Ne mondd, hogy nem ismersz magadra ebben a sokkolóan őszinte, kétperces videóban!
Biztos? Nézd meg, aztán válaszolj!
Számomra megdöbbentően ismerős helyzeteket mutat be, és az a különös, hogy én is számtalanszor agyalok ezen a jelenségen. A megosztási kényszeren, a boldog pillanatok rögzítési kényszerén.
Persze, szeretnénk, ha egy csodálatos pillanat örökké tartana. Ezért vesszük föl videóra, ezért fotózzuk le – hogy később újra és újra átélhessük. Vagy az okoz örömöt, ha ezeket a pillanatokat megoszthatjuk azokkal, akik épp nincsenek velünk. És még ezernyi oka van, hogy miért érezzük azt, fontosabb a megörökítés, mint a jelenlét.
De hol a határ? Hol van a határ a két boldogságterv között, hogy „Légy a szép emlékek kincstárnoka!” és „Örülj most!”?!
Úgy érzem, hogy a boldogsághoz igenis szükség van mindkettőre. De mégis, melyik fontosabb?
A szívem mélyén, őszintén magamba nézve úgy érzem, hogy sokkal de sokkal fontosabb a mában élve átélni 100%-ig a pillanatot, mint azon „görcsölni”, hogy miként zárjuk azt üvegbe, hogy miként ragadjuk meg.
Ó, és ezt én mondom! Aki napi több órában fáradozik azon, hogy számba vegye, katalogizálja, elemezze, megörökítse, megfejtse, ugyanakkor értékelje az élet boldog pillanatait! Én aztán pontosan tudom, hogy miről szól ez a videó…
Érdekes gondolat ötlött föl bennem: mi van akkor, ha nagyobb örömöt ad a pillanat megörökítése, mint maga a pillanat?! Egy fotós vagy egy festő nem abban leli legnagyobb örömét, hogy pontosan ezt tegye? És nem ezzel éri el az egyik legtökéletesebb boldogság érzését, a Flow-élményt? Dehogynem…
Kicsit megkönnyebbültem. De ha kukacoskodni akarok, akkor különbséget kell tennem egy művész alkotói tevékenysége és a felesleges időpazarlás között.
Mielőtt még túlragoznám a kérdést, azzal zárnám le a gondolataimat, hogy vannak pillanatok az életben, mikor semmi sem pótolhatja a teljes jelenlétet, lényünk minden rezdülését és lelkünk odaadását. A feladatunk, hogy rájöjjünk, melyek ezek a pillanatok. Ha ezeket tényleg teljes szívvel éljük meg, akkor elégedettek lehetünk. 🙂
Te mit gondolsz? Számodra mi okoz nagyobb örömöt?
Szerintem az egyensúly a legfontosabb, azaz az „arany középút”. Mint mindenben… 🙂
Ezzel én is egyetértek – mindazonáltal kérdés, hogy kinél pontosan hol kerülnek a dolgok egyensúlyba?! 😉