Boldogságterv #22: Mondj le valamiről!

2013. július 15.

psssztA múlt heti „Pazarolj egy kicsit!” című boldogságfogadalom után úgy döntöttem, hogy nagyon jól fog esni, ha pont az ellenkezőjére koncentrálok ezen a héten. Mert sokszor fordul elő, hogy valamiről kiderül, az ellentétje is ugyanolyan igaz – persze a helyzettől függően. Lásd a következő tanács-párokat: “Csak mondj igent!” és “Csak mondj nemet!” vagy “Cselekedj most!” és “Várj!” illetve “Törekedj a tökéletességre!” és “Nem baj, ha hibázol.” Ugye, milyen érdekes? A maga nemében az összes nagyon hasznos tanács. Csupán az a kérdés, hogy mikor és kinek mondjuk őket!

Előfordul az életünk során, hogy valami, ami alapból boldogságot okoz, mégis boldogtalanságot szül, és a nap végén a mérleg nyelve a boldogtalanság felé leng ki. Szinte minden, ami élvezetet okoz, de ugyanakkor bűntudatot, rossz érzést, vagy megbánást kelt bennünk, ide tartozhat.

Kivel ne fordult volna még elő, hogy este tízkor bevágott egy ültő helyében egy nagy tábla csokoládét, aztán szörnyülködött, hogy mennyi kalóriát is vett magához? Vagy hogy megette még a szülinapi bulin azt a maradék tortaszeletet, amit már csak a szeme kívánt, aztán bűnbánóan simogatta fájó hasát? Vagy hogy a kelleténél többet ivott, aztán a másnapi fejfájás közepette esküdözött, hogy soha többet? Vagy késő éjjelig valami agyament filmet bámult a tévében, aminek nem volt semmi értelme, és emiatt hulla fáradtan kelt másnap reggel? Minden olyan rossz szokás, függőség vagy értékrendünknek nem megfelelő tett ide tartozik, amit annak ellenére, hogy tudjuk: káros vagy helytelen, mégis csinálunk, mert átmenti „boldogságfröccsöt” okoz.

A diétákkal is milyen sokszor így voltam – próbáltam őket betartani, aztán persze az átmeneti öröm kedvéért egy nagy adag lelkiismeret furdalással (lásd csoki, torta, puding, tészta, illetve, minden, ami egy diétában tilos) “ajándékoztam meg” magam. Azóta már tanultam a múlt hibáiból: ha diétázom, akkor azt okosan, és teljes elszántsággal teszem. Kilengésnek helye nincs! 😉

shopaholicsPersze ide tartozik az olyan tárgyak megvásárlása is, melyek bűntudatot keltenek bennünk. Tegyük a szívünkre a kezünket, és válaszoljunk őszintén: van szükségünk még egy harmadik fekete fölsőre, még ha ennek kicsit más is a szabása? Vagy egy hatvanadik konyhai kütyüre? (Amit elképzelhető, hogy egy évben egyszer használunk?)

Milyen sokszor előfordul, hogy valamiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá, hogy boldoggá tesz a birtoklása, aztán mikor megvesszük, akkor az egész olyan keserédessé válik, és kiderül, hogy boldogan ellettünk volna nélküle is… (Megjegyzem, a termékek brutális marketingje, a reklámok és a mai fogyasztói sémák mind pontosan ezt ösztönzik, ugyanakkor – szerencsére – legtöbbünkben továbbra is megvan a “jó érzés”, mely azt diktálja, ne vásároljunk határtalan mértékben, ne halmozzuk föl a javakat, mikor nincs rá szükségünk… Hallgass Te is ezekre a belső hangokra, megérzésekre!)

Az igazi belső boldogság érdekében gondold meg, mi az, amiről lemondanál.

Számomra nagyon dicséretes döntés például, ha valaki vegetarianizmusra adja a fejét. Ma már tudjuk, hogy a túlzott húsfogyasztás nem egészséges, továbbá a húsfogyasztás csökkentése együtt jár a széndioxid kibocsátás csökkenésével is (azaz mindenképp környezetbarát választás), ráadásul mindig ott van az emberben (vagy legalábbis bennem) az állatok iránt érzett sajnálat. Úgy érzem, a teljes vegetarianizmusra jelenleg nem lennék képes (bár sok évvel ezelőtt egyszer már sikerült), ugyanakkor, akik megteszik, azok iránt csodálatot érzek. Viszont érdemes elgondolkodni egy „arany középút” megoldáson, amit szerencsére egyre többen csinálnak: heti egy-két húsmentes napot tartanak. Már ezzel is nagyban hozzájárulhatunk az egészségünkhöz és a környezet védelméhez! (És persze ezáltal a boldogságunkhoz.)

Ebbe a témakörbe tartozhat még a finomított cukrokról vagy szénhidrátokról lemondás is. Valami olyasmi, ami tudjuk, hogy egészségtelen, tudjuk, hogy hizlal, mégis esszük! Be kell, hogy valljam, ez sem az a terület, ahol jelenleg nagy áldozatokra adnám a fejem. 😉 Méghozzá azért nem, mert számomra a sütés és a (mértékletes) édességfogyasztás öröme ez esetben sokkal több boldogsággal, mint boldogtalansággal jár.

egyensúlyViszont van egy terület, ahol igenis jobban megtartóztathatnám magam, ez pedig az élelmiszervásárlás. Ugyanis gyakran előfordul, hogy rég lejárt sajtot vagy felvágottat találok a hűtőben, hogy megfonnyad a zöldség, mielőtt elkészíteném, vagy rizst, lisztet ki kell dobnom, mert már rég lejárt. Vagy mikor rosszul számolom ki az elkészített étel mennyiségét, és hiába esszük még másnap is ugyanazt, megmarad egy csomó. Ilyenkor borzasztó bűntudatom van, elképzelem, mennyien örülnének annak a megmaradt ételnek (és a legszörnyűbb, hogy nem kell hozzá messzire, pl. Afrikába mennünk, mert Magyarországon is rengeteg ember van, akinek az alapvető élelmiszerek beszerzésével van mindennapos gondja!). Ha nem állandóan csak „érzésre” vásárolnék, ha megtervezném az egyes hetek menüjét, ha nem aszerint válogatnék a polcokról, hogy mit kíván a szemem, akkor mindez sokkal hatékonyabb lenne!

