♥ Ovis szülői értekezleten megismerkedni Kismanó óvónénijeivel, és konstatálni, hogy nekem szeptembertől már két nagy ovis fiam lesz! (És egy újszülött kislányom, ami ugyancsak nem elhanyagolható tény!)
♥ Tökmaggal minden rendben volt a szokásos ultrahang vizsgálatokon, rohamléptekben növekszik – már 1,7 kg! Ennek a súlynak minden grammját érzem, amikor mocorog…
♥ Tesóm esküvőjére különféle meglepetéseket kieszelni és mindenféle kreatív feladatokat megoldani – nem kicsit voltam frusztrált, hogy minden jól menjen, de közben örömöt is okozott a készülődés! 🙂 Kiemelném a képen látható saját készítésű menyasszonyi csokrot, amire nagyon büszke vagyok. 😀
♥ Utolsó ovis nap után hazamenni a gyerekekkel, akikben most körvonalazódik, hogy itt a nyár! (Kismanó nagyon cuki, mert ettől függetlenül állandóan azt kérdezgeti szomorú szemekkel, hogy mikor jön már a karácsony…) Az óvónéniknek készítettünk egy kis búcsúajándékot is: egy csokor kertben szedett levendula, natúr szappan, kis dekorcsipesz, és Nagymanó által aláírt papírkából összeállított csomagocskát kaptak.
Egy kis kitérő: nem nagyon fogtam fel eddig, hogy a gyerekek nyári szünete milyen behatással lesz a blog mindennapjaira. Most kezdem csak kapizsgálni. A bejegyzések gyakorisága sajnos mindenképp csökkenni fog, mert képtelenség két ilyen elven kópé mellett napközben írni. Este meg a kis Tökmagnak köszönhetően mondom be aránylag korán az unalmast…
♥ 6. házassági évfordulónkat ünnepelni Férjjel az év leghosszabb „napján”, mely pontosan húgomék esküvőjének napjával egyezik, és „régi” fotókat nézegetni. ♥ Micsoda meglepetés volt, amikor mi is kaptunk egy saját tortát a lagzin! Nagyon meghatódtam! ♥
♥ Ugyanezen a napon látta meg a napvilágot Férj unokatestvérének kislánya, akiért már napok óta nagyon izgultunk. Ennél nagyobb öröm nincs is az életben! Most tudatosult bennem, hogy mennyire várom már, hogy én is a kezemben tarthassam Tökmagot.
♥ Esküvői örömök: rég nem látott arcok, rokonokkal és barátokkal beszélgetés, elérzékenyülés (és ilyenkor egyáltalán nem ciki, mert mindenki trombitál a papír zsebkendőbe), nosztalgiázás (milyen jó is volt hat évvel ezelőtt, amikor mi mondtuk ki az igent), gyerekek önfeledt játékát látni, sok-sok bókot bezsebelni a gömbölyödő pocakkal kapcsolatban.
♥ Találkozás (kétszer is a héten!) rég nem látott, külföldön élő barátnőmmel – és még a gyerekeket is sikerült megnéznem! Ezen a héten a többi barátnővel is sikerült egy jó hosszút beszélgetnünk. Ki tudja, mikor lesz erre megint lehetőség?!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
