vasárnapillanatok 49

♥ Sikerült érett, jó minőségű avokádót vadászni a zöldségesnél. Az egyik kedvencem! Egyszerű avokádós pirítós reggelire, nagy szemű (Maldon) sóval, frissen őrölt borssal, és néhány csepp citrommal ízesítve. Mmmmm! Ezek a színek, ezek az ízek!

♥ Kutyaséta enyhe időben, a kutyahideget hagyjuk január végére – legalábbis a meteorológusok szerint…

♥ Nagymanó csodálatosabbnál csodálatosabb alkotásai, mint például ez a festmény, ami Apát ábrázolja!

♥ Frissen facsart (vagy csavart?! sosem tudom…) narancs- és grapefruitlé reggelire. (Egy kis agave sziruppal édesítve, mert önmagában nekem nagyon csücsörítős lenne.)

♥ Újabb és újabb pozitív visszajelzések a bloggal kapcsolatban. KÖSZÖNÖM! 🙂

♥ Csomó bloggal kapcsolatos programozási problémának és beállításnak sikerült a végére járnom egy online konzultáció keretében, hip-hip hurrá!

Újévi jácintjaim vidáman kinyíltak, és az illatuk… Leírhatatlan. Valamelyik nap azon tűnődtem, vajon bölcs dolog-e ilyenkor a jácint, mert ezzel az időjárással kombinálva abszolút a tavasz illúzióját keltik bennem. De még hol a tavasz?!

♥ Amikor egy borús délután kicsit ledőltem pihenni, és Nagymanó betakart, odahozta nekem az alváshoz használt tigrisét, majd hallottam, hogy azt mondja Férjnek: „Majd én őrzöm Anya álmát.” ♥

♥ Szombat esti mozi Férjjel és Leonardo DiCaprioval, aki megint nagyot alakított. Pro: Filmművészeti szempontból fantasztikus alkotás. Aprócska kontra: Azt azért nem mondanám, hogy hú de lelazultam. Persze kérdem én, hogy mit vártam egy Scorsese-filmtől?!

Családi látogatás a Tropicariumban, bármilyen meglepő, még soha nem voltunk. A gyerekek valósággal megrészegültek a sok látnivalótól, de nekem is borzasztóan tetszett. Voltam már pár akváriumban külföldön, meg volt szerencsém az állatokhoz személyesen is a tenger mélyén, de bevallom őszintén, hogy pozitív csalódás volt. Magyar viszonylatban nagyon gazdag és sokszínű az akvárium. A malacok külön nagyon tetszettek. 🙂 (Bár gyanús volt, hogy a hüllő osztályon voltak elhelyezve, azt hiszem nem véletlenül…) A rájasimogatónál pedig sokáig elidőztünk, annak ellenére, hogy a gyerekek helyett mi „vadásztunk” a rájákra, ugyanis ők féltek tőlük – de szurkoltak nekünk, hogy sikerüljön őket elérni. 😉

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

 

“VasárnaPillanatok #49: Akváriumi kaland” - 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .