„A pénz nem boldogít.” Ez a pénzzel és boldogsággal kapcsolatos legismertebb mondás, már milliószor hallottuk, és persze hangoztatjuk is. Mélységesen egyetértek vele, azonban Gretchen Rubin álláspontjával is azonosulni tudok. Szerinte ugyanis a pénz önmagában nem boldogít, viszont segíthet abban, hogy boldogabbak legyünk – feltéve, ha okosan használjuk.
Személyenként teljesen változó, hogy a pénz mennyire játszik fontos szerepet egy-egy egyén életében (függ ez az életkortól, társadalomban betöltött pozíciótól, családi háttértől, kultúrától, vallástól, stb.). Van olyan, akinek a vagyon a végső cél, maga a boldogság (vagy csak azt hiszi, hogy az, amíg meg nem szerzi magának), van akinek pedig egy szükséges eszköz a boldogulásához, se több, se kevesebb. A legtöbb embernek biztonságérzetet és önbizalmat ad, ugyanakkor, személyiségi vagy egyéb problémáit a pénz nem tudja orvosolni.
Nem szeretnék hosszasan filozofálgatni ezen a kérdésen, mert nem ez a fő célom, és mert rengeteg okos ember megteszi ezt helyettem, hanem inkább azzal zárnám le ezt a gondolatot, amit Gretchen Rubin tömören és velősen megállapított: „A pénz nem boldogít, akárcsak a jó egészség.” Tehát, amíg nincsenek anyagi gondjaink, nem igazán foglalkozunk azzal, hogy napi szinten a pénz boldoggá tesz-e vagy sem. Akárcsak, mikor egészségesek vagyunk. Ilyenkor nem érezzük extrán boldogoknak magunkat attól, hogy nem fáj semmink, ugye? Amikor viszont baleset ér, vagy lebetegszünk, akkor tudjuk igazán – utólag – értékelni az egészséges napok boldogságát és önfeledtségét! Ugyanígy van az ember a pénzzel is: pénzügyi gondok közepette másra sem tud gondolni, és ez boldogtalanná teszi. Tehát a pénz – akárcsak az egészség – hiánya boldogtalanná tesz, ugyanakkor a megléte egyáltalán nem garantálja a boldogságot!
Ennek ellenére most egy picit megcáfolom a fönti állítást, és megmutatom, hogy igenis tudunk magunknak boldogságot pénzen vásárolni – még ha nem is ezt tartom a legfontosabb és legtartalmasabb boldogságfogadalmak egyikének (de hé, nem foglalkozhatunk a nap 24 órájában magasröptű, filozofikus gondolatokkal, nem?! 😉 ).
Ha az ember racionális módon, időről időre kicsit megengedi magának, hogy „pazaroljon”, akkor véleményem szerint nagy boldogság forrása lehet. A lényeg az arany középút. De pontosan hogyan is használhatjuk föl a pénzt boldogságunk érdekében?
Fordíthatjuk emberi kapcsolatainkra, szeretteinkre, saját fejlődésünkre vagy egészségünkre, életünket gazdagító élményekre, munkánk élvezetesebbé tételére, jó ügyek támogatására, otthonunk kényelemesebbé és lakályosabbá tételére… A lényeg, hogy olyan dologról van szó, mely nélkül lazán élhetnénk tovább, ugyanakkor ha mégis költünk rá, akkor azzal „instant boldogsághoz” jutunk! 🙂
Hiszen amikor beülünk egy jó kávéra és süteményre kedves barátnőnkkel, akkor nem egy adag boldogságot veszünk? Vagy mikor koncert- vagy színházjegyet veszünk? Vagy amikor elutazunk valahová egy hétvégére? Vagy amikor – csak úgy – veszünk egy csokor virágot, és kirakjuk egy szép vázában otthon az asztalra? Vagy amikor veszünk egy szép képes magazint vagy egy olvasmányos könyvet? Ezek olyan dolgok, melyeket sajnos nem mindenki tud magának napi szinten megengedni, de alkalmanként talán igen.
Mondhatnánk, hogy ez olyan boldogság, mely könnyen jön, és könnyen megy. Ezzel nem értek egyet. Hiszen egy élmény örökre él az emlékeinkben. Egy jól kiválasztott, kedves berendezési tárgy bearanyozza a hétköznapjainkat. Egy kutya (amit ugyancsak megveszünk, költünk rá, méghozzá nem is keveset) valódi családtaggá és baráttá növi ki magát. De még egy szép, minőségi rúzs is lehet hosszú távú boldogság forrása!
Az a helyzet, hogy én éveken keresztül sima neszkávéból készült tejes kávét ittam reggelenként, és nem is volt vele semmi bajom. Kávézókban, éttermekben persze szívesen kényeztettem magam egy-egy jó cappuccino-val vagy latte macchiato-val, de reggelenként egyszerűen csak gépiesen összeállítottam a neszkávét, és megittam.
Egészen addig, amíg Férj a fülembe nem ültette a bogarat (pedig utálja a kávét), hogy vegyünk egy Nespresso készüléket. Mindig luxusnak tartottam (persze az is, hiszen sem a gép, sem a kapszulák nem olcsók), és mindig lebeszéltem magam arról, hogy beszerezzek egyet (pedig egyre több ismerősömnek volt, és folyamatosan áradoztak róla, de engem még ez sem tudott meggyőzni). Aztán mégis döntött az érzelem az értelem fölött (vagy én legalábbis így éreztem), és kiválasztottam a gyönyörű kávégépemet.
Ez már több, mint egy éve történt, de a mai napig nem tudok betelni a Nespresso nyújtotta kávézás élményével. Minden áldott reggel, mikor felkelek, örömmel tölt el, hogy kiválaszthatom a hangulatomnak megfelelő kapszulát. Miután lenyomom a gombokat, jóleső érzéssel tölt el a gép ismerős morgása, a kávé intenzív, gazdag illata pedig mindig ámulatba ejt (na, ja, inkább ne hasonlítsuk egy neszkávé aromájához…). Minden délután várom már a pillanatot, amikor eljön a napi 2. kávé ideje (maximum kettőt engedélyezek magamnak egy nap), és ez a rituálé sokkal szebbé teszi a napomat. Most pedig befejezem az áradozást, nehogy a végén még azt higgye bárki is, hogy közöm van a gyártó céghez! 😉
Ez egy tipikus példája annak, mikor egy pénzen vásárolt tárgy nélkül vígan eléldegélne az ember, ugyanakkor ha pazarol egy kicsit (a saját anyagi helyzetének megfelelően, hiszen a túlköltekezéssel pont az ellenkező eredményt érjük el), akkor hosszú távú örömforráshoz juthat.
Te mivel kényezteted magad a hétköznapok során? Melyek azok a kicsi vagy nagy „pazarlások”, amik boldoggá tesznek?
Képek forrása sorrendben: forbes.com, htibw.com, reneerodriguez.typepad.com
“Boldogságterv #21: Pazarolj egy kicsit!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Érdekes, hogy most találtam egy Füst Milán idézetet, mely a következő: „A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.” Milyen igaz! És hogy egybecseng Gretchen Rubin gondolatával!
Egyetértek Füst Milán idézetével!
Én hálás vagyok, amiért olyan helyzetben vagyok, hogy lovagolhatok, ami feltölt lelkileg és testileg. Emellett nem túl gyakran, de kényeztetem magam talpmasszázzsal, egy-egy sütivel és kávéval és színházi előadással.
Ez utóbbi tölt fel a legjobban. Hálás vagyok, hogy ezeket megengedhetem magamnak és felismerhettem, hogy olykor kényeztetni is megéri magunkat, hogy aztán a hétköznapokban ismét a legjobb formánkat tudjuk hozni.