások… Aztán legszívesebben leharapnám a nyelvem… Talán látok némi fejlődést, de távolról sem annyit, mint amennyit szerettem volna. 🙁
Másik borzalmas terület (és eddig ennek nem is voltam tudatában!) a halogatás kérdésköre. Aú, azt a pár átutalást mióta is halogatom? Vagy két hete? Mióta akarok rendet tenni abban az előszobai fiókban? És vajon mióta akarom kipakolni azt a hatalmas zacskót, amit tele van kacattal? Jajj, inkább maradjanak ezek költői kérdések!
Katasztrofális a „Feküdj le korábban!” fogadalom betartása, egyszerűen nem megy. Azzal nyugtatom magam, hogy kisgyerekek mellett ez egyszerűen nem megvalósítható, de valahogy mégis jobban oda kéne erre figyelnem. Vannak napok, amikor már nagyon kiborul a bili, ilyenkor 10-kor lefekszem, de továbbra is inkább a 11 a jellemző (azt pedig soha nem tudom előre, meddig alszom!).
Legutoljára pedig e heti fogadalmammal gyűlt meg a bajom, ugyanis baromi nehéz tartózkodni a pletykától. Két dologgal vigasztalom magam: 1. Még egy hete sem kezdtem el a pletykamentes életmódra koncentrálni, és mint tudjuk, minden kezdet nehéz! 2. Még ha továbbra is előfordul, hogy másokra megjegyzéseket teszek, akkor is legalább megpróbálom korlátozni ezen esetek számát, úgyhogy mindenképp javuló tendenciát lehet megfigyelni, nem igaz? 🙂
Neked melyik fogadalmak mennek a legjobban? Melyik fogadalmakkal gyűlt meg legjobban a bajod?
