38 hete írok arról, hogy melyek azok az apró örömök, melyek boldoggá teszik a hetemet. Ez volt az első olyan hét, amikor őszinte boldogságról egészen szombatig szó sem volt. 🙁
Egyik családtagom ugyanis kritikus állapotban kórházba került. A nap minden órájában rá gondoltam, vele keltem, és vele feküdtem. Csak az járt a fejemben, hogy meg kell gyógyulnia!
Ezért ezen a héten inkább olyan apró örömökben volt részem, melyek lelket öntöttek belém, és amelyekkel elviselhetőbbé vált a várakozás.
Pénteken kaptam a csodálatos hírt, hogy az a bizonyos nekem (és az egész családnak) nagyon becses személy túl van a kritikus állapoton! Ez a hír megkönnyebbüléssel és mérhetetlen hálával töltött el. Még mindig nagyon aggódom, de most már sokkal bizakodóbb vagyok.
A VasárnaPillanatok örömeit – szokás szerint – azért összegyűjtöttem, mert ez is erőt adott.
- A Halloween parti alkalmából kapott gyönyörűséges rózsákat csodálni minden nap, és a bulin készült fotókat nézegetni.
- A buli után kitakarított (közben ez járt a fejemben), csillogó-villogó, illatos lakásban körülnézni.
- Kismanóval fodrászosat játszani – a szerszámos dobozában található csavarkulcsokkal és egyéb szerszámokkal borzolja a hajam, az elemes buborékfújó pisztollyal szárítja, majd azt mondja, hogy szép. (Kigubancolás már nem az örömök közé tartozott.)
- Nagymanó csodálatos lelkivilágában elmerülni minden nap. Őszinte örömmel örül minden „apróságnak”. Például imádja a rajzfüzetét, amit ő választott az IKEA-ban. Lapozgatja az oldalakat, és rajongva mondja: „Olyan szép, fehér lapjai vannak a füzetemnek.”
- Hétvégéről megmaradt tortákat majszolni a reggeli/délutáni kávém mellé.
- Férjtől szivárványt kapni telefonon – amit az autópályán fotózott le nekem. Másnap gyönyörű szivárványt látni az oviba menet – úgy éreztem, ez csak jót jelenthet! (Később kiderült, hogy valóban…)
- Férjhez hozzábújni elalvás előtt, hogy kicsit „felengedjen” a jéghideg lábam. (Nem tudom, ő ezt ugyanúgy díjazza-e…)
- Hallgatni, ahogy Nagymanó felhívja telefonon a nagypapát, hogy felköszöntse névnapja alkalmából. Elképesztő, hogy már milyen nagy fiam van!! Kismanó is csatlakozott, és először boldog névnapot, majd boldog szülinapot kívánt. 😉
- Rossz időben DVD-re tornázni, jó időben kicsit futni.
- Meglepetés szülinapi köszöntése anyukámnak, saját készítésű meglepetés tortával és meglepetés ajándékkal.
- Egy életre szóló emlék marad a szülinapi meglepetés, melyből nekem is rész jutott: Andrea Bocelli koncert az Arénában!!! Hihetetlen hang, hihetetlen precizitás, hihetetlen profizmus – olaszos szenvedéllyel. 🙂
- Séta Férjjel, a gyerekekkel és Turbóval – persze totál ideg voltam Turbó fegyelmezésétől, és naná, hogy a gyerekek sem akartak szót fogadni – de semmiért nem adtam volna ezt az egyszerű, mégis emlékezetes pár órát!
- Ragyogó napsütésben sétálni vasárnap reggel – és hálásnak lenni mindenért, de legfőképp egy valamiért! 🙂
“VasárnaPillanatok #39” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Hiszem, hogy a jobbuláshoz egy ici-picit az a pozitív energia is hozzájárult, ami mindannyiunkban benne volt az elmúlt héten.
Ezen kívül kijelentem, hogy MINDENKINEK olyan 59. szülinapot kívánok, mint amilyenben nekem volt részem. Továbbá nekem vannak a legaranyosabb lányaim, és családom (persze én csak a magam nevében beszélhetek.)
🙂 Hát, keveseknek jön el a szülinapjára Bocelli! 😉