vaspill 81

Milyen érdekes, hogy még soha nem gondoltam bele annak a kifejezésnek a lényegébe, hogy „anyai örömök elé néz”. Ezen a héten ugrott be, hogy én most a szó legszorosabb értelmében fürdöm az anyai örömökben. Lássuk, mi is édesítette meg az elmúlt hetemet? 🙂

♥ Tökmag jellegzetes nyöszörgő hangját hallani, amikor kiveszem a kiságyból, és a vállamra fektetem.

♥ Odanyomni hozzá az orrom, és érezni azt a finom, hamisítatlan babaillatot. (Megjegyzem, a szaglásom még mindig kifinomultabb, mint egyébként, és minden „idegen” szagot megérzek a babán, például azonnal érzem, ha valaki olyan vette kézbe, aki parfümmel volt befújva. De emlékszem, ez nem volt másként a másik két gyereknél sem.)

♥ A hosszú szoptatások alatt kizárni a külvilágot, visszahúzódni az én kis „csigaházamba”, és csak és kizárólag a jelenre, az én gyönyörű kisbabámra koncentrálni.

♥ Ilyenkor ezredszerre is csodálkozva venni szemügyre tökéletes kis apró kezeit, körmeit, puha bőrét, selymes kis pihés haját, picike cseresznye ajakait.

♥ Elmerülni szeme kékjében, mikor rám néz kutató tekintetével – és azon merengeni, hogy vajon kék is marad-e a szeme (mint nekem), vagy barna lesz, mint Férjnek.

♥ Tökmagot a pelenkázón levetkőztetni, és megpuszilgatni a puha, piciny talpacskákat, majd konstatálni, hogy milyen jó is, hogy már leesett a köldökcsonk!

♥ Nézni a nyugodt kis arcát, miután evés közben elalszik, (és közben némi lelkiismeret furdalást érezni, mert cicin hagyni elaludni nem túl bölcs dolog – jobb, ha már az elejétől megszokja, hogy a kiságyban aludjon el!).

♥ Elnézni, ahogyan Nagymanó és Kismanó szeretetével halmozza el, szinte ráfekszenek, annyira akarják simogatni, emelgetni (na, ezt nem hagyom!), kényeztetni.

♥ Imádom, ahogyan Nagymanó Tökmagról kérdez, és egyre okosabban és hozzáértőbben beszél a kisbabákról. Aztán mindig elmondja, hogy „Anya, a mi kisbabánk a legszebb a világon!”. Mikor Kismanó kicsit erőteljesebben ér hozzá, és nem hallgat a figyelmeztetésemre, akkor elmondom neki, hogy ha nagyobbak lesznek, ők védik meg Tökmagot minden rossztól. Ezzel láthatólag elterelem a figyelmét a rosszalkodásról, és hozzáteszi: „Majd mi megvédjük a gonosz dinóktól!”.

♥ Finom tihanyi levendulás bodzaszörpöt nyitni, és koccintani Tökmag egészségére. 🙂

♥ A gyönyörű babaértesítőket végre kézhez kapni, és izgatottan várni azon ismerőseink reakcióját, akik már megkapták postán.

♥ Valószínűtlenül lila áfonyás turmixot inni.

♥ Napközben egy félórára a csepergő eső hangjára elszundítani.

♥ Gondosan eltenni az anyukámtól kapott gyönyörű 3Ds babás üdvözlőlapot. 🙂

♥ Egész héten finom Férj anyukájának finom házi főztjét enni – el vagyok kényeztetve, egyáltalán nem kell főznöm (Férj pedig a bevásárlást intézi, így most arra sincs gondom).

♥ Cukibbnál cukibb képeket készíteni Tökmagról a nap nagy részében. Néha úgy érzem, legszívesebben minden pillanatot megörökítenék!

♥ Anyukám féle isteni spenótos pitét enni – nagyon szeretem!

♥ Kicsit pihenni hétvégén, mikor a gyerekek a nagyszülőkkel vannak vidéken.

♥ Könyvet olvasni, ha éppen nem Tökmag arcvonásait kutatom szoptatás közben. Azt már jó előre elhatároztam, hogy okostelefonozni, tévézni lehetőség szerint nem szeretnék közben, de egy hosszas szoptatás ideális ahhoz, hogy haladjak a könyvemmel, amire egyébként soha nincs időm.

♥ Boldogan konstatálni, hogy az első ovis hét mindkét gyerek szempontjából jól indult. Nagymanó visszatért immáron a nagycsoportba, Kismanó pedig megkezdte a kiscsoportot. Izgultunk, hogy miként megy majd a beszokás, de szerencsére nincs Kismanóra panasz, csupán egy reggel volt eddig nagyobb „műsor” elváláskor.

♥ Nagy örömmel tapasztalni, hogy Tökmag (attól függően, hogy mikor fekszik) egyszer vagy kétszer kel csak éjszaka. Micsoda luxus! Így simán tudok aludni akár 4 órát egyhuzamban!

♥ Elővenni a fiúk babanaplóját, és nosztalgiázni egy kicsit – elolvasni, mikor mennyit ettek, aludtak, mikor érkeztünk az első mérföldkövekhez. És persze akaratlanul is hasonlítgatni. Eddig egy pont a lányoknak! Úgy tűnik, nálunk érvényes lesz az a mondás, hogy „a lányokkal könnyebb, mint a fiúkkal”…

♥ Élvezni magát a tudatot, hogy most nincs más dolgom, mint hogy azzal foglalkozzak, amivel akivel legjobban szeretnék: az én csodálatos kisbabámmal! ♥

ui.: Elnézést, ha kicsit túlzottan ömlengősre sikeredett ez a vasárnapi bejegyzés, de képtelenség ebben az állapotban nem ömlengeni és érzelgősködni. Foghatnám a hormonokra is, de inkább felvállalom – ilyen most a hangulatom! ♥

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

“VasárnaPillanatok #81: Anyai örömök” - 6 hozzászólás

  1. Azt hiszem, ez rekord hosszúságú vasárnapi bejegyzés volt! Lehet, hogy arányban áll a heti boldog pillanatok számával?

  2. Kedves Anni!

    Annyira jó, hogy a „vasárnapillanatok”-ra még egy ilyen csöppség mellett is van időd.(Köszönjük, gondolom sokan szeretjük)Az egyik kedvenc rovatom, ilyenkor mindig jó kedvem lesz, és én is átgondolom a hetemet, a kedves pillanatokat. Picit „irigykedem” az én „Tökmagom” már 18 éves lesz októberben, annyi minden eszembe jut a soraid alapján arról, amikor még ő volt ilyen pici.
    További legszebbeket Nektek!:-)

    • Köszönjük szépen! 🙂 Igen, vicces, hogy én már nosztalgiázom a 3 és fél meg az 5 éves mellett, mi lesz később?! 😉 Na, de azzal vigasztalom magam, hogy minden kornak megvannak a maga szép pillanatai, úgyhogy három gyerek mellett csak lesznek majd unokáim! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .