VasárnaPillanatok #220: Futás!

2017. május 21.

♥ Eszméletlen gyönyörű retektermés – aki nem termesztett, az nem tudja: a frissen leszedett reteknél nincs roppanósabb. Hihetetlen élmény a frissen szedett retek ropogtatása – szendviccsel, salátában.

♥ Megvettem az uborka és a paprika palántákat, el is ültettük őket. Nemsokára a paradicsomok is kiköltözhetnek a veteményesbe – remélem minden rendben megy majd! (Pár paradicsom palántát már kiültettem, és azok nem néznek ki valami fényesen…)

♥ Törpilla továbbra is nagyon ügyes pelus nélkül, bár a héten már volt pár baleset. Ettől függetlenül is nagyon büszke vagyok rá. 🙂

♥ Az eperszezon már engem is utolért – a héten ettem magában, zabkásához, turmixban… Nem lehet megunni!

♥ Vettem magamnak pár fölsőt meg egy nadrágot, és Törpillának egy rakás nyári ruhát. Kitalálhatod, hogy melyik okozott nagyobb örömöt… Talán már említettem, hogy egyre jobban utálok magamnak ruhát venni (idegrohamot kaptam, mikor a tizenkettedik farmerba kellett belepréselni magam a próbafülkében…). Szerintem ez azóta van, mióta gyerekeim vannak – rájöttem, hogy mennyivel kényelmesebb nekik shoppingolni! 😉

♥ A hetet zöld turmixszal és Ella narancsos-kardamomos sütijével kezdtem. A turmixba saját termelésű leveles kelem került, éljen! 😀

♥ Hét közepén kinyílt az első rózsa a kertben – valami gyönyörűséges! És az illata…!

♥ Ezen a héten belehúztam a futásba. Összesen négyszer sikerült eljutnom futni valamilyen formában. Még Törpillával is voltam babakocsival, bár az nagyon fárasztó tud lenni, mert közben vagy szórakoztatni kell, vagy azt lesni, hogy elaludt-e vagy nem.

♥ A szombati piacozás alkalmával találtam egy okostelefont a járda mellett (ez nem túl nagy öröm), de fogalmam sem volt, hogyan adom vissza a jogos tulajdonosának. (Sajnos csak kóddal lehetett hozzáférni, azt meg ugye nem tudtam.) Egy idő után szerencsére hívott a telefon tulajdonosa, és nem sokkal később már vissza is adhattam neki a mobilját. Annyira örültem, hogy én találtam meg, ki tudja, mindenki így cselekedett-e volna!

♥ A vasárnapi hosszú futás (8 km) egész jól ment. A táv egy részét erdőben tettem meg, s szinte mellbe vágott az erdő csodás nyugalma, mikor beértem a lombsátrak árnyékába. A hűvös, párás levegő gyógyírként hatott a fáradtságomra, miután tűző napon futottam az aszfalton. A madarak csiripelése és éneke mindig lenyűgöző. De megállni sem időm, sem lehetőségem nincs, mert abban a pillanatban támadnak a szúnyogok! (Jujj.)

♥ Vasárnapra kinyílt az első pár bazsarózsa is. A bazsarózsa/pünkösdi rózsa a kedvenc virágom, az illatáért egyszerűen megőrülök. ♥ Ma reggel is megcsodáltam futás előtt, és alig tudtam búcsút mondani neki – talán azért is szeretem ennyire, mert olyan rövid ideig nyílik…

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Oszd meg Te is a boldogságot!

    Hozzászólok

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    *

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk...

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár