♥ Új futócipőt Nagymanóval tesztelni, aki biciklivel kísért. Ez valósággal szárnyakat adott! ♥
♥ Új futócipőt megújult zeneválogatással tesztelni. A zene segít túlélni a mélypontokat, elvonja a figyelmem a zavaró tényezőkről, mint amilyen pl. az, hogy melegem van, a bokafájás, a légszomj, az állandóan lecsúszó napszemüveg (ha épp dioptriásban futok, és megőrülök tőle), a húzódás a lábszáramban, és egyébként az idegesség, hogy már megint túlpörögtem a kijelölt pulzuszónát, de ugye anélkül meg a tempót nem tudom tartani. Szóval sok mindenre jó a zene 😉
♥ Férjjel megnézni 19-én az István a király c. musicalt, amire az utolsó pillanatban (előző nap!) sikerült jegyet szereznünk. Hihetetlen öröm volt az is, hogy elmehettünk, de maga az ottlét és az énekesek produkciója is felemelő volt (pedig esőkabátban, nylonnal borítva ültünk a nézőtéren). Azt kell, hogy mondjam, hogy iszonyúan tetszett. Láttam már hasonló szereposztással évekkel ezelőtt, de ez most még jobb volt (sokkal jobban is láttam).
♥ Első éjszaka az összes (!) gyerek nélkül. A koncert után későn értünk haza, és üres otthon fogadott, ugyanis a három gyereket „leosztottuk” a nagyszülők között. Másnap fél 9-ig sikerült aludnunk. Merőben szokatlan élmény! 😀 Nagyon szuper volt, ugyanakkor már alig vártam, hogy láthassam Tökmagot.
♥ Meglátogatni Tökmaggal tesómat és kisbabáját. Rég voltam náluk, így nagyon örültem neki, hogy összejött a látogatás. Tökmag persze odavolt a babáért és folyamatosan csak azt ismételgette, hogy babababababa… És próbálta megsimogatni (megnyomorgatni?)
♥ Agárdi kiruccanás nagyszüleimhez – mindig jó látni őket, és most az időjárás is kegyes volt hozzánk. Már alig várom, hogy jövő héten következzen a folytatás, amikor megismételjük a látogatást.
♥ Kirándulás Visegrádra a gyerekekkel. Reggel csak gondoltunk egyet, aztán elmentünk. Imádom, ahogyan a fiúk ilyenkor a kis hátizsákjaikkal baktatnak az erdőben, és kb. 10 perc után közlik, hogy fáradtak, és telepedjünk le piknikezni. Ilyenkor előveszik az elemózsiájukat (keksz), az itókájukat (kulacs víz), és elégedetten falatoznak. Tündériek! 🙂 A kis étteremben pedig ahová betértünk ebédelni, pont két lovas is elhelyezkedett, így nagyon szép „kilátásunk” volt. 🙂
♥ Tökmag cuki lábacskái, ahogyan próbál állni – de még elég kezdetlegesen.
♥ Vacsora és vendégek nálunk: külföldön élő barátaink látogattak meg minket két kisfiukkal. Természetesen a gyerekek azonnal egy hullámhosszon voltak, mi pedig tudtunk egy kicsit beszélgetni – azért nem sokat, mert ember legyen a talpán, aki négy 3 és 6 év közötti fiút kordában tud tartani… (és közben egy egyévest dajkálni!)
♥ Könyvtárazni (zuhogó esőben) a gyerekekkel – imádom a könyvtárakat, és remélem, hogy nekik is át tudom adni azt a szeretetet és jó érzést, amit olyankor érzek, mikor belépek a könyvek birodalmába.
♥ Tűzijátékot tévé előtt üldögélve nézni a gyerekekkel – már le kellett volna feküdniük, de megengedtük, hogy maradjanak. Most először látták velünk a közvetítést, és nagyon tetszett nekik (bevallom, hogy nélkülük talán meg sem néztem volna, de így nagyon élvezetes volt).
♥ Fantasztikus paradicsomtermés, amit SOS kellett leszedni a gyerekekkel, mert teljesen szétrepedtek az esőtől.
♥ Tökmagot szemlélni, aki most már igazi minden lében kanál lett. Például a frissen összerendezett barkács dobozom is nagyon érdekelte… 😉
♥ A változékony idő ellenére kiélvezni augusztus utolsó előtti hetét, és azon töprengeni, hogy múlhatott el már megint egy nyár?! (Ez utóbbi gondolat inkább keserű, mint édes, de ha jobban meggondolom, hálás lehetek, hogy ilyen csodás nyarunk volt, így maradjunk abban, hogy keserédes.)
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
