Vaspill139

♥ Kétségkívül, a hét legfontosabb momentuma az volt számomra, mikor Nagymanó először ment iskolába. Szerintem minden, gyermekét első osztályba irató szülő így van ezzel – óriási lépés ez az óvodától a nagybetűs életig vezető úton.

♥ Elnézni Nagymanót, ahogyan fehér rövidujjú ingben, fekete nadrágban áll a hátára készített nagy, piros hátizsákkal. Szuper hátizsákot találtunk, én magam is elfogadnám, olyan profi. Ő is teljesen odavan érte, alig lehetett levenni róla, miután megvettük. Viszi azóta mindenhová. 🙂

♥ A szeptember elsejei iskolai évnyitó (melyen megjelentünk teljes létszámmal 🙂 ) a hét legmeghatóbb és persze egyik legörömtelibb pillanata volt egyben. (Oké, bevallom, kicsit sokkoló is volt, mert előjött a rengeteg emlék arról az időszakról, mikor még én voltam kisiskolás. Uhh. Öreg vagyok!)

♥ Nagymanó tanítónénijei nagyon szimpatikusak, így nem volt őt nehéz ott hagyni az iskolában, és az ő határtalan lelkesedése nagyon megkönnyíti még a dolgunkat (azaz nem vagyunk annyira elkenődve, hogy vajon mi lesz vele a suliban?!)

♥ Jó volt az iskola után az oviba visszamenni és elvinni Kismanót – megint találkozni a régi, ismerős, kedves arcokkal. Kismanó kicsit nehezebben ment az oviba (!), de pénteken már nem volt semmi gond a mentellel.

♥ A hét elején még játszótéren voltam a gyerekekkel, és mialatt én Törpillával homokoztam, a fiúk libikókáztak. Ez kb. fél órán keresztül így volt, csak azt hallottam, hogy elégedetten susmorognak maguk között. Hazafelé szokatlanul figyelmesek és fegyelmezettek voltak, Kismanó még fel is ajánlotta, hogy jön végig mellettem a biciklijével (máskor elszáguld az utca végéig és hátra se néz). Mikor hazaértünk, elkezdtek rendet rakni, majd kettesben játszottak halkan. Teljesen meglepődtem. Mint kiderült, azt beszélték meg, hogy ők mostantól jók lesznek. ♥ Ez az elhatározás sajnos csak késő délutánig tartott, mikor egy adandó alkalommal jó össze is vesztek, de azért jó volt az átmeneti javulás is.

♥ Isteni finom jégkrémek, melyek receptjeit már közzé is tettem a blogon. Szánom-bánom, de ezen a héten csupán ennyi tellett tőlem – ugyanis minden időm a tankönyvek kötése, tanszerek beszerzése, főzés, mosás, s milliónyi egyéb teendő kötötte le.

♥ Többek között egy családi fotózás, melyre szó szerint fel kellett készülni (ruhákkal, ötletekkel, kutyafürdetéssel!) és ami nagyon jó hangulatban zajlott, de sajnos pechesek voltunk és befelhősödött az idő – emiatt nem tudtuk elkészíteni a tervezett képeket, és ezért lesz még egy alkalom, mikor fotózásra kerül majd a sor.

♥ Édesburgonyás-csicseriborsós ragu barna rizzsel – nagyon jól sikerült a curry jellegű étel, és a jóízű vacsora élményét még a csodás rózsák is emelték, melyeket Férj anyukájától kaptam. 🙂 (A Deliciously Ella alkalmazásban találtam a receptet – szuper ez az app!)

♥ Törpilla egyre többet, egyre szebben beszél – komolyan mondom, hogy egy élmény hallgatni. Csak csacsog és egyre több az érthető szó, mondat. Fantasztikus látni a fejlődést napról napra.

♥ Utószülinapi ünneplés barátnőmmel és kislányával – mindig nagyon örülünk, mikor hozzánk látogatnak!

♥ Szombati biopiac anyukámmal – mindig le akarom fotózni azt a sokféle jót, amit ott lehet találni, de mindig úgy rohanok… Rengeteg mindent kell megvenni, és persze állandóan időzavarban vagyok. Legközelebb biztosan készül kép 😉

Viszont lefotóztam kis kedvenceimet, a Lifebar szeleteket, amiknek rettentően megörültem – eddig csak Prágában élő barátnőmnek köszönhetően sikerült hozzájuk jutnom. Végre itthon is kaphatóak!

♥ Babakocsis futóverseny, melyen a kísérőm Nagymanó volt. 🙂 Rettenetesen büszke voltam rá, ugyanis a 3 km-es távot végig futva bírta és nagyon jó idővel végeztünk (19 perc). Bevallom őszintén, hogy sokkal gyorsabban én magam sem teljesítettem volna, mert a sportos, de nem futásra szánt babakocsiban repíteni a 12 kilós Törpillát nem kis feladat. 🙂 A végén a hajrában be is előzött, és még úgy sem tudtam megelőzni, hogy maximális sebességre kapcsoltam. Nagyon büszke az érmére, mely az ágytámláján kapott helyet.

♥ Elolvastam Bagdy Emőke Relaxáció, megnyugvás, belső béke című könyvét és elkezdtem használni a hozzá tartozó relaxációs CD-t. Kifejezetten jónak tartom, bár még csak egy relaxációt próbáltam ki belőle. Mindenkinek ajánlom! ♥

♥ Vasárnap délután crumble-t készítettem – ezt a hagyományos, angol desszertet, melynek az alapja valamilyen gyümölcsből, a teteje pedig zsiradékkal elkevert zabpehelyből és lisztből, esetleg magvakból áll. Én őszibarackkal és egy pici banánnal készítettem, a teteje pedig mandulalisztből, zabpehelyből és kókuszolajból állt. (Mindkét réteg kapott juharszirup édesítést.)

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .