• Indy egyre ügyesebb, és ezzel párhuzamosan egyre lelkesebb – rengeteget gyakoroltunk mostanában a közeli parkban, és nagyon büszke vagyok rá, mert olyan is volt, hogy potenciális játszótárs közelített felé, és akkor sem vesztette el a fejét. 🙂 Kellett némi „rábeszélés”, de végül folytattuk tovább a tréninget.
  • Haladunk az új kűrünkkel! Egyelőre még nem árulok el róla semmit, azt kivéve, hogy sokat fogok táncolni benne, és szerintem Indy-hez is nagyon passzol a zene stílusa!
  • A héten végre áttörtem a hőn áhított 5 km-eres határt, a heti futásaim már 5 és 6 km közöttiek voltak. Egyik oldalról ennek nagyon örülök (egész jól is mentek a futások), a másik oldalról viszont nagyon nehéz ezt igazi sikerként elkönyvelni, mikor jó pár évvel ezelőtt ennek a duplája meg sem kottyant… és a tripláját és lefutottam egy-egy hosszú futás alkalmával. Ilyenkor gyorsan elhessegetem magamtól ezeket a negatív gondolatokat, és inkább arra koncentrálok, ami a lényeg: hogy haladok, méghozzá előre! 🙂
  • Séta Indy-vel Szentendrén, csodaszép időben. Még jó, hogy kihasználtam a szép időt, mert húsvétra jött a feketeleves…
  • Ezen a héten két online dog dancing konzultációm is volt, mindkettő nagyon hasznos volt. Fontosnak tartom az elméleti oldalról való felkészülést is – legalább annyira, mint a sok gyakorlatba befektetett munkát.
  • Masszázson ellazulni és élvezni a teljes testet kényeztető kezelést.
  • Nagypénteken nem voltak itthon napközben a gyerekek (nagymamánál, nagybácsinál voltak), így bár nagyon rossz idő volt, felhasználtam az alkalmat arra, hogy Férjet rávettem, tartson velem egy jó kis futásra. Még épp nem esett az eső, és nem bántuk meg, ugyanis igaz a mondás: amikor a legkevésbé van kedved elmenni futni, akkor mindenképp menj el, mert biztos, hogy azok lesznek a legjobb futásaid. Teljesítmény szempontjából nem biztos, de lelkileg hatalmas lökést ad, hogy képes voltál felülkerekedni saját magadon, és legyőzni önmagad.
  • Kihasználtam azt a pár órát délután, mikor nem esett épp az eső: Indy-vel fotóztunk a kertben a csodálatos tavaszi virágkavalkádomban, no meg tréningeztünk is egy kicist.
  • Kekszet sütni szombaton Törpillával, aki minden adandó alkalmat megragad arra, hogy formázós kekszeket süssünk. Én persze sokkal jobban szeretem a muffint vagy a tortákat, mert jóval kevesebb vele a macera, mint a formázós, kiszúrós kekszekkel, de nem lehet neki ellent mondani. 🙂 Nagyon finomak lettek a kekszek, ezt a receptet csináltuk meg, s csupa húsvéti formát választottunk: tojás, bárányka, nyuszi és kiscsibe és készült.
  • Délután már végig szemerkélt az eső, de ez sem szegte a kedvem: nekivágtam a sétának Indy-vel, azzal a felkiáltással, hogy csak nem ülhetek otthon hétvégén egész nap! Bevallom őszintén, hogy nem mentem volna, ha egyik kedves barátnőm nem hív ki egy hétvégi lépéskihívásra. Mindkettőnknek ugyanolyan márkájú futóórája van, melyhez alkalmazás is tartozik, s ismerősként kihívhatjuk egymást jobbnál jobb motiváló „versenyekre”. Hatásos volt ez a kis kihívás, mert egyébként lehet otthon maradtam volna, és ültem volna a babérjaimon. 😀
  • Szüleim sajnos covidosak lettek múlt héten, viszont ami a jó hír, hogy egyre jobban vannak! Még meg is tudtuk őket látogatni húsvét alkalmából egy kis „távüdvözlésre”. Remélem hamarosan megint együtt lehetünk úgy igazán.
