- Törpillával a tanítás után szép időben játszóterezni (senki nem volt, mert nagyon fújt a szél, így miénk volt az egész játszótér!).
- Törpilla elkezdett úszni járni, aminek rettenetesen örülök! Nem tudtuk eddig rávenni, hogy visszatérjen az úszáshoz (pedig nagyon ráfér még!), s most kedvet kapott a vízhez Nagymanótól, no meg a szinkronúszó lányoktól, akiket észrevett a medence partján.
- Elkészült Törpilla cukorkatündér jelmeze! Hatalmas lelkesedéssel vagdosta a cukorka formákat színes szivacsszerű papírlapokból, melyeket egy selyemcukor színeiben játszó szoknyára varrtam rá. Igazi cukorka került a kosarába és a hajpántjára. Cukorkákból volt a nyaklánca és még a gyűrűje is. A varázspálcája pedig egy óriási nyalóka volt! Volt ám sikere az iskolai farsangon a cukorkatündérnek!
- A héten fájni kezdett a torkom, de csodával határos módon végül nem kapott el komolyabb betegség, megúsztam enyhe gyengeséggel és a torokfájással. Remélem ez így is marad.
- Imádom a macskáimat, mikor odajönnek hozzám dorombolva bújni, Mokka képes és ráfekszik a mellkasomra, a fejét pedig az arcomhoz nyomja. A legjobb gyógyír, ha az ember betegnek érzi magát! Felírnék minden betegnek egy macskát receptre, és akkor meg is oldódna a menhelyek problémája…
- Indy-vel folytatni bevásárlóközpontos túráinkat, hogy nagyobb kihívást jelentő környezetben is figyelni tudjon rám. Haladunk!
- Folytatni a FLOW jógaprogramot, nagyon élvezem! Fantasztikusan jók az egymásra épülő órák (amik igazából általában 20-25 percesek, és nem egy teljes órát vesznek igénybe).
- Megint lovaglásra vinni Törpillát. Csodálatos napsütés volt, Indy is jött velünk, hogy egy teljesen új, idegen állatokkal megspékelt környezetben is gyakoroljak vele kicsit. Az óra után Mandy paci megkapta a neki járó almát és répát, amit vittünk neki, jóízűen elropogtatta. 🙂
- Egy cuki új cicabarát. A lovardában van egy hamuszürke cica, akinek az egyik füléből hiányzik egy darab. Fő jellemzője még, hogy legalább annyira barátságos, amennyire éhes. Vittünk neki macsakatápot, mert látszik rajta, hogy ritkán lakik jól valami finomsággal. Valósággal falta!
- A szombati napsütésben frizbizni Törpillával a kertben, mialatt a macskák egymást hajkurászták. Annyira viccesek ilyenkor! 😀
- Megpillantani az év első pillangóit. Hihetetlen, de igaz, mindezt február 10-én!
- Vasárnap ugyan szakadt az eső, mégsem volt borús a hangulatunk – anyukámékhoz mentünk szülinapi ünneplés(ek)re. Nagyon jó volt szokás szerint, szuperül éreztük magunkat, isteni volt tesóm házi készítésű sushija, no meg a sok más finomság. Nagyon örültem a szülinapomra kapott színházjegyeknek is!! Jól esett a hetet egy ilyen családi programmal zárni, még akkor is, ha egy szempillantás alatt elrepült az idő!
- Megcsodálnii a hóvirágokat anyukámék kertjében, olyan szépek!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #434: Februári tavasz” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni!
Nagyon régóta vagyok a rajongód, sok boldog pillanatot köszönhetek a blogodnak és az onnan vett inspirációknak.
Az egyik ilyen a naplóírás. Már 2016. óta vannak írásaim.
Engem komolyan érdekelne, hogy Te a gyakorlatban ezt, hogy csinálod.Mert én sokszor elvesztem a lendületet benne.Olyankor mindig lelkiismeret furdalásom van.Mert ez olyan nekem, mint a futás, hogy nehéz belekezdeni, ellenben utána mindig jobban érzem magam.
Szóval Te technikailag, a gyakorlatban, hogyan írsz?
Köszönöm, ha válaszolsz!
Egy lelkes követőd, Ági
Kedves Ági!
Nagyon köszönöm kedves soraidat! 🙂
Nehogy azt hidd, hogy én mindig rendületlenül kitartottam a naplózás mellett! Volt, hogy évekig szüneteltettem az írást, mert vagy inspirációm vagy energiám nem volt rá.
Jelenleg is pár napja annyira el vagyok havazva, hogy nem volt időm írni, de azt kell, hogy mondjam, hogy pár éve úgy működik nekem ez az „örömnapló” vagy „hálanapló”, hogy veszek egy olyan nagyobb formátumú határidőnaplót, amiben van heti tervező, és elegendő hely minden napra kb. 5-10 mondatnak (hossztól függően). Tehát nem várok el sokat magamtól. Tényleg csak a nap pozitív történéseit, szép élményeit gyűjtöm össze, amikért hálás lehetek. Ez azért merőben más, mint a klasszikus naplózás. De rájöttem, hogy engem ez tölt fel, és ezt még akkor is jó megcsinálni, ha nagyon fáradt vagyok este (persze akadnak kivételek!). Jó naplózást kívánok! 🙂