Másik nagy fogadalmam pedig a következő: nem nézek este nyomasztó tartalmú filmeket (még akkor sem, ha egyébként a film nagyon jó!). Ide tartoznak az érdekes, bár lehangoló témájú dokumentumfilmek (világvégéről, háborúról, katasztrófákról, állatkínzásról, betegségekről, stb.), a fiktív és igaz történetet feldolgozó drámák, illetve a véres thrillerek. Hány és hány alkalommal volt olyan az utóbbi években, hogy megnéztem egy jó (neves, jó színészekkel, érdekes cselekménnyel rendelkező, mások által is ajánlott) filmet, aztán úgy mentem aludni, hogy nyomorultul éreztem magam. Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni – ilyenkor pörög az agyam tovább, átélem a film egyes jeleneteit, mintha csak velem történek volna meg. Hát, nem a legjobb érzés közvetlenül elalvás előtt! 🙁 Sajnos ennek a fogadalomnak a kapcsán sok kiváló film megnézésétől esek majd el, hiszen napközben nincs időm tévézésre. De legalább nem verem majd falba a fejem este 11-12 magasságában, mikor inkább valamit még olvasgatok, vagy pakolászom, mert nem akarok lefeküdni a film keltette érzésekkel és gondolatokkal. Ha nem tartom be ezt a fogadalmam, akkor Férj, felhatalmazlak, hogy kikapcsold a tévét! 😉

Egy nagyon fontos gondolat megint szöget ütött a fejembe ezzel – és az egész boldogság – témával kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mindannyian mások vagyunk, ami az egyik ember számára boldogság, az a másiknak esetleg boldogtalanság. Éppen ezért mindenkinek saját magának kell megtalálni azokat a területeket, ahol tehet a saját boldogulásáért. A fent említett példák elképzelhető, hogy számodra teljesen irrelevánsak, és ez rendben is van így. Találd meg, hogy mi az a lemondás, ami számodra pozitív hozadékkal bír!

Fotók forrásai sorrendben: hercampus.com, thebudgetfashionista.com, mouthofmums.com.au

Oszd meg Te is a boldogságot!

    2 hozzászólás

    1. Ajjaj a lelkiismeret furdalás igen ismerős érzés ilyenkor nyár végén (és tél végén is), amikor a leárazásoknak nem tudván elllenállni, egy sokadik ruhadarabbal térek haza . És persze laposabb pénztárcával, hiába vettem a cucot, akár 50-70%-al olcsóbban. A korábbi bejegyzések hatására az idei szezonban még sikerült visszatartanom magam.

    2. Én büszke vagyok magamra, amiért egy 12 éves mobiltelefon birtokosa vagyok. Ez még a régről ismert nyomogatós típus. 🙂 Nem vásárolok csak azért új, érintő képernyős telefont, mert a mostani már öreg és “kiment a divatból”. A kortársaim közül sokan nem értik, hogy miért még mindig ezt a régit használom. Én akkor vásárolok műszaki eszközt, ha elromlott és a megjavítása többe vagy u.annyiba kerülne, mint egy új darab.
      Próbálkoztam vegetáriánusként élni, de azt hiszem, túlságosan szeretem a tejtermékeket. Ha viszont ezekből vásárolok, igyekszem arra figyelni, hogy bio terméket vagy helyi termelőtől származó élelmiszert vásároljak. Sok felkavaró dokumentumfilmet láttam arról, hogy miként bánnak a haszonállatokkal azért, hogy nekünk a szuper-, hipermarketekben és társaikban a nap 24 órájában tejtermékek, húsfélék, stb. készleten legyenek. Én ha már nem mondok le a tojásról, joghurtról…, akkor figyelek arra, hogy legalább visszafogjam ezek fogyasztását és lehetőleg olyan termelőtől vásároljak, akinél megbizonyosodhatom arról, hogy az állatait “jól” tartja.
      A tv-ről sikerült lemondanom (nem is volt nehéz). 🙂 A neten keresztül nézek sorozatot néha esténként, reklámok nélkül. Az estéim tartalmasabban telnek, mert legtöbbször olvasok egy kellemes háttérzene mellett. Kiegyensúlyozottabb vagyok, mióta alig hallok a tv híradók elmaradhatatlan híreiről: balesetekről és szenzáció értékű negatív eseményekről. Azt vallom, hogy a saját életünkben is akadnak nehéz helyzeteket, amik feldolgozásához idő és befelé fordulás szükséges, nem szükséges, hogy terheljük magunkat teljesen ismeretlenek vagy tőlünk távol állók hasonló jellegű problémáival, amit a tv-ben gyakran felnagyítva (és ki tudja mennyire hitelesen) tálaln(án)ak nekünk. Szép napot Nektek! 🙂

    Hozzászólok

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    *

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk...

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár