Egész héten (egy nap kivételével, lásd később!) sikerült csupa egészséges, finom és kevésbé hízlaló ételt egyek, mivel úgy döntöttem, hogy januárban kicsit megint jobban odafigyelek az étkezésemre. (Csak semmi cukor, liszt, minimális olaj, sok-sok zöldség, saláta, smoothie-k és gyümölcsök!).

Nagyon örültem, hogy végig tudtam tartani az elhatározásom, ami azért nagyon nehéz, mert a növényi alapú vacsi után késő estére (olyan 10-11 körül) már nagyon éhes tudok lenni, és igyekeztem ilyenkor sem nassolni (max. teát ittam egy kis puffasztott rizsszeletet rágcsálva).

Elképesztően jó tréningek Indy-vel, egyszerűen meg van táltosodva! Igyekeztem többször is kivinni a gyakorlást a garázsból/kertből, így a közeli parkban voltunk két alkalommal is, illetve vasárnap egy kisebb bevásárlóközpontba is elmentünk, ahol megint csak más típusú hanghatások és ingerek érnek egy kutyát. Indy zseniális volt! 🙂

Mind a jógaprogramomban, mind a Napi Boldogság januári örömnaptárában eljutottam a kihívás feléhez. Elégedetten konstatáltam, hogy nem kicsit jó eredménnyel. Újabb bizonyíték arra, hogy ami örömöt ad, azt könnyebb hosszú távon fenntartani!

Áfonyás-spenótos smoothie, ami Indy-nek is megtetszett! 😉

Rossz időben bent tespedő macskák. 😀

Kismanót megdicsérni, miután kikérdeztem tőle az angol szavakat. Sokszor van azzal gond, hogy nyűgös, ha kikérdezésre kerül a sor, így szinte meglepődöm, mikor minden tiltakozás nélkül végigmegyünk a szavakon, és teljesen együttműködő! Ráadásul a nagy részüket tudta is, aminek extrán örültem!

Nagymanó kérte, hogy reggelente őt is ébresszem korábban, akkor, mikor én kelek. Egyik oldalról a reggeli saját magammal töltött idő így megszűnik, de másik oldalról nagyon örülök ennek – ilyenkor kettesben tudunk lenni fél órát, amit szerintem ő is nagyon értékel, és elkészíti a kakaót Férjnek. Hihetetlen aranyos!

Törpilla egy napot online oktatásban töltött itthon. Órák után felfedezni, hogy az egyik babája ott van mögötte, gondosan betakargatva az ágyban. Ilyenkor döbben rá még az ember, hogy mennyire kicsi még! Értékelem ezeket a pillanatokat, hiszen olyan gyorsan elszállnak, s hamarosan már ott tartunk, hogy el kell pakolni a babákat, mert nem játszik majd velük…

Hétvégi vacsora a fiúkkal a Hard Rock Café-ban (Törpilla nagymamánál aludt). Aránylag ritkán megyünk étterembe mostanság, és ők még soha nem voltak itt, úgyhogy abszolút az újdonság erejével hatott rájuk. Nagyon jól telt az este, minden igazán finom volt, az én vegaburgerem is kifejezetten ízletes volt. Ezen kívül ettem még sült krumplit, hagymakarikát, tortilla chipset…

Mondanom sem kell, hogy ennek azért meglett a böjtje – az egész héten sovány fogásokhoz és kis adagokhoz szokott szegény gyomrom nem igazán tudott alkalmazkodni ehhez a „sokkhoz”, így bevallom az éjszaka nem volt egy leányálom. De még így is azt mondom, megérte! 😉 Kell néha egy kis „lázadás” 😀

Vasárnapi kirándulás anyukámmal és a fiúkkal, no meg Indy-vel! Az előrejelzéssel ellentétben szuper napos idő volt, pont ideális egy kis (inkább nagy!) erdei kiránduláshoz és geocachinghez, azaz geoládák kereséséhez! Nagymanó hobbija a geoláda keresés, aminek nagyon örülök, mert így legalább mindig van valami célja a barangolásainknak. Ezúttal 3 különböző ládát kerestünk meg a Hármashatárhegyen. Indy is nagyon élvezte a több órás kirándulást!

Azért azt hozzátenném, hogy annak még jobban örült volna, ha póráz nélkül rohangál körülöttünk, de sajnos erre most nem volt lehetőség, mivel rengeteg kutyás-gyerekes túrázó volt az erdőben, ilyenkor nem hagyom rohangálni, mert bár nagyon barátságos, hajlamos a vehemens játékra és túlzott „nyomulásra”, aminek nem minden kutya örül, no meg sokan nem szeretik, ha egy nagytestű kutya száguld feléjük… Szóval ezúttal egy kietlen részen engedtem el egy pár percre, hogy kifussa magát, de egyébként végig pórázon jött velünk.

Zárójelben megjegyzem, hogy kiválóan képzett kutyusom mikor az erdőben sétálunk, olyan, mintha meglegyintené a szabadság szele, és úgy rohan fel-alá, mint valami eszelős – ilyenkor hajlamos „megsüketülni”, és csak sokadik üvöltésemre reagálni és felém indulni. Mivel ismerem ezt a tulajdonságát, ez még inkább azt vonja magával, hogy Indy-nek pórázon volt a helye. Hámot tettünk rá, így az emelkedőkön hazafelé igazán jó szolgálatot tett, segített egy kicsit a fáradt gyerekeknek a tempó fenntartásában. 🙂

Nagymanó ezen a héten többször is ajánlkozott, hogy bekeni és megmasszírozza a lábam. Nem nagyon akarok visszaélni a kedvességével, de lehet egy ilyen ajánlatnak ellenállni?! És van még egy olyan 12 éves fiú, aki ilyennel kényezteti az anyukáját? Le vagyok nyűgözve.

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .