♥ Szép lassan az összes ajándékot beszerezni karácsonyra. Egy-két dolog kivételével most már szinte mindent online vettem, ugyanis sem időm, sem kedvem nincs elmenni a boltokba személyesen. Bevallom, hogy engem már jó ideje levett a lábamról az online shopping, csak győzzek neki ellenállni…! 😉
♥ Egy-két különösen frappáns ajándékra lelni, és előre „dörzsölni a tenyerem”, hogy mit szól majd az ajándékozott. 🙂
♥ Cukibbnál cukibb fotókat készíteni Törpilláról, aki egyrészt már nem szereti, ha fotózom (rázza a fejét, és hátat fordít!), másrészt viszont néha eszébe jut, hogy pózol egyet, ami azt jelenti, hogy szépen feláll, és másodpercekig vigyorogva álldogál, hogy én kattintgathassak.
♥ Összejönni barátnőmmel, hogy megpróbáljuk elkészíteni az első adag saját macaronunkat. Khm, nem egészen úgy sült ki a dolog, mint ahogyan azt terveztük! Gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire?! Sajnos túl sűrű lett a tészta, ugyanis kevés tojásfehérje ment bele (mivel rossz volt a mérlegem!). Azt hiszem megint neki kell futnunk valamikor. Mindenesetre a félresikerült pisztáciás puszedlik így is elfogytak kb. egy óra leforgása alatt, csak mutatóba maradt belőlük pár darab. Azt hiszem a családom férfitagjainak mindegy, hogy milyen a macaron állaga, a lényeg, hogy jó édes legyen! 😉
♥ Esténként belbújni a tavaly a Mikulástól kapott melegítőmbe, melynek alsó részét stílusosan különféle karácsonyi motívumok díszítik, fölsőjén pedig egy nagy doboz tej és pár keksz áll, „Only for Santa” felirattal. 😀
♥ Hogy még karácsonyosabb legyen a hangulatom, adventi teát kortyolgatni (karácsonyi bögréből!), és egy kölcsön könyvet lapozgatni, melynek a címe „Karácsony – Az ünnep varázsa”. A kilencvenes években jelenhetett meg ez az eredetileg német kiadvány, melyben különböző országok karácsonyi hagyományai és receptjei szerepelnek. Nagyon érdekes és nagyon gusztusos, bár este relatíve üres gyomorral nem biztos, hogy tanácsos fellapozni… 😉
♥ Karácsonyi kézműves délutánon részt venni Kismanóval az oviban. Ragasztottunk, festettünk, sütiket dekoráltunk – mindezt nagy lelkesedéssel és teljes odaadással. Olyan büszke volt a sok-sok cukorkával dekorált mézeskalácsra, ragaszkodott hozzá, hogy itthon mindenki kapjon belőle.
♥ Meglátogatni tesómékat és hat hónapos kislányukat. Törpilla és a baba odavoltak egymásért, felváltva vigyorogtak és nagy érdeklődéssel nézték egymást. Törpilla ugyan nehezen értette meg, hogy ezzel a babával nem lehet úgy játszani, mint az otthoniakkal, de egy idő után elfogadta a helyzetet. Olyan rég nem találkoztunk, nagyon jó volt!
♥ Végre elmenni futni egy hét kihagyás után (egyszerűen nem volt időm rá). Úgy éreztem magam, mint egy napok óta boxában álldogáló ló, akit végre kivisznek dolgozni, és „tele van”. A szokásos lassú bemelegítő tempó helyett rögtön az utazósebességre kapcsoltam, mert olyan jó kedvem kerekedett! (Kivételesen nem is lett belőle probléma.)
♥ Futás után sikerült kivenni a kontaktlencsémet! Ez így önmagában biztosan nem tűnik túl örömteli momentumnak, de nekem nagyon felemelő pillanat volt. 😉
Sajnos nem igazán bírja a szemem a kontaktlencsét, mert könnyen kiszárad, de hosszabb futásoknál általában viselem, mert a szemüveg állandóan lecsúszik. Ha fúj a szél, akkor előfordul (csupán egy óra hordás után!), hogy hazaérkezés után képtelen vagyok kivenni, annyira „rászívódik” a szememre.
Most is ez történt, hiába csöpögtettem, meg sem mozdult. Na, ilyenkor bepánikolok, és vizualizálom magam a szemklinika ügyeletén üldögélve…
Ezért számtalan csepegtetést követően rákerestem a neten, hogy hátha találok valami jó tippet, amit még nem ismerek. Elolvastam a „WikiHow” oldalon a „Hogyan távolítsuk el a szemünkről a kontaktlencsét, ha nem megy”, melynek egyik legfontosabb tanácsa az volt, hogy ne pánikoljak. 😀
Miután végigolvastam a cikket, bementem a fürdőszobába, és varázsütésre minden gond nélkül kivettem a lencséket. Voilá, mikore nem képes a WikiHow?! 😉
♥ Kiakasztani egy csokor fagyöngyöt a bejárati ajtó fölé, mely nagyon jó ürügyet szolgáltat majd egy kiadós üdvözlő csókra. ♥
♥ Megfigyelni Törpillát, ahogyan lefirkálja az első „rajzát”. ♥
♥ Készíteni még egy adventi gyertyaösszeállítást, ugyanis a kertünkben található ezüstfenyő metszése után sok-sok gally maradt, és kaptam ajándékba pár csillogó karácsonyfa alakú mécsest. Pár meglévő csillag is akadt itthon, így nem bírtam ellenállni még egy gyertyakompozíciónak, ugyanis a másikat csak hétvégente gyújtjuk meg, hogy ne égjen le gyorsan. Így viszont hétköznap is lesz egy, amit mindig meg tudok csodálni (és meggyújtani). 🙂
♥ Nagymanó legújabb alkotása, melyben ezúttal összeírta kedvenc focistái nevét. Megeszem!!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
