Hétfőn egy csomó fontos módját felsoroltam annak, hogyan tarthatjuk éberen elménket. Egy nagyon fontos dolog (szándékosan) kimaradt, mert erről részletesen akartam írni.
Ez pedig nem más, mint az új technológiák folyamatos elsajátítása. Érdekes kérdés ez a technológia. Persze, persze, haladni kell a korral, mégis voltak időszakok az életemben, mikor semmi kedvem nem volt hozzá! Fáradtnak éreztem magam már annak a gondolatától is, hogy már megint újabb Windows-t telepítenek az informatikusok az irodában a gépemre, még akkor is, ha tudtam, hogy az majd kevesebbet fagy le (vagy nem…;-) ). Húzódoztam tőle, hogy online bankoljak, hogy megértsem, hogy a fenébe kell használni az okostévé menürendszerét. Miért kell mindennek állandóan változnia, megújulnia?!
Persze nem berzenkedtem én ezektől a dolgoktól szándékosan, csak valahogy mindig fárasztott az újabb és újabb ketyerék használati utasításának böngészése és megértése – sokszor úgy éreztem, hogy mire valamit végre biztonsággal kezelek, addigra pont kijön az újabb, még modernebb, még intelligensebb verzió.
(Azt azért tegyük hozzá, hogy a konyhai gépek használatától soha nem ódzkodtam, lehetett az kenyérsütő, szuper robotgép vagy programozható sütő, mivel az kevésbé tűnt elvontnak, mint mondjuk egy számítógépes program elsajátítása – így az ilyen jellegű használati utasításokba nagy hévvel vetettem bel magam.)
Mikor megjelentek az első okostelefonok, akkor vízválasztóhoz érkeztem. Úgy döntöttem, hogy veszek egy nagy levegőt, és belevetem magam a 21. század nagy technológiai hullámai közé – és mindezt élvezettel, fogcsikorgatás nélkül. Te jó ég, hogy milyen jól tettem! Ez most viccesen hangzik, de amikor megvettem életem első okostelefonját (a környezetemben élőkhöz képest aránylag korai stádiumban), úgy éreztem egy teljesen új világ nyílik meg előttem. Nem értettem, hogy lehetett azelőtt nélkülük élni?! (Lehet, hogy most gúnyos mosolyt csaltam az arcodra ezzel a kijelentésemmel, de én tényleg így éreztem!)
Persze, az elején szokatlan volt, persze, az első pár napot a használati utasítás bogarászásával töltöttem, de nem lehet egy napon említeni a belefektetett energiát azzal, hogy mennyit nyertem vele!
Bizton kijelenthetem, hogy eddig nem találkoztam még olyan high-tech kütyüvel vagy technológiával, mely használatának elsajátítása után megbántam volna a belefektetett erőfeszítést! Kezdve a digitális fényképezőgéptől az e-olvasón keresztül a Facebook-on át az online fotóalbumokig. Mind-mind könnyebbé, élvezetesebbé teszi az életet, és megfelelő használatukkal az ember közelebb kerülhet a kultúrához, könnyebben ápolhatja kapcsolatait.
Na, és a blog… A blog is hasonló kategória. Valamelyik nap azon töprengtem, hogy vajon ha tudom, hogy ilyen sok időt, energiát, (valljuk be) bosszúságot, és erőfeszítést igényel, akkor belekezdtem volna? Nem tudom. Mindenesetre nagyon örülök, hogy a folyamat elején rózsaszín szemüvegen keresztül szemléltem a „blogcsinálást”, és nem láttam előre, hogy milyen küzdelmeim lesznek. 😉
Miután megvettem egy szakkönyvet, mely az első lépéstől segít a WordPress (blogkészítő program) telepítésében és használatában, lépésről lépésre haladtam. Minden nap tanultam valami újat. Néha legszívesebben minden szál hajamat kitéptem volna az idegességtől, mikor nem sikerült valami, ami olyan egyszerűnek tűnt a leírás alapján. Vagy mikor a programozás nem megfelelő sorában „turkáltam”, és teljesen tönkrevágtam az oldalam. Na, akkor azért közel voltam a síráshoz.
A legszebb az volt, hogy Férj ugyan biztosított támogatásáról, de mivel gőze sem volt a WordPress-ről, a legtöbb kínlódásomat inkább azzal a kissé szakállas poénnal próbálta „oldani”, hogy „Látom, mióta csinálod ezt a boldogság blogot, valóban sokkal boldogabb vagy!”. Húúúúú, ez valóban nagyon sokat segített, köszi szépen!! 😉
Legjobban az idegesített, hogy nincs egy ember, akinek feltehetném a kérdésem, aztán kapnék egy egyértelmű választ. Persze írogattam mindenféle online fórumokra, ügyfélszolgálatokra, de mire onnan választ kap az ember… Aztán meg mire megint válaszolok és reagálnak rá! Addigra már lerágod mind a tíz körmöd az idegességtől! (Főként, ha a blog már élesben megy.)
A sztori happy enddel végződött, ugyanis végül sikerült megbízható online segítséget találnom, de azért még a mai napig megvívom a kis harcaimat a technológia ördögével.
Mit nyertem azzal, hogy belefogtam egy számomra kihívást jelentő „high-tech” projectbe?
1. Minden egyes kis lépés megtételét egy-egy SIKERÉLMÉNYKÉNT könyveltem el. Ez így van egyébként a mai napig. Ha sikerül egy új funkciót beállítanom, vagy beválik egy újítás, akkor velem madarat lehetne fogatni (a boldogság madarát?!). 🙂
2. BIZONYÍTOTTAM önmagamnak és persze másoknak is, hogy meg tudom csinálni. Erre kerek perec kimondom, hogy büszke vagyok. (Jó, persze, volt előtte számítógépes hátterem, hiszen évekig dolgoztam Office programokon, de akkor is.)
3. Saját káromon tanultam meg, hogy a megbízható, jól bejáratott SEGÍTSÉG ELENGEDHETETLEN. Persze, baromi fontosak a szakkönyvek és tankönyvek, de a nap végén sem a könyvtől, sem a Google-tól nem tudok úgy kérdezni, hogy összetett, személyre szabott választ kapjak.
4. A bloggal kapcsolatos anyaggyűjtés, online kutatás során irdatlan mennyiségű ÚJ ISMERET birtokába jutottam, és olyan dolgokra jöttem rá, melyekről fogalmam sem lenne, ha nem kezdtem volna bele. Néha már-már letaglóz az az érzés, hogy miként létezik, hogy a világban ennyi érdekes dolog van, amiről én eddig nem tudtam?! (Pedig eddig is nagyon aktív voltam online, csak valahogy teljesen más irányú témákkal kapcsolatban használtam a netet.)
5. Végül, és nem utolsósorban „igaziból” látom annak az EREDMÉNYÉT, amiért eddig küzdöttem. Tényleg ott vannak a bejegyzések a képekkel, a hozzászólások, jönnek a pozitív olvasói vélemények, a „piros pontok” (annyira örülök mindig a dicséretnek!). A kezdeti pár hónapos „szenvedés” eredményeként most már (minden)Napi a Boldogság!
Szóval ne hagyd, hogy a csüggedtség erőt vegyen rajtad, ha esetleg (még) nem ismersz egy technológiát! Végy egy nagy levegőt, és vágj bele Te is! Tanuld meg, hogyan kell profin digitális képeket vagy videofelvételeket készíteni, online közösségekbe belépni, online fotóalbumot és kollázsokat készíteni, az okostelefonod alkalmazásait használni, vagy épp blogot szerkeszteni!
ui.: Ha úgy érzed, olyan messze állsz a technológiai „csodák” világától, mint Makó Jeruzsálemtől, akkor se add föl, hanem gondolj arra, hogy az is boldoggá teszi az embert, ha néha letér az útról és kilép a komfortzónájából. Sok sikert! 🙂
Fotók forrásai sorrendben: slate.com, nationalgeographic.com, newmediaandmarketing.com, tanveernaaser.com, digitaltrends.com,
