- Múlt héten Törpilla beteg volt, így itthon voltam vele. Megvannak ennek ilyenkor az apró örömei, s persze bosszúságai is, ezt mindenki tudja, aki beteg gyerekkel van otthon a nap 24 órájában. Azt hiszem, én most inkább az örömökre fogok koncentrálni. 🙂
- Beszűrődő napsütésben jógázni, mialatt Törpilla a szobájában rajzolgatott. Valahogy olyan idilli volt az egész, elöntött a végtelen szeretet és a hála! Ez volt a nap fénypontja számomra.
- Babázni, Barbie-zni, olvasgatni Törpillával. Olyan jó, hogy még van egy kislányom, akivel játszhatok, most kell értékelni ezeket a pillanatokat, hisz oly gyorsan elillannak!
- A hét végére szerencsére meggyógyult annyira, hogy el tudtunk menni lovagolni, a ramaty idő ellenére. Annyira cuki volt az istálló macskája, muszáj volt megörökítenem, ahogy a hűvös, esős időjárás miatt behúzódott az istállóba.
- Csillogott-villogott a kocsim, mert végre elvittem kitisztíttatni, halleluja! (Update: azóta már jobb nem nézni rá… 🙂 )
- Hétfőn este voltam koncentrációs tréningen, illetve dog dancing klubfoglalkozáson Indy-vel a Vajdahunyad váránál. Gyönyörű volt a látvány, csodás helyszín egy ilyen tréninghez! Többet kellene vele a városba mennem, de persze felteszem a kérdést, hogy mikor?
- Sikerült elmennem a szokásos csarnokos gyakorlásunkra is Indy-vel, Férj besegített, és addig vigyázott Törpillára. Jól mentek a feladatok, Indy egyre ügyesebb!
- Március elsején befejezni a FLOW 30 napos jógaprogramot, mely a Yoga With Adriene tizedik, és egyben utolsó jógautazása. Bevallom, hogy nagyon elérzékenyültem. Annyi mindent köszönhetek Adriene-nek, el sem tudom mondani. Elszomorít, hogy nem lesz többé 30 napos jógautazás, de az is igaz, hogy mindig itt lesznek nekünk a már meglévő programok. No meg az is vigasztal, amit Adriene mindig mond: „Minden vég valami újnak a kezdete.”
- Itt a tavasz, igeeeen! 😀 Kinyíltak a krókuszaim, hurrá!
- Múlt héten rekordmennyiségű házimunkát sikerült elvégeznem, ami elégedettséggel tölt el.
- Péntek este színházba menni Férjjel. A Belvárosi Színházban a Lavina című darabot láttunk, melyben lehengerlően jó volt a színészek alakítása. Nagyon nagy hatással volt rám a zseniális játékuk, valósággal megbabonázva lestem minden szavukat. Érdekes, drámai történet, még azoknak is javaslom, akik egyébként előnyben részesítik a könnyed színdarabokat.
- Szombaton volt Chili macskám hatodik születésnapja! Ebből az alkalomból Törpilla különlegesen finom menüvel kedveskedett a macskáknak, a kedvenc tasakos nedves tápjukat kapták, jutalomfalatokkal díszítve. 🙂
- Esős szombat délutánon az „Hercule Poirot titkos élete” című könyvet olvasni egy jó házi készítésű cappuccino mellett. Érdekes ez a könyv, de csak nem haladok vele, mindig van valami, ami háttérbe szorítja. Így még jobban felértékelődött, hogy most egy fél órácskát neki szentelhettem.
- Közben Nagymanót hallgatni, ahogyan a legújabb gitár darabjait gyakorolja. Egyszerűen imádom hallgatni, ahogy gyakorol, valahogy olyan megnyugtató…
- Szombat este Férjjel a Hululu nevű vietnámi étteremben enni a belvárosban, még soha nem voltunk itt, hirtelen jött ötlettől vezérelve esett rá a választásom. Nagyon finomakat ettünk, jó volt a kiszolgálás is, megérte elmenni!
- Vasárnap korán reggel a kutyasuliba menni egy jó kis engedelmes klubfoglalkozásra. Abszolút megérte felkelni érte, nagyon jól éreztük magunkat, Indy valósággal brillírozott! 🙂
- A vasárnapi napsütés olyan hatással volt rám, hogy merész lépésre szántam magam: elmentem futni, a lábműtétem óta először! Kb. 2,5 km-es távot tettem meg, egy részét gyalogolva, de a nagyobb részét futva. Felemelő érzés volt! Érdekes, de futás közben érzem igazán, hogy élek! Majdnem fél év telt el futás nélkül, így most mindenem fáj… Semmi sincs, ami olyan szinten megdolgoztatja az embert, mint a futás. Alig várom a folytatást!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
