♥ Elérkezett ez a pillanat is: Törpillát beirattuk az óvodába. Emlékszem, mindkét fiúnál ugyanígy éreztem – tudtam, hogy jó helyre kerülnek, de ugyanakkor kicsit belesajdult a szívem a felismerésbe, hogy nemsokára végleg “kirepülnek” (oké, azért nem teljesen 😉 ) otthonról.

♥ El sem hiszem: hetek óta tervezgetem, hogy eljussak jógára. Most végre találtam egy megfelelő időpontot, és kikötöttem egy másfél órás Yin jógán. Fantasztikus volt! És meglepően nehéz. Nagyon szeretnék még máskor is elmenni, az biztos hogy van még hova fejlődnöm. 🙂

♥ Ezen a héten (is) sok zöld ital készült a konyhámban. Zöld lével indult a hét, majd isteni zöld turmixszal folytatódott, és hétvégére is jutott egy kis zöld frissítő. ♥

♥ Ezen a héten szippantottam először bele az orgona mámorító illatába. Nem tudom, hogy egyáltalán létezik olyan, aki ne imádná az orgona illatát?!

♥ Kismanó névnapját ünnepeltük, aki hetek óta várja már a “nagy napot”. A névnapja reggelén köszöntöttük, és egy kapuskesztyűt kapott ajándékba, amire már olyan régen áhítozott. Teljesen odáig volt, mikor megkapta! Nagyon nagy becsben tartja, ahova csak lehet, mindenhova magával viszi.

♥ Kibújt a rukkola a kiskertemben, és nemsokára szüretelhető a hónapos retek!

♥ Továbbra is odavagyok a spárgáért, és minden héten beszerzek belőle egy nagy csomót: mert a gyerekek is imádják! Párolva, sülve, krémlevesnek… Most már pitét is kellene belőle készítenem.

♥ Amikor üres a gyomrom és üres a hűtőm, akkor jön az SOS terv végszükség esetére: teljeskiőrlésű pirítós földimogyoróvajjal megkenve és banánkarikákkal megrakva. Mindig bejön! 😀

♥ Kicsit nosztalgiázni: két éve volt Törpilla keresztelője. Megnézegettem a keresztelőn készült képeket, majd rájöttem, hogy mire használom majd egyik ezer éve vásárolt bazsarózsa mintákkal díszített fotóalbumomat. Ki is válogattam egy csomó képet mindhárom gyerek keresztelőjéről és előhívattam őket. Már csak össze kell állítanom az albumot az utókor részére. 🙂 (A válasz a kérdésedre: igen, szeretem a fotóalbumokat.)

♥ Meglátogattuk nagyszüleimet hétvégén a Velencei-tónál, és beugrottunk az Agárdi Pálinkafesztiválra is. Annyira jó volt magamba szívni a Velencei-tó békéjét (na, nem a fesztiválon!), hallgatni a madárcsicsergést, kicsit belassulni. Nekem mindig erről szólnak az ott töltött napok, és már tervezzük a következő látogatást. Nemcsak azért, mert a nagyszüleim mindig nagy szeretettel várnak minket, hanem mert a gyerekek is nagy lelkesedéssel mennek (legújabb szenvedélyük a dédapjukkal való horgászat).

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Oszd meg Te is a boldogságot!
Share on Facebook0Pin on Pinterest0Tweet about this on TwitterShare on Google+0Email this to someone

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*