• Május 1-jén Bécsben sétálgatni csodás napsütésben az Opera környékén. Rég nem voltunk, jó volt megint rácsodálkozni a szépségeire. Elidőztünk az Opera fantasztikus épületénél, végigsétáltunk a Kartner Strasse-n, majd a vonatpályaudvarra vitt az utunk, ahol Férj körülnézhetett, hogy milyen vonatok akadnak az útjába (mivel nagy vonatfanatikus, és a Hauptbahnof számára pont olyan, mint egy édességkedvelőnek a Hotel Sacher cukrászdája!). 
  • A szállásunktól nem messze, Gloggnitzban vacsorázni (találtunk egy kis kínai kifőzdét) és fagyizni egyet. 
  • Másnap a felhős idő ellenére reggeli után felpakolni, és a Rax Seilbahn felvonóval meg sem állni a Rax 1500 méteres magasságáig. Sajnos az időjárással nem volt szerencsénk, mert teljesen be volt borulva, fújt a szél, szemerkélt az eső. Elkélt a dzseki, sapka, vastag pulóver, ugyanis 8 foknál nem volt melegebb, de a szélben ez még kicsit hidegebbnek is érződött.
  • Mindez Indy-t egyáltalán nem zavarta, Béccsel ellentétben itt volt igazán elemében – az első pár percben belegázolt a sárba, így már a túra elején elszállt minden reményem, hogy egy esztétikus kutyáról csinálok majd fotókat. 🙂 Nem mintha túl sok értelme lett volna a fotózásnak, mert köd volt és szürkeség, a hegy ezúttal nem a barátságos arcát mutatta nekünk.
  • Megmelegedni és enni egy Germknödl-t az Otto Haus menedékházban, mely többek között arról híres, hogy anno Sigmund Freud törzshelye volt, egyik könyvét is itt írta. Hiába tombolt kint a szél, bent pattogott a tűz a kályhában, és minden nagyon barátságosan festett.
  • Egészen addig, amíg ki nem mentünk, és meg nem tapasztaltuk, hogy milyen hideg tud lenni a Raxon, annak dacára, hogy már május van! De kemény fából faragtak minket, gondoltam…
  • Így úgy döntöttem, hogy ennek ellenére nem adjuk fel, bíztam benne, hogy lesz még az időjárás jobb is, ezért egy kb. másfél órára található hüttét néztünk ki következő célpontunkként. Sajnos ez nem volt a legjobb döntés, ugyanis az eső nem sokkal később már úgy szakadt, mintha dézsából öntenék, és csak nem akart elállni. Mire a hüttéhez érkeztünk, bőrig áztunk, s ekkor jött a mélypont: kiderült, hogy a hütte zárva, így sem megmelegedni, sem megszáradni nem tudunk, hanem kénytelenek vagyunk ugyanazon az útvonalon visszaindulni a kiindulópontra. A háznál két magyar turistával találkoztunk, akik ugyancsak annak reményében kutyagoltak odáig az esőben, hogy bebocsájtást nyerjenek – rövid közös méltatlankodás után visszaindultunk.
  • Nem mondanám, hogy ezen a ponton túlontúl szeretett a családom… 😀 Próbáltuk menteni a menthetőt, miután Törpilla teljesen összeomlott, így azzal a tervvel indultunk vissza, hogy ha leérünk a hegyről, a közértben minden gyerek választhat egy édességet magának. 🙂 Ez a motiváció megtette a hatását, és csak visszaküzdöttük magunkat két óra alatt a felvonóig, ahol már tényleg beülhettünk a meleg menedékházba, hogy levegyük a vizes ruhákat, és együnk-igyunk valamit. 
  • Mire leértünk a felvonóval, már sütött a nap, és lent a 18 fokban elképzelhetetlennek tűnt, hogy pár órával ezelőtt milyen mostoha időjárásnak voltunk kitéve. 
  • Másnapra ugyancsak szakadó esőt jósoltak, így Bécsben megnézni egy Forma-1 történetéről és fejlődéséről szóló kiállítást, mely egyedülálló a maga nemében. Nagyon tetszett az egész családnak, még nekem is, pedig nem vagyok egy nagy autóverseny rajongó. 🙂 
  • Isteni poke bowl-t enni a bécsi Superfood Deli-ben, szívből ajánlom a piciny eldugott éttermet a Mariahilfer Strasse-ról nyíló kis belső udvarban. 
  • Harmadnapra végre napsütésre ébredni. Így a Falkenstein nemzeti park felé vettük az irányt, mely felülmúlta minden várakozásunkat. Kristálytiszta patakok, pisztránggal teli halastó (a halakat lehetett etetni is), állatsimogató cuki nyuszikkal és kecskékkel, hatalmas játszótér, s csodás kilátás várja a látogatókat a parkban. Bár sokáig elidőztünk a parkban, én mégis maradtam volna még, de sajnos indulnunk kellett már hazafelé. 
  • Élményekkel feltöltődve szerencsésen hazaérni, Chili cicát megsimogatni. 🙂 (Most is itt fekszik mellettem összegömbölyödve az ágyon!)
  • Vasárnap kora reggel kutyasuliba menni, és kicsit tréningezni a vakációzás után.
  • Anyák napja alkalmából Törpilla fuvola játékát hallgatni, no meg szokásosan virágot is kapni a gyerekektől, Férjnek köszönhetően.
  • Látogatás anyukámnál, ezúttal sikerült úgy időzíteni, hogy testvérem is ott volt, így jót beszélgetett a három anya – anyák napján. 🙂
  • Este Férj testvérének szülinapját ünnepelni, aki nagyon örült a saját készítésű müzlikeverékemnek.

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .