♥ Vagy inkább Vini Vidi, Vici! Mondhatta volna családunk legfiatalabb tagja, aki múlt hétfőn meglátta a napvilágot. Kétségtelen, hogy Vini jött, látott és győzött, hiszen mindenkinek azonnal rabul ejtette a szívét. ♥ Nagyon izgultunk, hogy húgoméknál mikor születik már a várva várt csöppség, már igazán itt volt az ideje, hogy kibújjon. Vini végül döntött és szépen meg is született, majd az első pillanattól kezdve azon volt, hogy ne legyen panasz a testsúlyára. Micsoda öröm! Nem is apró, hanem egész nagy! (S nemsokára személyesen is láthatom, addig pedig a fotóiban gyönyörködöm! ♥)
♥ Az unokaöcsim (ezt még mindig olyan fura kimondani, pedig jó pár éve van már unokaöcsém és unokahúgom is) érkezése okozta boldogság némileg enyhítette a tényt, hogy mindhárom gyerek beteg lett, így szinte minden programot és különórát törölni kellett, s hiába sütött a nap hét ágra, mi bent rekedtünk a négy fal között. Így viszont nem kellett korán kelni reggel, minden rosszban van valami jó! 😀
♥ Ezt leginkább Indy sínylette meg, akire nagyon kevéske időm maradt – bár minden nap próbáltam vele foglalkozni, sokszor kódorgott a kertben mellőzve. Viszont nagy örömöm, hogy egyre jobban megy a bólyához kimenetel, és lassan kapiskálja az oldalra fekvést és a szabályos fekvést is. Haladunk! Lassan, de biztosan.
♥ A múlt héten nem csupán az volt meghatározó, hogy itthon kellett maradnom a gyerekekkel, hanem az is, hogy szerdán felkerült a fogszabályozóm alsó íve is, mely sokkal nagyobb kihívást jelent, mint a felső felkerülése. Mivel a rágás azóta is nagyon nehezemre esik, a napi menü smoothie, zabkása és krémleves. Volt olyan nap, mikor zöldség- és krumplipürét csináltam, mert már olyan rosszul voltam a turmixtól és krémlevestől…
♥ A képen egy „dobj bele mindent” zöldségkrémleves és egy csokis zabkása látható, melyet mostanság előszeretettel készítek és falatozok. Mondjuk a kókuszchipset és zöldségchipset most épp nem tudom megenni, azt leették róla a gyerekek.
♥ Kandalló előtt melegedő Chili cica. Ritkán gyújtunk be, de ha igen, akkor biztosan odatelepszik és érdeklődve figyeli a lángok játékát.
♥ Nagy lelkesedéssel készülni Apukám 70. születésnapjára, mely már mindjárt itt van! Olyan izgatott vagyok!!!!!!!!
♥ Kifésülni Indy csodaszép bundáját, majd gyönyörködni munkám gyümölcsében (de csak addig, amíg a nagy hajszában pofával bele nem zuhan egy sártengerbe).
♥ Törpilla sajnos lemaradt a betegség miatt az ovis farsangról, így itthon öltözött be balettos párducnak. Tündéri volt!
♥ Bár nagy kínok árán, de már képes vagyok megenni a kenyérbelet. Hip-hip hurrá… (Ja, és fogytam is, bár nem ez lett volna a cél! Ó, mit adnék egy ropogós zellerszárért vagy egyéb rágható nyalánkságért!)
♥ Hátsó ajtón „kopogtató” Chilike. 😀
♥ Keménykalap és Krumpliorr című sorozatot nézni a gyerekekkel, akik tátott szájjal bámulták a hetvenes években készült filmet – én pedig meglepően élénken emlékeztem a cirkuszi jelenetre Bagamérivel és a gyerekekkel (mondjuk nem csoda, szerintem vagy ötvenszer láttam gyerekként videón). Elképesztő nosztalgia szállt meg, ugyanakkor nagyon furcsa volt mai szemmel nézni a kissé bugyuta – bár nagyon aranyos – filmet. Egy picit azt is sajnáltam, hogy nem nagyon vannak már hasonló jellegű ifjúsági sorozatok, mindenbe muszáj akciót és animációt csempészni. Nagyon örültem neki, hogy az én gyerekeim egy lassan 50 éves filmet is ugyanolyan érdeklődéssel néznek, mint bármely más mai mesét.
♥ Meglepetés programra vinni a gyerekeket: vasárnap reggel macskakiállításra mentünk! Tátott szájjal bámulták a szebbnél szebb cicákat (én is!). A legjobb az volt az egészben, hogy már előzetes fajtaismeretre tettek szert a sok-sok macskás könyvet bújva, így kenték-vágták, hogy melyik a maine coon, a bengáli, a sphynx, a brit rövidszőrű vagy a ragdoll. (Konkrétan a maine coon és a ragdoll Nagymanó kedvenc fajtái, de nekem is nagyon tetszenek.) Kész csoda, hogy nem még egy macskával tértünk haza! Szegény Chili mit szólt volna…!
♥ Chili-Viliről eszméletlen jó képeket csinálni – fotók hamarosan!
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
