Tegnapi bejegyzésemben az empátiát, mint a boldogság egyik fő alkotóelemét emeltem ki.
Nyilván az is fontos, hogyan kezeljük azokat az embereket, akik híján vannak a beleérző képességnek, de ennél még sokkal fontosabb, hogy Te magad hogyan válhatsz empatikusabb személlyé.
Jöjjön 5 tipp, ami ebben a segítségedre lehet.
1. Tanúsíts őszinte érdeklődést mások iránt!
Az első és legfontosabb, hogy tanúsíts őszinte érdeklődést nemcsak az ismerőseiddel, hanem az idegenekkel szemben is. Ez elsőre furcsán hangzik, és feltehetnéd a kérdést, hogy ez miért is jó Neked?
A kíváncsiság fejleszti empátiádat, ugyanis amikor a szokásos társadalmi körödön kívül eső emberekkel beszélgetsz, akkor a tiédtől merőben különböző életszemléletekkel és véleményekkel találkozhatsz.
Az élet nap mint nap felkínálja a lehetőséget, hogy olyanokkal találkozz és érintkezz, akik a szöges ellentéteid. Ilyenkor fogadd el a kínálkozó alkalmat, és elegyedj szóba velük– nincs másra szükséged, csak egy kis bátorságra.
Azt pedig Te is tudod, hogy minden egyes alkalommal, mikor kilépsz a komfort zónádból, közelebb kerülsz a boldogsághoz is! 😉
2. Mondj nemet az előítéletekre!
Amikor olyan emberrel találkozol, aki egy teljesen más nemi, társadalmi, faji, vallási, stb. körből kerül ki, mint Te, akkor ne arra helyezd a hangsúlyt, hogy miben vagytok mások.
Épp ellenkezőleg: kutasd a közöttetek lévő hasonlóságokat. Ez egy aránylag egyszerű, és hatékony módja mások megértésének és a másokhoz közelebb kerüléshez.
Az is nagyon fontos, hogy minden egyes emberre önálló személyiségként tekints. Attól, hogy egy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, az még nem jelenti azt, hogy azonosul is a csoport értékrendjével – arról nem beszélve, hogy azt sem biztos, Te megfelelően ítéled meg az adott csoportot…
Adj egy esélyt mindenkinek, és soha ne az előítéletek formálják a véleményedet. (Ez szerintem még azoknak is nehéz lehet, akik úgy gondolják, hogy egyáltalán nem különböztetik meg az embereket. Ugyanis valamilyen szintű előítélet mindig kialakul bennünk másokról – az a fontos, hogy ez ne legyen kőbe vésett!)
3. Bújj más bőrébe!
Ha igazán szeretnél másokat megismerni, akkor fejleszd empátiád tapasztalatok szerzésével. Ez a leghatékonyabb, de ugyanakkor a „legmunkásabb” módja annak, hogy igazán megismerd mások álláspontját.
Egészen addig nem tudsz őszinte véleményt kialakítani valamiről, ha még nem próbáltad, nem igaz?
Könnyű úgy bírálni másokat, hogy még soha nem voltál az ő helyzetükben. Szerezz olyan módon tapasztalatokat, ami nem feltétlenül a napi rutinod része.
Végezz önkéntes munkát, menj el más, számodra ismeretlen vallási felekezet összejövetelére, próbálj számodra új sportokat és hobbikat, olvass olyan magazinokat vagy könyveket, melyek Tőled egyébként abszolút távol állnak. Egyszerűen térj le az útról!
4. Hallgass, és nyílj meg!
Ahhoz, hogy igazán empatikusan tudj kommunikálni, először is meg kell tanulnod megfelelően meghallgatni másokat.
Mialatt a másikat hallgatod, koncentrálj arra, amit az illető mond, és próbáld nemcsak a szavait, hanem az aktuális érzelmi állapotát is megérteni.
A meghallgatás viszont soha nem elég. A második lépés, hogy saját magad is sebezhetővé tedd. (Bocsi, de áldozat nélkül itt sincs fejlődés! 🙂 ) Neked is muszáj lesz megszabadulnod attól a bizonyos külvilágnak szánt álarctól, és fel kell hogy fedd az igaz érzelmeidet, hogy a másik érezze, bízhat benned.
5. Használd a fantáziád!
A magas empátiával rendelkező személyek legfőbb ismérve, hogy nemcsak a számukra rokonszenves vagy alapvetően „megértett” emberek érzelmeit érzik át. Na, most figyelj: itt jön a feketeleves!
Ha csillagos ötöst akarsz kapni empátiából, akkor azokat az embertársaidat is meg kell próbálnod megérteni, akiket ellenszenvesnek tartasz, vagy ne adj’ Isten akikre kvázi ellenségként tekintesz. Számomra ez a pont rejti a legtöbb nehézséget.
Van egy bizonyos szint, amin túl azt hiszem, hogy képtelen lennék rá. De azért nagyon sok esetben próbálkozni lehet! 🙂
Összegyűjtöttem pár hétköznapi példát, ahol jó, ha rendelkezik az ember némi empátiával.
Szomszédod rendszeresen vasárnap délutánonként fúr-farag vagy nyírja a füvet. Számodra a vasárnap szent, ezért legszívesebben átcsöngetnél, hogy hagyja már abba a zajongást (vagy akár meg is teszed).
Gondoltál már rá, hogy miért teszi? Elképzelhető, hogy egész héten dolgozik, talán még szombaton is, és máskor nincs rá ideje? Lehet, hogy a barkácsolás a hobbija, amit egyszerűen nem tud más időpontra időzíteni?
A postán/üzletben udvariatlanul bánnak Veled. Én ilyenkor mindig elképzelem, hogy vajon mi minden baja lehet az illetőnek? Lehet, hogy épp válik, vagy kirúgták, vagy meghalt valakije, vagy az előző ügyfél csúnyán bánt vele. Persze, ez mind nem kifogás, de emberek vagyunk. Mindenkinek lehet rossz napja!
Az üzleti életben is sok olyan helyzet fordulhat elő, amikor fontos lehet, hogy versenytársaink vagy ügyfeleink szemével lássuk a dolgokat.
Ha erre nem vagy képes, sokkal kisebb lesz az esélyed a sikerre, ugyanis sem a stratégiád, sem a kommunikációd nem lesz hosszú távon megfelelő.
Mint tudjuk, sok esetben az üzleti életben a kompromisszumos megoldás a célravezető – na, azt faltörő kos módjára elérni elég nehéz lesz.
Nyilván nem az a dolog lényege, hogy az ember hagyja, hogy kihasználják, megszégyenítsék, méltatlanul bánjanak vele. Viszont az is fontos, hogy kicsit mindig megpróbáld a másik szemszögéből látni a dolgokat. Ilyenkor jössz rá arra, hogy soha semmi nem fekete vagy fehér!
Egyetértesz vagy egyetértesz? 🙂
Fotók forrásai sorrendben: k9tracks, gothiccharmschool, calebstorkey, freelanceswitch
Bejegyzéshez felhasznált forrás: Six Habits of Highly Emphatic People
“Így lehetsz empatikusabb!” - 3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Azt hittem 5 vagyok empátiából, de azért van mit tanulnom 🙂
Azt hittem 5 vagyok empátiából, de azért van mit tanulnom 🙂
Azzal egyetértek, hogy mindenek van határa, nyilván olyan emberrel, aki súlyos dolgot követ el ellenem, vagy szeretteim ellen, (bűncselekmény!) nem tudok, és nem is akarok empatikus lenni. Úgy érzem, ez nem is az én feladatom!
Igen, egyetértek. Ez az a szint, amikor már én sem hiszem, hogy az empátia szó egyáltalán szóba jöhet. De szerencsére van ezen kívül még bőven alkalom, hogy az empátiánkat kamatoztassuk… 🙂