Igen, jól olvasod, ez a boldogságfogadalom nem másról, mint a megfelelő mennyiségű alvásról szól.
Gretchen Rubin már rögtön a boldogságterve elején tárgyalja, de én bevallom őszintén, hogy alattomos módon kihagytam. Valójában nem is szándékoztam írni róla. Egészen tegnap estig, amikor megint hulla fáradt voltam a nem megfelelő minőségű és mennyiségű alvástól, és borzasztóan éreztem magam!
Rájöttem, hogy: kialvatlanság=ingerültség=zsémbesség=rosszkedv. Azaz igenis számít, mennyit alszunk, hiszen akkor vagyunk boldogok, ha kipihentek vagyunk.
Feküdj le korábban! Haha! Jó vicc! Engem először már-már idegesített Gretchen „szuper” tanácsa. Ha fél 10-kor teszem le aludni nagy nehezen a gyerekeket, és még nem mosogattam el, nem fejeztem be az aznapi bejegyzést, ja, és még egyetlen kettesben töltött percünk nem volt Férjjel, akkor mégis hogyan?!
Gretchen azt javasolja, 10-kor tegyük le a lantot. Wow, minden tiszteletem annak, aki ezt meg tudja csinálni, és akinek még házas élete is van emellett! 😉 Persze, van, aki már 8-kor le tudja fektetni a gyerekeket, de azok nem mi vagyunk. Természetesen ez a probléma akkor is fennállhat, ha nincs kisgyereked, hiszen ki ne kapta volna már azon magát, hogy egy izgalmas regény sorait éjszakába nyúlóan falja, vagy még fél 1-kor is egy közepesen érdekes filmet néz a tévében… (A későig tartó munkavégzésről ne is beszéljünk!) Aztán másnap a második kávé után meg fogadkozunk, hogy soha többet…!
Az alvás egészen addig nem tölt be központi kérdést az ember életében, amíg van rá ideje. 🙂 Ugye, milyen érdekes? Az ember a bulizást logikus módon ki tudja pihenni, ha másnap délig alszik. Vagy ha hétköznap kora reggeltől húzza az igát, akkor szombat-vasárnap „bepótolja” az elmulasztott órákat. De mi van, ha nincs „megállás”?
Mikor megszületik az első gyerek, akkor hirtelen nem Te döntöd el mikor, mennyit és hogyan alszol! Számomra ez volt a legmeglepőbb a gyerekes léttel kapcsolatban. Én abban a hitben éltem, hogy az elején persze nem alszik az ember, de aztán 1-2 éves kortól egyszerűen átalusszák már az éjszakát, és nincs több kelés… Anyám, hogy én mekkorát tévedtem!
Az kezdeti extrém pár óránál persze egyre és egyre jobb lesz a helyzet, és ilyenkor csak arra koncentrálsz, ez átmeneti állapot. (Egyébként mi tartanád Benned a lelket? Egy jó bögre Nespresson kívül, természetesen 😉 Megjegyzés: szoptatás alatt még az sem, esetleg a decaffeinato placebo hatása…) Na, jó, valljuk be, azért ebben az időszakban teljesen elalélsz A Csodától nagy betűkkel, mert igaz, hogy alvástól megfosztott zombiként ténferegsz egész nap, de senkinek sincs a világon olyan gyönyörű, illatos, és elbűvölő kisbabája, mint Neked! 🙂 És ez a boldogság-dózis általában elegendő ahhoz, hogy derűsen teljenek napjaid.
Aztán mikor pont kezdenek a dolgok a helyükre rázódni (vagy nem…), jön a második gyerek, aki mindent összezavar, mert rájössz, nincs két gyerek két egyforma alvási szokással. Újabb cselek, újabb trükkök, csak hogy még egy kicsit tudj aludni, de általában a „jó” éjjelek tiszavirág életűek, mert mindig jön egy új „stádium”. Az Isten szerelmére, miért, ó, miért nem alszanak? Mert éhesek. Mert szomjasak. Mert jön a foguk. Mert bedugult az orruk. Mert fáj a torkuk. Mert kiesett a cumijuk. Mert melegük van. Mert pisilniük kell. Mert rosszat álmodtak. Mert játszani akarnak (!). Vagy egyszerűen csak Veled akarnak lenni éjjel is. Csak tudnám, miért is gondoltam, hogy ez egyéves koruk körül véget ér?!
Egy dologban viszont biztos vagyok. Hiába ragadnak le már este 8-kor a szemeid, hiába fáj a fejed és égnek a szemgolyóid a kialvatlanságtól, hiába idegesít, hogy reggel fél 6-kor hatvanadszorra kapcsolod be ugyanazt a mesét, hiába fáj a derekad, mert egész éjjel mászkáltál a babával, a világ minden pénzéért sem cserélnél senkivel! És tényleg nem sírod vissza az időszakot, mikor még háborítatlanul aludhattál, őszintén! Kritikus pillanatokban, amikor már nagyon kivagyok, ez gyakran eszembe jut. Azért van, amikor nem… ;-)
A múltkor éjjel, mikor Kismanó üvöltött, mert nem akart aludni, akkor „lelki füleimben” a Don’t Worry Be Happy című klasszikus nóta visszhangzott. Akkor ezt Isteni jelnek tekintettem, nem az őrület első jelének. No comment.
Ilyenkor ajándék egy-egy nyugodt éjszaka, és másnap boldogságtól ittasan kelsz. Na, innen tudom, hogy ennek a fogadalomnak tényleg van értelme! Hidd el nekem, fontos, mennyit alszol, hosszú távon legalábbis mindenképp. Ha már rájöttél erre, és tudatosan alszol annyit, amennyire szüksége van a szervezetednek, akkor gratulálok!
Ha nem, akkor ideje megfogadnod a tanácsom!
Úgyhogy én tegnap ahelyett, hogy bejegyzést körmöltem volna, mosogattam vagy pakoltam volna, eltettem magam holnapra. Egy pillanatra megálltam, és megfogalmazódott bennem egy nagy igazság. Amikor érzed, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem tudnád megmondani, hogy mi, akkor kérdezd meg azt is magadtól, hogy „hány órát aludtam tegnap éjjel”? Én szépen levontam a következtetést, hogy egyszerűen csak fáradt vagyok. Úgyhogy rohantam aludni. És tudod mit? Tényleg jobb színben látod másnap a dolgokat! És milyen bölcsnek is érzed magad, hogy korán feküdtél, mikor gyermekeid reggel 6-kor már megint kukorékolnak! 🙂
Az alvás hogyanjairól kicsit kevésbé személyes, viszont praktikusabb mederben majd még a hét folyamán. Addig is szép álmokat! 🙂
Képek forrásai sorrendben: http://www.zsazsabellagio.blogspot.de, http://www.capecodcollegiate.tumblr.com, http://www.icon.photosight.ru
Kiemelt kép: http://www.artoflovely.com
“Boldogságterv #12: Feküdj le korábban!” - 1 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Csak egyetérteni tudok! 🙂
Az alvás mennyisége és minősége, a kipihentségünk meghatározzák a hangulatunkat, a magunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. Ezért, aki szeretne kiegyensúlyozott, harmonikus és boldog maradni/lenni :), annak bizony fontos az időben való lefekvés.