Haha, az utóbbi időben azt hiszem egyre inkább hétfőre tolódik a vasárnapi bejegyzés, de azt hiszem ez egy ilyen időszak most, amíg Törpilla nem megy bölcsibe. Októbertől kezdődik, úgyhogy az már nem sokára van!
Hát igen, elindult a szeptemberi hétköznapi rutin, ami még egyáltalán nem rutin, hanem inkább próbálgatjuk, hogy pontosan hogy is néznek majd ki az elkövetkezendő hónapok. Ki kit visz hová és mikor, milyen különórákra kell időben odaérni, pontosan mikor lehet Nagymanót elhozni az iskolából… Szóval az egész hét teljesen kaotikusan telt, megspékelve még csomó egyéb programmal. Ennek ellenére azért megint tele volt örömmel, ami azért jó, mert amikor negatív gondolatok vesznek rajtam erőt (főként olyan dolgokkal kapcsolatban, amiken nem tudok változtatni), akkor ezekre az örömökre koncentrálok.
♥ Megkezdődött a karate edzés, a gyerekek nagyon szépen visszazökkentek az edzések régi rutinjába, nagyon büszke voltam Kismanóra, aki egy alkalommal egyedül is hajlandó volt elmenni, mikor bátyja épp nem ért rá más elfoglaltság miatt. A karatét fantasztikusan jó sportnak tartom ebben az életkorban, aki egyszer megnéz egy ilyen edzést (főként olyan zseniális edzővel, mint a miénk 🙂 ), akkor biztos vagyok benne, hogy ugyanezen a véleményen lesz!
♥ Újra kezdődtek a foci edzések is, ezekre nem mindig sikerült eljutnunk, de azért a fiúk az edzés utáni fagyit szokás szerint behajtották. 🙂
♥ Amikor Nagymanó azt mondja nekem elgondolkodva: „Anya, ma olyan rossz volt a husi az iskolában, nem ettem meg, annyira nem ízlett. Lehet, hogy én is vegán leszek?” 😀 (Mondjuk a téliszalámi imádatából kiindulva egy ideig biztosan nem!)
♥ Barackos crumble-t készítettem múlt vasárnap, és a fotójával még tartoztam Nektek: íme, ilyen szép – és nagyon finom – lett!
♥ Múlt héten nem tudtuk megcsinálni a családi fotózást teljes egészében, mert befelhősödött nagyon az idő, így ezen a héten pótoltunk. (Férj legnagyobb örömére, vahahaha.) Szerintem jól sikerültek a képek, majd meglátjuk hamarosan, de azért rettenetesen lefáradtunk, mert nem kis feladat három gyereket úgy animálni és koordinálni, hogy a végén szuper fotók szülessenek… (Ja, és még esetleg Te magad is jól nézz ki a képeken! 🙂 )
♥ Mikor nagyon fáradt voltam, és Férj lelépett a három gyerekkel otthonról. Gyorsan elvégeztem pár halaszthatatlan háztartási teendőt, majd bevetettem magam az ágyba, hogy relaxáljak egyet Bagdy Emőkére. Nnna, kb. 5 percig tartott a relaxálás, annyira jól sikerült, hogy teljes pánikban ébredtem kb. 45 perccel később… De legalább este nem estem hullafáradtan az ágyba.
♥ Biopiacolás tesómékkal – megint olyan sok szép zöldséget és gyümölcsöt láttam (vettem), minden alkalommal egy élmény a szombati piac. Abban még nem vagyok túl profi, hogy rendesen beosszam a megvásárolt terményeket, mert néha túl gyorsan elfogynak, néha bizony meg-megromlanak. De nagyon igyekszem!
♥ Látogatás szombaton a II. Vegan Food Fest-re, melyet az Allée sétányon rendeztek meg. Talán most még jobban tetszett, mint a múltkor, bár lehet hogy ennek az volt az oka, hogy csak Törpilla volt velünk, aki végig húzta a lóbőrt a babakocsiban. 😀 Én gyros tálat ettem, melyet a Döner Kebab asztalán fotóztam és fogyasztottam el. ? Ugyanis Férj bojkottálta a vegán árusokat, mondván, hogy ő eszik egy jó gyrost. ? Ezek után vettem a Napfényesnél egy gyros tálat és leültem mellé. Ha harc, hát legyen harc! ? A tál frenetikusan finom volt, minden falatnál hálát adtam az égnek, hogy ezt ehetem. Férj pedig megkóstolta, és elismerte, hogy finom. ?Ezután az ebédet egy-egy adag Napfényes fagyival zártuk, ami az ő ízlésének is abszolút megfelelt. ? Peace!
♥ Vasárnap Visegrádra vándoroltunk. 🙂 Azaz kirándultunk. Miután megnéztük a Fellegvárat (ahol a gyerekek kellően kiélték katonásdis hajlamaikat), némi ebédet követően a Mátyás-király Játszótéren kötöttünk ki, ami nagyon bejött mindannyiuknak. Törpilla alapvetően homokozóőrült – úgyhogy ahol van homokozó, ott ő jól elvan. A fiúk pedig kipróbálták szinte az összes játékot, mire bejelentettük, hogy mennünk kéne. Alig tudtunk hazaindulni fél 4 körül, amikor mi már totál elcsigázottak voltunk és majd’ megsültünk a 30 fokban. Ez őket nem zavarta. 🙂 Jó kis nap volt ez, annak ellenére, hogy totál kipurcantam estére (ennek folyománya, hogy csak most készült el a bejegyzés is).
♥ Amikor egy ilyen cetlit kapok (lásd fotón) Nagymanótól (aki már egész szépen tud írni). 🙂 Hogy miért is? Öööö… Meg mertem cáfolni, hogy erősebb nálam. Megfenyegetett, hogy úgyis erősebb és rávetettem magam, majd némi dulakodást követően szabályosan két vállra fektettem. Jesszus, nagyon nevetségesen festhettünk, de némileg felment bennem a pumpa. 😀 Mindezt a család többi tagja végignézte, Férj pedig kellően szarkasztikus megjegyzéseket tett az erőnlétemre és az idegi állapotomra. Oké, egy picit rosszul esett a cetli, de inkább nagyot nevettem magamban rajta, ezért jön most ide a heti örömökhöz. Meg persze Nagymanó nem egy haragtartó típus, hála az égnek.
♥ Törpillát elnézni a dinnyés kis napozójában, amit talán most hord utoljára (jövőre már tuti kicsi lesz).
♥ Turbó mindig nagy boldogan „asszisztál” Törpillának a csínytevéseiben, méghozzá kétféleképpen: vigyorgó arccal, lógó nyelvvel, csóváló farokkal nézi, hogy miben sántikál, vagy leheveredik a kőre és szundít egyet amíg a kisasszony körülötte sertepertél (ez utóbbi alkalmával fotóztam le a mancsait).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
