Az alábbi megrázó kisfilm nagy hatással lesz Rád!
Nézd meg, hogy mi történne, ha „mások szívével láthatnál”.
Ennek fényében azt hiszem, hogy sok mindent másként látsz majd.
A magyar fordítást a videó alatt találhatod.
„Történhetne annál nagyobb csoda, mint hogy egymás szemével lássunk egy pillanatra?” (Henry David Thoreau)
Retteg a vizsgálattól. Fél, hogy túl sokáig várt.
Jól sikerült a felesége műtétje. Hazamegy pihenni.
Új szívre vár.
19 éves fia lélegeztető gépen van.
Nem teljesen érti.
Túl sokkos állapotban van ahhoz, hogy megértse a kezelési lehetőségeket.
3 órája vár.
A férje halálos beteg.
Meglátogatja az apukáját – utoljára.
25. házassági évfordulóját ünnepli.
A felesége szélütést kapott. Aggódik, hogyan gondoskodik majd róla.
Nemrég elvált.
Most tudta meg, hogy apa lesz.
A lánya szombaton megy férjhez. Elhatározta, hogy ott lesz.
Aggódik, hogyan fog fizetni a kezelésért.
Évek óta először megy nyaralni holnap.
7000 mérföldre van az otthonától.
A 12 órás műszak vége felé közeledik.
Öt éve rákmentes.
Reméli, hogy ma már kézbe foghatja.
Láttak „valamit” a mammográfiai leletén.
Most írta alá, hogy ne élesszék újra.
Mindig szeretett volna saját gyermeket.
Végre jobbak a fülei.
Autóbaleset 6 hónappal ezelőtt. A fájdalom nem múlik.
A daganat jóindulatú volt.
A daganat rosszindulatú volt.
Ha valaki más cipőjében lennél,
hallanád, amit ő hall,
látnád, amit ő lát,
éreznéd, amit ő érez,
akkor máshogy bánnál vele?
Lehet, hogy kívülről mások vagyunk, de legbelül mindannyian ugyanarról álmodunk.
Légy kedvesebb másokkal.
Azt hiszem, nem sokat kell hozzátennem a videó üzenetéhez, amit egyébként egy amerikai kórház készített.
Írtam már többször is az empátiáról, ami szerintem a boldog és sikeres élet egyik legfontosabb hozzávalója.
Ezt a filmet megnézve azt hiszem, hogy még a legkevesebb beleérző képességgel rendelkező ember is gondolkodóba esik, hogy igazságos volt-e a múltkor a másikkal, hogy joggal bántotta-e meg, vagy veszekedett vele.
Egy ember lelki állapotáról sajnos csak és kizárólag akkor lehet valójában fogalmad, ha Te magad is átélted ugyanazt a helyzetet. Akár igen, akár nem, a kedvesség az egyik legfontosabb dolog a mindennapok folyamán!
“Mi lenne, ha mások szívével láthatnál?” - 6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Szia Anni!
Sajnos az élet néha nagyon kemény próbák elé állít mindenkit. Ilyenkor nagyon nehéz más szívével látni és azt nézni mi a jó a másiknak. Ha ez nem is sikerül, mindenképp a legfontosabb dolog az, hogy tudjunk bocsánatot kérni és a hibáinkat tévedéseinket beismerni és vállalni. De a legnehezebb megbocsátani, és a haragot elengedni.
Pedig csak annyi az egész, hogy akkor és abban az adott helyzetben mindenki azt tette amit csak tudott és a legjobbnak gondolt.
