Ennek a VasárnaPillanatoknak nem azért ez a címe, hogy így kívánjak kellemes ünnepet, dehogy! (Nem szeretem ezt a frázist, szerintem a húsvét igenis legyen boldog, ne csak kellemes…)
Ez egy számomra nagyon kedves film címe, melynek főszereplője Jean-Paul Belmondo, Sophie Marceau és Marie Laforet. 🙂 Ezt a filmet sokszor néztük anyukámékkal gyerekkoromban, és a mai napig emlékszem arra, hogy fennhangon vidulunk egyes vicces jelenetek láttán. Szombaton Férj is elővette ezt a remekművet (Férj nagy Belmondo rajongó), és megnéztük. Mit megnéztük, szó szerint hahotáztam rajta! Talán ez volt a hét legönfeledtebb nevetése… (A nevetés tényleg orvosság!)
Rám fért. Hétről hétre egyre nehezebben szedem magam össze vasárnap esténként, hogy összegyűjtsem a hét szép pillanatait. Egy szeretett családtag ugyanis nagyon beteg (még mindig alig tudom elhinni 🙁 ) – emiatt erőnek erejével kell összpontosítanom a pozitív gondolatokra. Ez embert próbáló feladat, mert sokszor nagyon magam alatt vagyok. Úgy érzem semminek semmi értelme. Aztán a gyerekekre nézek, felszívom magam, és összpontosítok a szép pillanatokra – amikért érdemes létezni.
Pontosan ezért is veszem számba tudatosan ezeket a pillanatokat, még akkor is, ha ez néha nehezemre esik. Jöjjön most az e heti csokor…
♥ Törpilla egyre ügyesebben vesz részt a fejlesztő tornán. Már nem csak a gyakorlatokat csinálja nagy buzgón, hanem gyönyörűen mondja, énekli is a mondókákat, dalokat. Egyszerűen elbájoló!
♥ Meglestem Nagymanót az egyik karate edzése előtt – most épp egy újabb versenyre készül. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyesen vesz részt a kemény edzéseken, még akkor is, ha épp nincs annyira kedve, mert fáradt az iskola után.
♥ Zöld bőségtál az év első saját termésű bébi római salátájával körítve (persze volt még a tányéron rukkola, házi pesztó, rizibizi…).
♥ Kisétálni a kertbe és szemügyre venni a csodásan cseperedő hónapos retkeket, a dúsan zöldellő saláta sorokat és a már-már burjánzó tépősaláta mix mezőket. (Csak az a fránya vakond ne lenne!)
♥ Ezen a héten sárga levet készítettem a gyerekeknek, amibe alma, répa, narancs került, de volt benne egy picike gyömbér és kurkuma is.
♥ Bevallom, hogy nem sok kedvem volt a húsvéti készülődéshez, de a gyerekek nem engedték, hogy megfeledkezzek az apró részletekről. Az utolsó pillanatban muszáj volt valahonnan barkát leakasztanom, hogy még pénteken kidekoráljuk, és végül a padlásról lekerültek a húsvéti díszek (vagy legalábbis egy részük).
♥ Kismanó már napok óta számolja, hogy még mennyit kell aludni, amíg megjön a nyuszi. Olyan cuki!
♥ Ananászos-banános trópusi smoothie készült egyik nap, volt még benne kesuvaj, matcha tea por, kendermag és egy kis zabpehely is.
♥ Megkezdődött Nagymanó iskolai szünete, egy napot már velem is töltött, és nagyon élveztük a közös tevékenykedést. Együtt olvastuk a Képes Bibliát, kifejezetten a húsvétról olvastam neki, de utána még vagy fél órán keresztül olvasgatta a különféle történeteket teljesen egyedül.
♥ A fiúk unokatesójukkal egyetemben apukámmal fociztak, én pedig fotóztam. Jó kis program volt, bár némileg aggódtam, hogy mennyire felelnek meg a képeim majd apukám ízlésének. 🙂 Szerencsére megfeleltek. 😉
♥ A húsvét vasárnap reggeli kommandóba teljesen beleszédültem. Nagyon finom almás-fahéjas palacsinta volt a reggeli juharsziruppal (Nagy Zita Vegán reggeli című könyvének receptje alapján), de mire elkészült a dupla adag…! Utána/közben rohantam, hogy megfelelő helyre kerüljön a sok apró csoki és játék a kertben. De sikerült! 😀 Bár nem kicsit fáradtam el a folyamatban.
♥ A három gyerek úgy rohangáltak fel-alá a kertben, mint pók a falon. Kis kosárkáikba gyűjtögették a kicsi csokikat, lego figurákat, de volt kisautó és játék állatka, illetve a fiúknak a fő ajándék egy-egy elektromos fogkefe volt (amire már régóta fájt a foguk!). Nagy volt az öröm! Főként Kismanó örült, mert ő már hónapok óta rágja a fülem, hogy vegyek neki egyet. A mai nap folyamán ötször sikerült fogat mosniuk. Ettek valami kis édességet és rögtön rohantak is fogat mosni. 🙂 Kíváncsi vagyok, meddig tart ez a buzgalom?!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
