Sajnos technikai problémákból kifolyólag nem működött a blog a héten, így csak most sikerült összeszedni az elmúlt két hét örömeit. De jobb későn, mint soha!
- A legfontosabb az volt, hogy jól sikerült a lábműtétem, végre kikerült a lábujjamból a csavar! Sőt, azóta már a varratokat is kiszedték, egyre jobban tudok menni, gyalogolni. Hip-hip hurrá!
- Hálásnak lenni a napsütésért és a kék égért.
- A műtét után két nappal elkezdeni óvatosan jógázni, és az első héten minden nap végigcsinálni egy olyan jógát, ami nem veszi igénybe a lábat. Ezen a héten pedig már olyan gyakorlatokat végezni, ami már kicsit terheli a lábat is. Haladok lépésről lépésre, nem is kell semmi más!
- Minden nap franciát tanulni! Az idei újévi elhatározásom, hogy kicsit leporolom a francia nyelvtudásom, nem más, mint a méltán népszerű Duolingo segítségével. Az első két hét nagyon jól sikerült, motiváltan és jókedvűen haladtam végig minden nap a leckéken, elképesztő módon jönnek vissza az emlékek! Nagyon jó érzés, minden nap meglepődöm, hogy mennyi mindent tudok!
- A hét végére már tökéletesen végezni a házimunkát, ki gondolná, hogy az ember ennek is örül?
- Nagymanóval Agatha Christie Poirot sorozatának egyik legújabb részét megnézni, mely Halloweenkor játszódik, és a címe Ellopott gyilkosság. Bár már olvastam anno a könyvet, és talán egy másik feldolgozását is láttam már, de minden percét élveztük!
- Napról napra egyre többet kimeni a kertbe Indy-vel tréningezi.
- Nekiülni és elkezdeni összerakni a januári terveinket Indy-vel, kicsit még ennél is tudatosabban felépítve a tréningjeinket.
- Befejezni a 12 új Miss Marple sztori című könyvet, amit karácsonyra kaptam. Tizenkét különböző szerző írta ezeket a Miss Marple történeteket, ami ugyan szentségtörésnek tűnhet, de ha nincs ló… Már az összes eredeti Miss Marple-t olvastam, így ezek a novellák is nagyon szórakoztatóak voltak.
- Megkaptam a decemberi versenyünkön készült képeket, szuperek lettek!
- Forró csokit iszogatni a meleg szobában, miközben kint tombol a hideg.
- Macskákkal pihengetni. A macskáim mindig tudják, mikor kell engem pátyolgatni – akkor jönnek, és dorombolva mellém bújnak. Imádom őket!
- Voltam a héten fodrásznál, felfrissült a frizurám!
- Egyik este Kismanó masszírozta a lábam, nagy tehetsége van hozzá!
- Jókat nevetni Férjjel és anyukámmal a Madách Színház musical-jén, az Aranyoskám című darabon. Milyen régen voltam már színházban, már kifejezetten hiányzott.
- Nagymanó gitárzenekari koncertjén hatalmas büszkeséggel hallgatni a fiamat, aki idén kezdett zenekarban is játszani. Nagyon különleges élmény volt.
- Esett a hó! Kirohanni Indy-vel egy kis sétára és fotózásra! Olyan ritka már a hó télen, mint a fehér holló… Ennek megfelelően amikor csak lehet, kiélvezem, még akkor is, ha tudom, hogy nemsokára indulnom kell az iskolába, mert időre kell odaérnem a gyerekekért. Csak fél órám volt, de fél óra is több, mint a semmi!
- Megkönnyebbülni, miután a fiúk túl voltak a központi felvételi megírásán. Még egy hét izgulás, hogy meglegyen az eredmény, de a kocka már el van vetve, addig más teendőnk már nincs, és ez jó érzés.
- Szikrázó napsütésben lovagolni vinni Törpillát, aki már nagyon rég nyaggatott, hogy szeretne újra lóhátra ülni. Hát, most teljesült a vágya, és alig akart leszállni! Mikor lovarda közelébe kerülök, a sok régi lovas emlék csak úgy száguld át a fejemen, olyan fura, kicsit keserédes érzés.
- Szombat este megnézni a “Félidő” című, Jennifer Lopez karrierjéről szóló dokumentumfilmet a Netflixen, ami nagyon érdekfeszítő, és sok szempontból inspiráló volt számomra. Nagy rajongója voltam hosszú éveken keresztül, de az utóbbi időben egyáltalán nem követtem sem a karrierjét sem a munkásságát, mert valahogy a stílusát egyre távolibbnak éreztem magamtól. Ez a film jó volt arra, hogy rájöjjek: annak ellenére, hogy valakinek a stílusa és életszemlélete nagyon más, mint az enyém, mégis érdekes elgondolkodni azon, hogy mi az, amit taníthat nekem. J-Lo kitartása, maximalizmusa és profizmusa abszolút irigylésre méltó!
- Vasárnap a csodás napsütésben sétálni menni Nagymanóval és Indy-vel a közeli mezőre – végre terhelhetem a lábam, végre jobban is megy a gyaloglás! Élvezettel keresgéltünk befagyott tócsákat, és törtük össze a roppanós jégréteget – nem tudom, hogy ez másnak is ilyen örömöt okoz??
- Boldogsággal tölt el, valahányszor az ágyam mellett a falra nézek, ugyanis Férj egy pár hete felrögzítette a kb. egy éve vásárolt parafatáblákat. Az egyikre a gyerekek alkotásai, a másikra pedig csupa olyan fotó került a múlt évről, ami örömmel töltött el. Elsősorban azért találtam ezt ki mert sokat kellett az ágyban feküdnöm a lábam miatt, és szerettem volna valami jókedvre hangoló látványt a falon, de most már szerencsére egyre kevesebbet kell pihentetnem a lábam, ahogy javulok.
Neked mi tette boldoggá az elmúlt két hetedet?