Én 19 éves voltam amikor az apukám meghalt pillanatok alatt. Anyukám annyira szerette, hogy bánatában utána halt. Egyedül maradtam testvérem nem volt. És én nagyon sokáig gyűlöltem az anyukámat amiért lemondott rólam és egyedül hagyott. Mára már elszállt a haragom mert sokat tanultam az élettől. Volt alkalmam átélni az a fájdalmat amit egy másik társ elveszítése okozhat. Most már inkább azt bánom, hogy nem fogtam a kezét amikor sírt és nem vigasztaltam és nem mondtam neki el azt, hogy anyu bárhogy is lesz én mindig nagyon szeretlek. Elfogadom azt ahogy döntesz. Nem mondtam neki elégszer, hogy fonto9s nekem, csak sírtam és sírtam az apukám után.
Most már tudom milyen fontos minden pillanatot megélni.
Mindig elmondani a másiknak azt, hogy szeretem. Megfogni a kezét és megölelni.
Ha vannak is vitáim, lenyugodni aztán megbeszélni.
Ha én hibáztam mindenképp bocsánatot kérni.
Ez a Most értelme, mert csak a Most felett van hatalmunk irányítani.
A múltat és a jövőt nem tudjuk uralni, de a Most-ot igen.
És én csak most tudom elmondani Neked Anni nagyon sokat tanultam Tőled. 🙂
Nagyon szép amit csinálsz, ez nagyon jó dolog, és én nagyon hálás vagyok azért hogy megismerhettelek.
És köszönöm, hogy általad jobb emberré lehetek.
És látni azt, hogy milyen anyuka legyek majd mert csak Rólad és az emlékeimből tudok mintát alkotni.
Köszönöm, hogy ezt megmutattad. 🙂
Tündi
Kedves Tündi!
Köszönöm a hozzászólásodat! Én azért csodállak, hogy így le tudod ezt írni, pedig nincsenek rá szavak, hogy milyen fájdalmat élhettél át (duplán). Nekem még hasonló tapasztalatom sem volt az életben, eddig nagyon kegyes volt hozzám – úgyhogy könnyű boldognak és kiegyensúlyozottnak lennem. De tudom, hogy még bármit tartogathat számomra, és bár optimizmussal tekintek a jövőbe, soha nem tudhatjuk, hogy milyen lesz a holnap.
Nagyon érdekes, amit a „most”-ról írsz, ugyanis ma jelenik meg egy új bejegyzésem, ami hajszál pontosan erről szól – majd olvasd el. 🙂
Köszönöm szépen a szép szavakat, mindig nagyon jól esik, ha dicsérnek. Nagyon örülök, hogy Te is gazdagabb lettél a bloggal, mert én ugyanezt érzem. Ezeket a bejegyzéseket, tanácsokat saját magamnak is írom – ezzel azt akarom mondani, hogy távolról sem sikerül mindig ezeknek megfelelően élnem. De igyekszem, mert hiszek benne, hogy lehetünk egyre jobbak és jobbak, ha mi is úgy akarjuk. És a belső boldogság egyik alappillére, hogy az ember úgy érezze, a jó felé halad, és hasznosnak érzi magát.
Nagyon szèp,megható ès elgondolkodtató hozzászólás kedves Tündi.Nagyon csodálatra mèltó a hozzáállásod.
Ès osztom a vèlemènyed a bloggal kapcsolatban.Nekem is sok lendületet adsu nap mint nap Anni.Csak így tovább.Ès jó babázást.
Köszönöm szépen, igyekszem! 🙂 Örülök, hogy lendületet ad. Mikor negatív gondolataim támadnak, akkor nekem is sokat segít, hogy átlendüljek. Ha valami pozitívról írok ilyenkor, akkor az akaratlanul is a jó irányba tereli a gondolataimat.
Én kritikus vagyok az emberekkel, nehezen tolerálom őket.
Ezek után másképp fogok hozzáállni.
Köszönöm.
Mindig is kritikus voltam – másokkal és magammal szemben is. Ezt a tulajdonságomat az utóbbi években tudatosan próbálom leépíteni, mert egy bizonyos szintig hasznos lehet ugyan, de egyébként nem válik az ember (és mások) hasznára. Szóval én is igyekszem. 😉