  • Annak ellenére, hogy nagyon esősen és borongósan indult a húsvét vasárnap, végül csodásan végződött. Reggel 10-ig tudtuk a gyerekeket (főként Törpillát) bent tartani, aztán indult a kertben a tojáskeresés. Szokásos lelkességgel fésülték át a kert minden négyzetcentiméterét. 🙂
  • Húsvéti reggeli: elgondolkodtam, hogy milyen sokan ühettek a feldíszített ünnepi asztalnál ugyanúgy mint mi. Ilyenkor az asztalon a tojásdíszekkel dekorált barka, a kis húsvéti bárányka díszeink, no meg mindenféle finomság (ilyenkor vegán és nem vegán egyaránt).
  • Reggeli után irány a közeli park játszótere (Indy ezúttal nem jöhetett velünk), a gyerekek nagy örömére. Jót sétáltunk, ők pedig jót mászókáztak, míg mi kicsit üldögéltünk egy közeli padon.
  • Délután kisütött a nap, hurrá! Ez azt jelentette, hogy már húztam is a „nyúlcipőt”, irány a futópálya! Csak nem maradhatok le a húsvéti lépéskihívásban!!! Pont mikor visszaértem a futásból, akkor üzent a barátnőm, hogy ő is végzett a futásával Zalakaroson. Mi ez, ha nem telepátia?!
  • Törpillával nem maradhatott el a tojásfestés sem, ami idén inkább tojásdekorálás volt, ugyanis a kifújt tojásokat ceruzával, alkoholos filccel, dekortapasszal díszítettük. Nagyon szépek lettek!
  • Kivételesen leültem vele egy kicsit Nintendozni (videójátékozni), ami nagyon boldoggá tette: Marioval és barátaival társasjátékoztunk, egészen elképesztő feladatokat kellett megoldanunk.
  • S hogy mindezt a húsvéti örömkavalkádot még tetézzem: este a fiúkkal megnéztük Bel Mondoval a Kellemes Húsvéti Ünnepeket című filmet, mely az egyik örök kedvencem. Nagyokat hahotáztam – szeretem az ilyen filmeket, amikben van humor és stílus – ez mostanában már ritkaságszámba megy! Végül, és nem utolsósorban ez a film lett ennek a bejegyzésnek a címadója is, ugyanis én soha nem mondom, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket vagy hogy kellemes húsvétot, mert úgy gondolom, hogy ne legyen már egy ünnep kellemes! Egy ünnep minimum legyen BOLDOG!!!
  • Húsvéti különkiadás: úgy döntöttem, hogy idén a húsvét hétfőt is muszáj hozzácsapnom az előző héthez, hiszen szervesen hozzá kapcsolódik.
  • Hétfőn reggel korán keltem, így volt időm egy rövidke meditációra, majd répatortát sütöttem gyorsan, mielőtt meglocsolt Férj és a fiúk. Utána folytatódott a locsokodás Férj anyukájánál majd nagypapámnál, akit ebből az alkalomból meglátogattunk, és nála ebédeltünk. Nagyon nagy sikere volt a gyerekek (és végül is mindenki) körében a masszázsfotelének, no meg a sok finomságnak az asztalon. Az külön bónusz volt, hogy megjelent az erkélyén a mókus, aki rendszeres látogatója a madáretetőjének, és olyan szelíd volt, hogy egészen közelről csodálhattuk az ablakon át!
  • Délután Kismanóval pingpongoztam a kertben, isteni volt az idő!
  • Úgy döntöttem, ebben a szép időben idén először jógázom kint a szabadban, és nem bántam meg! Gyönyörű kék volt az ég, csicseregtek a madarak, csatlakoztak hozzám a macskáim, illatoztak a gyönyörű virágaim… egészen idilli élmény volt!

Neked mi tette boldoggá a húsvétodat?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .