Viszlát november, üdv december, Te fénnyel, titokkal és csodával teljes!

Mint minden alkalommal, most is meg kell jegyeznem, hogy ez a hónap úgy telt el, mintha csak egy hét lett volna. Ilyenkor mindig nagyszüleimre gondolok, akik gyerekkoromban arról panaszkodtak, hogy milyen gyorsan telik az idő. Én meg hitetlenkedve hallgattam őket, mert képtelen voltam megérteni, hogy az egy hét még karácsonyig olyan gyorsan eltelik majd… Nem vagyok még nagymama, de már most abszolút megértem őket. Az idő repül, de ha néha-néha tudatosan megállunk, akkor meg tudjuk ragadni a jelen pillanatot, még a csak egészen rövid időre is.

Íme, azok a pillanatok, melyek örömmel töltöttek el novemberben!

♥ Jóga Mokkával – mostanában Chili jobban félrevonul napközben, illetve szándékosan igyekszem több időt tölteni az új cicával, hogy minél jobban megszokjon minket (nem mintha szüksége lenne rá, annyira barátságos és bátor, hogy az már szinte hihetetlen!). A cicákban azt bírom, hogy mikor ők úgy döntenek, hogy nem jógázol, akkor biztosan nem jógázol tovább. 🙂

♥ Az utolsó őszi képeket kidolgozni, melyeket Indyről csináltam. Hol vannak már az aranylóan sárgálló falevelek?!

♥ Begyújtani a kandallóba, és izgulva figyelni, mit szól hozzá Mokka, aki igazán merész kis macskacsaj – talán túlzottan is! Majdnem jól megégette magát, de aztán végül elfogadta, hogy most nem tud olyan közel merészkedni a tűzhöz, amennyire ő szeretne.

♥ Chili kedvenc helye a kandalló mellé tett kosár, mely arra szolgál, hogy beletegyük a tűzifát. Alig várja már hogy kiürüljön, és akkor kényeskedve belemászik, és elfoglalja az őt megillető helyet. Ha viszont újra megtöltjük fával, fanyalogva sétál tovább, ha nem tudja belepréselni magát. A legjobb időzítés: mikor már elégett minden fa, és parázslik a kandalló. Na, akkor a legkellemesebb befészkelni magát a kosarába!

♥ Pirított tofukockák krumplipürével és szezámos-tamaris ubisalival. Nyami!

♥ Nagymanó most van abban a korszakban (pár éve kezdődött), hogy non-stop olvas. Ami néha borzasztó idegesítő, de valljuk be, én is ilyen voltam anno (és ma is ilyen lennék, ha lenne rá időm). Dupla cukiság: mikor Mokka odatelepszik az ölébe, mikor olvas, és hangosan dorombol! 🙂

♥ Akkor most színt vallok: az elejétől fogva nézzük a Dancing With The Stars című show műsort, méghozzá kifejezetten megszállottan. A gyerekekkel együtt. Ez azért különleges, mert nem nagyon szoktuk nekik megengedni, hogy bármi hasonlót megnézzenek, de ennek az első részét meglátták, és teljesen odáig voltak érte. Így maradtak. Persze csak a feléig nézik, a maradékot másnap nézik meg felvételről (mert időben le kell feküdniük), de azért jó együtt nézni már velük olyan műsort, ami nekem is tetszik. Ámulva figyelem, hogy hétről hétre hogyan képesek egy-egy fantasztikus koreográfiát összehozni a párosok és mindig megvitatjuk a gyerekekkel, kinek melyik produkció tetszett a legjobban.

♥ Megérkeztek a csodás cica tornyok, melyeket azért rendeltem, hogy még több bújó- pihenő- és kaparóhelye legyen a macskáknak. Olyan de olyan büszke voltam rá, hogy Kismanó nekiállt, és nagy lelkesen egyedül szerelte őket össze. Komolyan mondom, hogy ez még nekem is nehezemre esett volna. De ő a lassan 10 évével megoldotta helyettünk! 😀

♥ Na, ez a luxus cicajátszótér szuper befektetés volt, főként, hogy a télikertbe helyeztük el, ahol nemcsak belátják a teljes hátsó kertet az ott lebzselő macskák, hanem még a nap is odasüt pár órát a fekhelyekre. Egyszerűen imádják!

♥ Házi készítésű hummusz sok-sok finom ropogós zöldséggel tálalva.

♥ Mangós-narancsos-kókuszos smoothie. Valami mennyei lett!

♥ A járványra tekintettel Törpilla már csak heti három délelőttöt jár oviba. Ennek folyományaként rengeteget van itthon velem, ami megnehezíti a napjaimat, ugyanakkor sokszor meg is édesíti. Egyrészt sokkal jobban értékelem azt a három délelőttöt, amit magamban tölthetek, másrészt viszont élvezem, hogy ilyen sok időt tölthetek a lányommal, aki hamarosan iskolás lesz, és akkor erre már nem lesz lehetőségünk!

♥ Egyik nap Törpilla kedvére tettem: leteszteltünk egy kiformázós keksz receptet, ami frenetikusan jól sikerült. Úgyhogy megvan, hogy milyen kekszet sütünk a Mikulásnak!

♥ Ezt a kekszet melegen (de hidegen is!) ajánlom tea vagy kávé mellé, én egyik reggel ezt ropogtattam a cappuccino-m mellé… mmm, de finom volt!

♥ „Ahol van szeretet, ott nincs kérdés.” – állt valamelyik nap kedvenc zöld teám filterén. Igazán szeretem ezeket a kis cuki üzeneteket!

♥ Skype találkozó szüleimmel, testvéremékkel és nagypapámmal. Jók ezek a beszélgetések, még akkor is, ha nem pótolhatják a személyes találkozót, no meg a felét sem hallom annak, amit a többiek mondanak, mert egyik gyerekem mindig belebeszél abba, amit a másik mond. Hiányzik a családom, de sok telefonálás, a Viber és a Skype úgy érzem sokat segítenek abban, hogy elviseljük ezt az átmeneti kényszer „eltávolodást”.

♥ Mokka túlesett az ivartalanításon. Hip-hip hurrá, túl vagyunk a műtétet követő 10 napon, ami nagyon hosszúnak tűnt, bevallom őszintén. Képzelj el egy energiabomba cicát, műanyag gallérral a fején, a nap 24 órájában! Amint levettük, azonnal nyalogatni, rágni kezdte a varratot a hasán, úgyhogy a gallér maradt. Kétszer azért sikerült valahogy a kis szabadulóművésznek levennie, de végül megúsztuk, és csodásan összeforrt a seb Mokka hasán.

♥ Megérkezett a Cicaharc című könyv, amit online rendeltem, és macskás könyvtáram egyik alapműve lett. Még nem végeztem vele, de nagyon jó gondolatok vannak benne két macska összeszoktatása kapcsán (még mindig háborús övezet sajnos a lakás!). Mindenkinek csak ajánlani tudom!

♥ Egyik nap Kismanó hazajött a suliból, és közölte, hogy akkor ő megmutatja, hogy kell karácsonyi díszt készíteni. Leültünk, és megtanított egy szuper dísz elkészítésére, amit technika órán csináltak. Olyan aranyos volt, ahogyan büszkén mutatta, mit kell csinálni! Egyészen meghatódtam… ♥

♥ Hello online tanulás… az egyik tanár COVID pozitivitása miatt sajnos bezárt a suli, így megint áttértünk az itthonlétre és az itthon tanulásra. Hello mandulagyulladás! Ezzel párhuzamosan Törpillának megint begyulladt a mandulája, így ő is itthon maradt. Ennek folyománya a teljes káosz és elhavazás, de a zseni anya átlát a káoszon. Vagy mégsem?!

♥ Az online tanulás egy fokkal jobban megy, mint tavasszal, Törpilla pedig szépen gyógyulgat. Úgyhogy sínen vagyunk! (Fő a pozitív gondolkodás!)

♥ Kidíszíteni a lakást, szokásosan csodás lett. Bár Törpilla teljesen lázas volt, de kijelentette, hogy a díszítés nem tűrhet halasztást, és még láztól pirosló arccal is fel-alá járkált és aggatta a díszeket a nappaliban.

♥ Online dog dancing tanfolyam a garázsban. Bár online kifejezetten nehezebb azért a tanulás, és nem túl lélekemelő fél napon keresztül a garázsban üldögélni egy összecsukható széken, de ettől függetlenül mindig várom a következő alkalmat. Ezek a tanfolyamok nem csak intenzív fejlődést tesznek lehetővé, hanem mindig nagyon inspirálóan hatnak rám.

♥ Megszületett a döntés: egy hónap alatt összehozok egy új kűrt egy karácsonyi videós dog dancing versenyre. Gőzerővel készülünk Indy-vel a versenyre, melynek a leadási határideje Mikulás napja. Nem kis feladat ennyi idő alatt összerakni egy új koreográfiát, új zenére, de a karácsonyi téma szárnyakat adott. Remélem, hogy hamarosan Veled is megoszthatom legújabb videónkat! 🙂

♥ Minden évben úgy szeretem felhúzni a díszpárnáinkra a karácsonyi mintás huzatokat – olyan egyszerű, és mégis olyan látványosan ünnepivé teszik a nappalit!

♥ Ugyanígy elengedhetetlen eleme a karácsonyra váró nappalinak az adventi koszorú, melyet minden évben Férj anyukája készít nekünk. Majdnem mindig nagy piros gyertyák kerülnek az illatos fenyő alapra – idén mindezt egy piros skót kockás futóval kombináltam. Csodás lett!

♥ Rögtön meg is ragadtam az alkalmat egy spontán karácsonyi fotózásra Indyvel, melyhez a gyerekek is csatlakoztak (önszántukból).

♥ Látni a gyerekek örömét, mikor reggel megpillantják az ágyuk mellé helyezett adventi naptárjukat. (Idén hagyományos csokival töltöttet, ami még soha nem fordult elő a 10 év alatt… Most jött el az a pillanat, hogy nem volt energiám még erre is. Elengedtem most a saját kezűleg készített naptárt, lesz még advent jövőre is – szerencsére!).

♥ Adventi naptárat találni reggel az ágyam mellett – mellyel Férj lepett meg. Tényleg nagy meglepetés volt, ezer éve nem volt saját naptáram…

♥ És ha már mindenkinek van naptárja, természetesen Férj sem maradhat ki a jóból – neki csinos számos kártyákat nyomtattam, melyek hátuljára személyre szabott üzenet került. A minden évben levett vászon naptár zsebeibe ezek a kártyák kerülnek egy-egy finom csokival együtt.

♥ Kismanó, aki egy jobb pillanatában Boribon kalandjait meséli a beteg Törpillának – igazán idilli pillanat volt, én bevallom el is szenderedtem közben.

♥ Hálát adni érte, hogy még ebben a szörnyű helyzetben sem probléma, hogy finomabbnál finomabb ételek kerüljenek az asztalunkra, és megtehetem, hogy online végezzem a karácsonyi bevásárlást. Bár néha azt sem tudom, hol áll a fejem, és hol rejtsem el a századik csomagot, de a nap végén mindig hálával gondolok arra, hogy ilyen sok ajándékot vehetek a szeretteimnek karácsonykor (bízom benne, hogy csupa olyan dolgot, ami hasznos, és ami örömöt okoz nekik!).

♥ Mellettem nevetgélő Férj, aki olyan jóízűen tud hahotázni a Csupasz pisztolyt nézve, hogy néha még engem is magával ragad, pedig alapvetően nekem nem ez a humor jön be. 😀

Neked mi tette boldoggá a novemberedet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .