Viszlát október, hát már itt vagy, november?!
Elrepült egy hónap, mintha csak egy hét lett volna, megrakva sok-sok örömteli pillanattal. Hiszen a jelenlegi bizonytalan, és sokszor elkeserítő helyzet ellenére szerencsére sok alkalmam volt örülni IS, boldognak lenni IS.
Jöjjenek hát az év legszínesebb hónapjának, októbernek a szép emlékei!
♥ A mosoly világnapján kedvenc macskámmal szelfizni, aki épp az ágyunkon aludt a legnagyobb kényelemben. 🙂
♥ Szemészeti vizsgálat után megkönnyebbülni, hogy minden rendben a szememmel.
♥ A szép lassan őszi színekbe öltöző tájban gyönyörködni futásaim folyamán.
♥ Október egyik szép, meleg délutánján megpillantani egy fekete cicát a kertünkben (épp meg tudtam menteni a finoman fogalmazva „érdeklődő” Indy karmai közül!). Hogy meglepődtem! De ez nem volt éppen villámlátogatás – Mokka úgy döntött velünk marad. Jött, látott és győzött. Mivel nem tudtunk rájönni, hogy ki lehet a gazdája (és mivel teljesen elbűvölt), mit volt mit tenni, befogadtuk.
♥ A fél év körüli Mokka hihetetlen barátságos és okos macska, az egyetlen probléma az, hogy képtelenek vagyunk összebarátkoztatni Chilivel… Úgyhogy nagyon izgalmas napokon vagyunk túl, és napoknak nézünk még elébe… Az biztos, hogy ez az új helyzet sok időmet és energiámat emészti fel – de arra gondolok, hogy szép lassan csak rendeződik majd a helyzet!
♥ Melengető zabkásákat készíteni különféle feltét-kombinációkkal (a banán nálam alap, mellé jöhet minden más: egyéb gyümik, magok, öntetek, csoki, stb.)
♥ Szauna egy hűvös nap estéjén.
♥ Foteljében ejtőző Chili cica – ki gondolná, hogy a macskánk kedvence egy gyerekeknek gyártott IKEA karosszék? Imádja, még jobban, mint a „normál” méretű bútorokat.
♥ Sütőtököt sütni, majd a maradékot a reggeli smoothie-mba felhasználni.
♥ Indy-t fotózni az ősz csodás színeiben.
♥ Mokka minden mennyiségben. Hangosan doromboló Mokka az ölemben, kíváncsiskodó, hevesen játszó és nappaliban rohangáló Mokka… Kandallópárkányon egyensúlyozó Mokka… Eddig még csak egy macskám volt, lassan megtudom, milyen a még egy. Meglepően más! (Khm, valahogy úgy érzem magam, mint a második gyerekkel – minden rutinosabb, de mégsem, hiszen rá kell jönnöm, hogy macska és macska között mekkora lehet a különbség!).
♥ A macskabútoraink értelmet nyertek. A házikóval és létrával ellátott kaparófa építményt ugyanis Chili soha nem kultiválta igazán, vagyis kaparáson kívül nem igazán használta. Mokka viszont annál inkább! Belebújik, belefekszik, rámászik… Olyan cuki!
♥ Kutyás futóverseny a nagyon szép Tököli Parkerdőben, 8 km-en, csodás terepviszonyokkal, és még az időjárás is nekünk kedvezett. Indy-vel olyan jó időt futottunk, hogy a kategóriánkban második helyezést értünk el! Nagyon elfáradtam, de boldogan érkeztem a célba, mert Indy nagyon ügyes volt, és ott volt a családom, aki végig szurkolt nekem a célbaéréskor.
♥ Őszi szüneeeet!!! Igen, néha úgy éreztem, megkattanok a három gyerekkel itthon (nem igazán mentünk sehová, maximum a környéken), viszont nem kellett különórákra rohangálni, reggel korán kelni és szendvicseket gyártani… Szóval bevallom, hogy nagyon élveztem a dolgot!
♥ Temetőlátogatás csodás őszi időben – annak ellenére, hogy sikerült szerintem kifognunk a lehető legforgalmasabb, legzsúfoltabb napot (pedig jóval halottak napja előtt mentünk!). De álljunk csak meg egy szóra! Elsőre nem mondhatnám, hogy ez egy nagy öröm…
Én mindig is utáltam a temetőket (mondjuk ki szereti őket), és nehéz szívvel mentem minden évben. Bevallom őszintén, hogy talán ebből kifolyólag is, a gyerekeket eddig nem nagyon vittük magunkkal (pedig tudom, hogy szükség van rá…). Idén viszont úgy döntöttem, itt az ideje, hogy ők is kivegyék a részüket a halottak napi szertartásból, és így is lett.
Meglepődtem, ugyanakkor magamra ismertem bennük. Lelkesen takarították és díszítették a sírt, bokrot metszettek, ezer mécsest gyújtottak, és csodák csodájára alig akartak hazajönni…
Egy jó időre elbúcsúztunk a vírus-helyzet miatt nagypapámtól és anyukáméktól, így ez volt az utolsó közös találkozó (na nem örökre!) – emiatt is különleges volt ez a halottak napi temetőlátogatás.
