Elrepült a január, már javában február közepén tartunk, de nekem csak most volt időm, hogy befejezzem az idei 30 napos Yoga With Adriene „jógautazásról” szóló bejegyzést, mely idén a CENTER (Középpont) nevet viseli.
Arra gondoltam, hogy azért írok idén is egy kis beszámolót arról, hogy miként telt az elmúlt „jógás hónap”, mert ki tudja, talán Neked is kedved támad legközelebb csatlakozni (vagy akár belevágni MOST!).
Olvashattál már több bejegyzést is ezekről a jógautazásokról, ha azonban mégis új lenne számodra ez a koncepció:
- Az elsőt 2020-ban írtam, ez egy kétrészes bejegyzéssorozat, mely a HOME 30 napos jógautazással kapcsolatos élményeimről szól.
- Ezután 2021-ben a BREATHE jógaprogram következett, majd 2022-ben a MOVE. Ez utóbbiról is készült egy jó kis összefoglaló.
- Azóta még két másik 30 napos kihívást is végigcsináltam a korábbi évekből (DEDICATE és TRUE), de úgy érzem, hogy az egy picit más, mikor utólag csinálsz végig egy programot, nem „real time”, azaz nem pont akkor, mikor mindenki más a világon.
Ez a 30 nap ugyanis számomra arról a tudatállapotról is szól, ami minden gyakorlásomat körbelengi: az érzés, hogy rajtam kívül még milliók végzik el ugyanazokat a jóga gyakorlatsorokat (és van egy-két barátnőm is, akiket már befűztem, velük is együtt vagyok végig lélekben!).
Bevallom őszintén, én teljesen függő lettem! Most már nem tudom elképzelni a januáromat enélkül a kihívás nélkül, ami számomra tulajdonképpen már inkább élvezet, mint kihívás. (Hiszen amúgy is szinte minden nap jógázom, tehát fizikailag nem megterhelő, talán inkább az jelent kihívást, hogy tényleg egy napot se hagyjak ki, ami azért máskor előfordul.)
Oké, a január nem egy hű, de közkedvelt hónap. Az ünnepek csillogása után jön a rideg szürkeség, és a szilveszteri fogadalmak fogcsikorgató megvalósítása.
Azon kívül, hogy a Napi Boldogságot is januárban kezdtem el, illetve a születésnapom is a hónap végén van (pont egy hét van a két szülinap között!), igazán semmi sincs, ami felvidíthatna.
2020 óta azonban ez teljesen másként van, ugyanis akkor döntöttem úgy, hogy bármit is tervezek az évre, annak vérmes megvalósításába csak februárban kezdek, és a januárt a befelé fordulásnak, az elmélkedésnek, a relaxációnak és persze a jógának szentelem. Mindezt olyan Adriene stílusban, azaz a „Find What Feels Good” (Találd meg, ami jól esik) szellemében. Saját magammal megengedően, kedvesen, elfogadóan és nem azon a hajcsár módon, ami egyébként inkább jellemző rám. 😀
Azt hiszem a mai napig ez az első, „Home” nevet viselő 30 nap volt a legemlékezetesebb számomra, ami érdekes módon pont a világjárvány kirobbanása előtt közvetlenül jelent meg. Ezt követően az itthoni jógázás már komoly szokásommá vált, és ezt a (jó) szokásomat azóta is megtartottam.
Az idei CENTER kihívás picit megint más volt, mint az eddigiek, de talán ez annak is az eredménye, hogy én is más lelki- és fizikai állapotban voltam.
Idén nem az volt a kihívás, hogy követni tudjam az órákat, vagy akár bele tudjam préselni a mindennapjaimba.
Inkább az volt a kihívás, hogy kitartsak az elképzelésem mellett akkor is, ha épp nem a legideálisabb az időzítés.
Már a kezdet is egy kicsit rendhagyó volt, mert a New York-i utazásunknak köszönhetően csak röpke egy héttel később tudtam belekezdeni a jógaprogramba. Az utazás alatt sem időm, sem energiám, sem igazán megfelelő feltételeim nem voltak, így a hazaérkezés után két nappal fogtam hozzá a programhoz.
Aztán jött a második akadály: pár napa rá nagyon benáthásodtam, irtó rosszul éreztem magam, és hiába ragaszkodtam a jógámhoz, sajnos csak még rosszabbul éreztem magam utána (ugye-ugye, néha teljesen felesleges erőltetni a dolgokat!). Így pár napra megint szüneteltetnem kellett a kihívást.
Amint jobban lettem, újult erővel kezdtem bele újra, és úgy döntöttem, hogy rendhagyó módon elkezdem behozni a többieket napi két videó végigjógázásával.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ez a helyes út-e. Nem pont az lenne egy ilyen kihívás lényege, hogy mindenki a saját tempójában és helyzetéhez igazítva, úgy csinálja végig ezt a 30 napot, hogy valóban megadja a módját?
Két dolog miatt döntöttem végül úgy, hogy mégis megkísérlem a több mint egy hetes lemaradást behozni.
Az egyik, hogy alaptermészetemből fakadóan utálok lemaradni. 😀
De ha ezt még el is engedtem volna, akkor ott volt a másik probléma: több napos állandó csúszásban pont azt az ünnepélyes érzést nem tudtam átérezni, hogy mindenkivel együtt haladva együtt is fejezem be a jógautazást.
Ebből kifolyólag végül belehúztam, és a 21. nap környékén be is hoztam a lemaradásom. (Ez egyébként nem esett igazán nehezemre.)
Most jön a harmadik hátráltató tényező. Sajnos még a jógautazás kezdetekor volt egy kis fájdalom a bal kezemben, ami idővel enyhült, viszont a dobogókői kirándulás folyamán jól elvágódtam a jégen, és pont a bal kezem fájós csontjára estem. (A vicc az, hogy nem a csúszós erdei utakon, hanem a büfé mellett az úton sikerült elesnem.)
Próbáltam könnyíteni persze a jógákon, a deszka pózokat csökkentve, a fél kezes pózokat kihagyva, de úgy nem volt az igazi, így folytattam változatlanul a fájós kezem ellenére (ennek most megvan az eredménye, mert eléggé tönkrevágtam a kezem, tarthatok egy hosszabb szünetet…!). Azért ez kicsit rányomta a bélyegét az utolsó egy hétre, de tántoríthatatlanul haladtam előre!
Szóval nem volt ez a hónap kihívásoktól mentes, de mégis végigcsináltam, és ismét nagyon tetszett!
Adriene megint nem okozott csalódást, ugyanis szuperül épülnek egymásra a gyakorlatok, váltják egymást az erősítések, nyújtások és lazítások. Továbbra is nagyon nagy hangsúly van a légzésen, de nem az van a középpontban, mint a BREATHE sorozat esetén volt.
Ami nagyon tetszett ebben az évben, hogy a 2020-as szériához hasonlóan a lélek is nagy szerepet játszik végig az utazás folyamán.
Nekem ez a kihívás nem (csak) azért kihívás, mert minden nap jógázom 20-30 percet, hanem inkább azért, mert tudatosan haladok egy úton, melynek középpontjában én magam állok.
Ebben a 30 napos programban mindenki talál valami neki valót, akár kezdő, akár haladó. A kezdők szép lassan haladnak a céljuk felé, a haladók mindig kicsit másra fókuszálhatnak, és ki is egészíthetik a napi adagot más videókkal.
Ilyenkor mindig ledöbbenek, hogy milyen igaz, hogy kb. 30 nap alatt szokik valamihez hozzá úgy igazán az ember. A program végére már teljesen természetesnek érzed, hogy minden reggel (vagy este) odaülj a jógamatracodra, és már várod azt a pillanatot, mikor töltődhetsz (annak ellenére, hogy volt, amikor kifejezetten fárasztó volt egy-egy óra).
Minden egyes „utazás” végén elérzékenyülök, mikor az utolsó napon Adriene elmondja, hogy mi következik: leveszi a mikrofont és instrukciók nélkül fogunk együtt jógázni. Sokan nem szeretik ezt a napot, mert frusztrálva érzik magukat, hogy folyamatosan a képernyőt kell nézniük, ha követni akarják Adriene-t.
Ennek a napnak az ő bevallása szerint sem ez a lényege, hanem inkább az, hogy nagyjából együtt mozogva megtapasztaljuk azt, hogy milyen az, mikor konkrét irányítás nélkül át tudjuk adni magunkat a gyakorlásnak és átszellemülésnek. (Ami 30 nap jógázás után alap szinten abszolút megvalósítható még egy kezdőnek is.)
Az összes eddigi jóga journey közül idén sikerült ezt leginkább megvalósítanom, szinte repültek a percek, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már a földön fekszünk, és a videó végén járunk.
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy ilyenkor milyen érzések kavarognak az emberben, talán ezt csak az értheti meg igazán, aki már végigcsinált egy ilyen jógautazást.
Vége valaminek, ami egy hónapja az életed szerves része, vége egy közös élménynek, nincs már holnap új videó, amit kíváncsian várhatnál.
De ahogyan Adriene mindig elmondja, minden vég egyben a kezdet is.
Már meglévő több száz videójából nem nehéz választani február elsejére sem egyet, én ezúttal egy olyan gyöngyszemet találtam, amit még soha nem csináltam végig, egy kéz nélküli jógát. 😉
Remélem, hogy Neked is meghoztam a kedved egy 30 napos jógaprogramhoz! Soha nem késő elkezdeni, bármikor végig lehet csinálni, tényleg csak akarni kell, és ahogy Adriene mondja, a legnehezebb mindig elkezdeni. A többi már szinte megy magától!
Fotók forrása: Yoga With Adriene