♥ Nem sokkal ezután igazi, kirobbanó örömben volt részem, mely nem volt más, mint a Hard Dog Race Not Just Run kutyás futóverseny. Ez a verseny két okból volt különleges. Az egyik, hogy Halloween napján került megrendezésre, így a flúgos futam versenyzőinek egy része jelmezt öltött. Mi Indy-vel igazán ördögi párost alkottunk! A másik ok pedig az volt, hogy minden egyes versenyző nevezése egy fa ültetését szponzorálta (innen a név, hogy „Not Just Run”, tehát nem csak futásról, hanem jótékonyságról is szólt ezt a verseny).
A 6 kilométeres távnak rendkívüli optimizmussal indultunk neki, azonban az első egy kilométer után kezdett leesni, hogy ez Not Just Run… but Survive verseny. Azaz nem csak futásról, hanem túlélésről szólt a dolog! 😀 A terep nagyon nehéz volt, irgalmatlan lejtőkkel és ördögi emelkedőkkel – volt olyan, ahol kötél segítségével tudtuk felhúzni magunkat. (Vagy a kutyáéval, én az utóbbit igyekeztem kihasználni, ha már ott volt a szár másik végén… 😉 )
Ezen a versenyen nem mondhatom, hogy nem adtuk ki magunkból a maximumot. Néha úgy éreztem, már jártányi erőm sincs, és bevallom, hogy még Indy-ben is én tartottam a lelket, ugyanis a táv kb. második felétől teljes takarékra kapcsolt! Igen, talán meglepő, de nekem kellett bíztatni az utolsó pár kilométeren, hogy ne sétáljon, hanem kapcsoljon már ügetésre! (Az is tény, hogy az emelkedőkön húzás biztosan extrémen lefárasztotta, nincs hozzászokva.) Végül a 247 női versenyzőből 69. helyezést értünk el. Ezzel az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, azt hiszem, hogy büszkék lehetünk magunkra!
♥ Halloween tököket faragni a gyerekekkel. Idén egyedül készítették a tököket, én már csak asszisztáltam. Szinte hihetetlen! Különösen Kismanóra voltam büszke, aki a 9 évével csodálatosan kifaragta Törpilla töklámpását is.
♥ Tökmagot sütni: Nagymanó kitalálta, hogy végre egyszer ne dobjuk ki a faragott tökök magjait, hanem pirítsuk meg őket. Kismanó ügyesen kiszedte, kiválogatta őket. Nagyon lelkes volt! Én pedig leöblítgettem, megszárogattam, majd egy kis olívaolaj és füstölt só társaságában megsütöttem. Végül pedig mind megettük. Jó kis móka volt!
♥ Őszi dekorációval a macskáimat fotózni. Nem volt kis feladat! Mivel Mokkát még nem engedjük ki a kertbe (előbb legyenek meg az oltásai, szokjon meg itt bent mindent tökéletesen…), nagyon szemfüles módon tudtam csak a teraszon fotózni. Nagymanó lesben állt a közelben, hogy rávesse magát, ha esetleg szaladni próbálna, az asztalra pedig kedvenc jutalomfalatjaiból szórtam. Nem menekült, s a fotó elkészült. Nagyon elégedett voltam! 🙂
♥ Látni, ahogy Mokka egyre szebben gömbölyödik, bundája egyre fényesebb, ápoltabb lesz… Nagy a különbség már lassan 4 hét távlatában!
♥ Indy-t a szentendrei Duna-parton fotózni, csodás időben. Remélem, lesz még alkalmunk élvezni a szép időt november folyamán!
♥ Meglepődni, hogy a rendszeres jógától egyre rugalmasabb és hajlékonyabb vagyok. Hurrá, hurrá!
♥ Őszi leveleket gyűjteni az utcában Törpillával, majd figyelni, ahogyan festékkel lenyomatot készít róluk. Egyik legegyszerűbb és legszuperebb őszi kézműves projektünk, szinte minden évben megcsináljuk.
♥ Együtt örülni Kismanóval, aki büszkén újságolja, hogy gólt rúgott a fociedzésen. 🙂
♥ Törpillával és Kismanóval éttermeset játszani (igen, Kismanó a maga kilenc évével is beszáll még néha!). Ilyenkor kényelmesen elhelyezkedem az ágyon, jön a pincér, hogy felvegye a rendelést annak rendje, s módja szerint. Ezután a babakonyhában készíti a séf az ebédet, és hamarosan már jön is a sok finomság, amit rendeltem. Annyira aranyosan tudnak játszani! Ha épp türelmetlen vagyok, mert ezer dolgom lenne, akkor igyekszem emlékeztetni magam, hogy MOST kell kiélvezni ezeket a pillanatokat, mert hamarosan már nem lesznek… és akkor biztosan nagyon fognak hiányozni…
Neked mi tette boldoggá a múlt hónapodat?
“Októberi örömök” - 1 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Igazán színpompás ez az őszi bejegyzés, a tök faragványokon pedig látszik, hogy profi munkák. Az én kedvenc évszakomat ellopta a vírus, ezért még nagyobb élvezettel olvasok minden sort.